Irán visszalőtt: Az amerikaiak katari bázisát érte rakétatámadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Nemzetközileg is versenyképes felsőoktatást akar a kormány, miközben az oktatók bére megalázó, a kutatói előmenetelhez pedig hiányoznak az alapvető feltételek. Most a kormány még több órát taníttatna a tanársegédekkel és az adjunktusokkal, de az egyetemi-főiskolai oktatók életpályamodellje, úgy néz ki, kifelejtődött a 2016-os költségvetési törvényjavaslatból.
„Ha nem lenne gyerekem, nettó 152 ezer forint lenne a fizetésem, így 167 ezer” – magyarázza a hvg.hu-nak egy főiskolai docens, aki közel 30 éve oktat. „A kutatói előmenetelhez publikálni kell, és konferenciákra is kell járni, hogy ismerjenek, sőt nem árt, ha néhány szakmai szövetségnek is a tagja vagy. Mindez horribilis összegekbe kerül. Én nemrégiben lemondtam a tagságról, mert úgy döntöttem, hogy inkább eszünk.”
Mint mondja, egy bölcsésztanulmányt 2-3 hónapos munkával lehet összehozni, de közben tanítani és az utóbbi időben rengeteget adminisztrálni is kell. A felsőoktatási tervezetben az is szerepel, hogy az oktatói és kutatói munka arányát a 80-20 százalék környékére szeretnék eltolni: ez szinte ellehetetlenítené a kutatómunkát, ami rossz lenne a diákoknak, és az intézménynek is, melynek a nemzetközi megítélése jelentős részben a kutatótanárok kiválóságától függ.
Az adjunktus és a betanított munkás
„Mentsük meg a felsőoktatást” – ezzel a címmel indult aláírásgyűjtés az interneten. A petíció nyolc pontban foglalja össze a követeléseket, amelyek főként a felsőoktatás autonómiájának megőrzéséről szólnak, de szó esik a nevetséges bérekről, és az oktatók leterheltségéről is. A petíció szerzői csütörtökön a Kossuth téren újra tüntetnek, melyről a hvg.hu is tudósít.
A felsőoktatási államtitkár az év elején még arról beszélt, elismerve, hogy főként az alacsonyabb tudományos fokozatokkal rendelkező oktatók bére alacsony, hogy 2016-ban várhatóan emelni fogják a felsőoktatási béreket. A jelenlegi felsőoktatási törvény tervezetében a bérrendezésnek még csak nyomai sem fedezhetők fel, de az elkészült 2016-os költségvetési törvényjavaslatban sem található erre forrás.
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete folyamatosan jelen van a tárcával jelenleg is zajló egyeztetéseken, ezzel kapcsolatosan május 5-én ezt írták honlapjukon: „Csak beszélünk róla, csak húzzuk az időt. Közben különböző ágazatokban elkészül az életpályamodell, hatályba lép a béremelés. A felsőoktatás ráér. Csak az ország jövője függ tőle.” Tavaly a felsőoktatásban dolgozó kb. 46 ezer munkavállalónak garantált havi nettó átlagbére 162 ezer forint volt (nagyjából bruttó 200 ezer forint), beleértve az akadémikusokat is. „Ma egy adjunktusnak a nettó bére annyi, mint egy jobb multinál egy betanított munkásé” – írja a szakszervezet, amely a jelenlegi bérszámítást átrendezné. Az egyetemi tanári fizetés bruttó 437 ezer forint, ennek 70 százaléka a docensi, 50 az adjunktusi és 40 a tanársegédi bér, e helyett a 85, 70, 60 százalékos sávok bevezetését javasolják. (A főiskolai-egyetemi átlagbérekről itt olvashat.)
„Azért oktathatok, mert kutatok”
Agyrémnek nevezi Barát Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem bölcsész oktatója, hogy a felsőoktatási törvénytervezet szerint az oktatói és kutatói munka arányát a 80-20 százalékos sávba tolnák. Szerinte az egyetem éppen a kutatói munka alapjaira épül, az oktatók a kutatási eredmények átadására hivatottak. „Az nem úgy van, hogy tanítok, aztán ha van egy kis időm, akkor kutatgatok.” Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi előmenetel alapfeltétele éppen a tudományos munka, amelyhez publikációk megjelentetésére, konferenciákon való részvételre van szükség.
A szegedi bölcsészkaron kutatásra fordítható források igen szűkösek. Egy konferencián való részvétel nem olcsó mulatság, nagy a szórás, de egy valamire való tanácskozáson való részvétel akár 200 fontba is belekerülhet. Ráadásul a részvételi díjakat egyes nemzetközi szakmai szervezetek aszerint határozzák meg, hogy a küldő ország GDP-je mekkora, így Magyarország a legtöbbet fizető egyes kategóriájú csoportba kerül, miközben az oktatói fizetések éppen a harmadik kategóriába kerülő országokéval azonos szintű. (A besorolás azt sem veszi figyelembe, hogy a GDP hány százalékát fordítják a felsőoktatásra.)
Pályázat rövid határidővel
Így aztán arról is mesélnek az oktatók, hogy időnként a nyugat-európai kollégák dobják össze a közép-kelet-európaiak költségeit, vagy éppen kuncsorogni kell, hogy szerezzenek szállást, amiért esetleg nem kell fizetni. Alkalmasint rendelkezésre állnak pályázati források ilyen célra, de ezekre akkor lehet jelentkezni, ha a kutató jelentkezését már elfogadták egy konferenciára, az esetek egy részében utólagos fizetés van, és akadnak, akik nem tudják „előfinanszírozni” a részvételt. Azok, akik tagjai az adott nemzetközi szakmai szövetségnek, kedvezménnyel vehetnek részt a szakterület konferenciáin – ám ennek éves tagdíját sem tudja sok oktató kifizetni.
A természettudományi karon is úgy látják, hogy pályázati források nélkül nem finanszírozható a tudományos előmenetel, de az itt dolgozók szerint náluk legalább léteznek források, csak éppen korlátozottak. Egy TÁMOP-os pályázat nyitva áll, de csak fél évig. Ezután viszont egy fillér nincs, márpedig a tudományos tanácskozások időpontjait nem a magyar pályázatok futamidejéhez szabják. Azt karoktól függetlenül problémának látják az oktatók, hogy az óraszámok emelésével egyre inkább háttérbe szorul a kutatói munka, ami viszont az egész intézmény minősítésére hatással lehet.
„Nálunk úgy néz ki, hogy egy tanársegéd minimum 16, legfeljebb 19 órát tart, docens 12-14-et – magyarázza egy főiskolai docens. „Ha konferenciára akarunk menni, akkor 3 lehetőség van: vagy kifizetjük zsebből, vagy a tanszék, esetleg az intézet hozzájárul, ami nagyrészt a főnök jóindulatától függ, mert iszonyat kevés a pénz, nem tudnak 100-200 ezret szánni egy jobb konferenciára. Tulajdonképpen két munkát végzünk, hiszen kutatás, publikálás és konferencia-előadások nélkül simán kirúgnak.”
Két munkát végeznek egy fizetésért
„Tarthatatlan a helyzet – mondja Lele Mária, a SZTE FDSZ elnöke. „Főként a tanársegédek, adjunktusok kerültek csapdába, hiszen a jelenlegi óraszámok és bérek mellett szinte lehetetlen a tudományos előmenetel, aminek hiányában akár meg is válhatnak tőlük. Arról nem is beszélve, hogy gyakran azért, hogy egyáltalán megéljenek a fizetésükből, egy csomó pluszmunkát kell vállalniuk, ami sem az oktatást, sem a kutatói munkát nem segítik. Az egyetemünkön már évek óta nincs cafetéria juttatás, időnként a maradványból osztunk szét valamennyit a rászorulóknak, de nyelvpótlékot sem fizetnek már az intézményben.”
A héten a parlament elé kerülő felsőoktatási törvénytervezettel kapcsolatban Palkovics László államtitkár azt mondta, hogy bár az egyetemi tanárok és docensek óraszámaihoz nem nyúlnak hozzá, az adjunktusoknak és a tanársegédeknek többet kell majd tanítaniuk. Tehát pont azoknak, akik eddig is 14-16 órát tartottak egy héten, a béreik messze elmaradnak az átlagkeresetektől, és még valójában tudományos pályájuk elején tartanak.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.