Huszonkét év után új magyar jogászi állást hirdettek meg a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán. Az ok nem éppen szívderítő: az utóbbi három évben csaknem 50 százalékkal megnőtt a magyar ügyek száma. Míg 2011-ben 656 kérelem érkezett, tavaly már 990. Az egyébként még mindig jelentős hátralékkal küszködő emberi jogi fórum tavaly valamivel több mint ezer magyar ügyet intézett el, túlnyomó többségüket (jellemzően elkésettség vagy hatáskör hiánya miatt) elfogadhatatlannak nyilvánították. Ítéletet 42 ügyben hoztak, közülük csupán kettőben nem állapítottak meg jogsértést.
Gárdisták Gyöngyöspatán 2011-ben
Túry Gergely
Nem csak a magyar esetek száma, a jellegük is nagyot változott az utóbbi években Strasbourgban. „Arányaiban is egyre több az érdemi ügy” – mondta Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint emiatt dönthetett a bíróság is egy új magyar jogászi álláshely kiírása mellett. A leggyakrabban azonban még mindig az elhúzódó ügyek miatt indul Strasbourgban „magyar per” (lásd ábránkat). Az eljárások ésszerűtlen elhúzódása általában hatásos indok, a döcögő perek miatti kártérítésként az utóbbi tíz évben a magyar államnak csaknem egymilliárd forintot kellett kifizetnie. Ezen ügyek többsége éppen ezért már nem is ítélettel, hanem a felek közötti megegyezéssel zárul, mivel a magyar bíróságokat a kormány sem igyekszik mentegetni. Még mindig jócskán vannak kirívó esetek: három olyan ítélet is született 2010 óta, amelynek apropóját egy-egy több mint 17 évig tartó bírósági eljárás adta, amiért két esetben fejenként több mint 14 ezer eurós, egy esetben 17 ezer eurós kártérítést ítélt meg az emberi jogi fórum.
Lassan nem marad a kormánynak olyan emblematikus döntése, amit ne bukott volna el Strasbourgban. Legutóbb Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének (s nem mellesleg a strasbourgi bíróság egykori magyar tagjának) idő előtti felmentése kapcsán mondták ki a véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő jogának megsértését. A testület elfogadta Baka érvelését arról, hogy 2011-ben azért váltották le a Legfelsőbb Bíróság (a mai Kúria) elnöki tisztségéből, mert kifogásolta a kormánykoalíció egyes törvényeit. A menesztett főbíró hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmét is megállapították, mivel tisztsége a bírósági rendszer átszervezésével szűnt meg, így elmozdítása ellen nem tudott fellebbezni. A strasbourgi ítélet nyomán három hónap alatt kellene megegyezésre jutnia az államnak és Bakának a fizetendő kártérítés összegéről, ám korántsem biztos, hogy a kormány elfogadja a döntést, és nem próbál meg ellene fellebbezni. Kísértetiesen hasonló érvek alapján borítékolható a szintén átszervezés címén eltávolított Jóri András korábbi adatvédelmi ombudsman pernyertessége is. Ügyében a közösségi jog megsértését egyébként már megállapította a közelmúltban a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság.
Fazekas István
Nyertek a kisegyházak (lásd Kanossza című írásunkat), és elmarasztalták Magyarországot azért is, mert a tényleges életfogytiglan – amihez az Orbán-kormány ragaszkodik – kapcsán nem biztosított a felülvizsgálat, ami sérti a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát. A magyar börtönök zsúfoltsága amúgy szintén csaknem borítékolható pernyertességet jelent Strasbourgban. Azóta legalábbis, hogy az emberölés minősített esete miatt 15 éves szabadságvesztésre ítélt Szél László a bírósághoz fordult, amiért a Budapesti Fegyház és Börtönben 21 hónapig harmadmagával egy 8,3 négyzetméter alapterületű cellában tartották fogva. A kínzás és embertelen bánásmód tilalmának megsértése okán Szélnek 12 ezer eurós kártérítést ítéltek meg. A fegyveres rablás miatt tetten ért, s tűzharcban egy rendőrt megölő, lebénult Engel Zoltán pedig a szegedi Csillag börtön körülményeit kifogásolta – ő is kapott 12 ezer eurót.
A közszféra „unortodox” átszervezése is sokba kerül az országnak. A 98 százalékos végkielégítési büntetőadó miatt sorra veszít Magyarország: a tulajdonhoz való jog megsértése miatt 11–25 ezer eurót ítéltek meg a volt állami alkalmazottaknak kártérítésként Strasbourgban. Egy köztisztviselő pedig, akit 2010 szeptemberében indoklás nélkül mentettek fel, hatezer eurót kapott kártérítésként.
A Strasbourgban befogadott, de még el nem bírált ügyek között is akadnak szép számmal emblematikusnak szánt intézkedések. „Újabban a jogalkotással okozott tömeges jogsérelem miatt indult eljárások vannak többségben, s már nem arról van szó, hogy egy-egy jó jogszabály helytelen alkalmazását kellene megítélni” – fogalmazott Kádár András Kristóf, hozzátéve, most csapódik le a jogállami garanciák figyelmen kívül hagyása.
Fazekas István
Őszre várják az érintettek az emberi jogi bíróság döntését még csaknem száz kényszernyugdíjazott bíró, jellemzően egykori vezető ügyében, akik a felmentésük jogellenessége ellenére sem kaphatták vissza állásukat (a velük párhuzamosan elküldött ügyészek közül is vannak indítványozók). Strasbourgban keresik az igazukat a piacról állami beavatkozással kiszorított tankönyves és szerencsejátékkal foglalkozó vállalkozások is. Van emellett olyan indítványozó, aki az új rehabilitációs törvény miatt harmadára esett járuléka miatt perel, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Index hírportál pedig az Alkotmánybíróság előtti kudarc után Strasbourgban igyekszik elérni a kommentelés kapcsán a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét (HVG, 2014. június 7.).
Hamarosan megméretik Kövér László sajátos házelnöki gyakorlata is, amellyel – szerinte – a T. Ház tekintélyét igyekszik megóvni a kormányt érintő kritikáktól. Szanyi Tibor volt MSZP-s képviselő a beléfojtott interpellációk miatt kér elégtételt, a trafikügyek és a földtörvény miatt tiltakozásul molinókat kifeszítő, és ezért megbírságolt ellenzéki politikusok pedig a véleménynyilvánítási szabadságuk védelmét keresik Strasbourgban.
PÁLMAI ERIKA
