Tetszett a cikk?

A magyarországi politikai helyzet még annál is sötétebb, mint amit hittünk.

Kedves olvasóimtól olykor szemrehányásokat kapok, mert nem ereszkedem le a magyarországi közélet mélyeibe, és túl messziről nézem a honi valóságot. Igyekszem ezt a hiányosságomat pótolni, és viselkedésemet korrigálni.

Két rémületes nyilatkozatot olvastam a napokban. Az elsőt Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke adta; a tapasztalt és kitűnően informált politikus és elemző, egykori magas rangú kormányhivatalnok azt mondja – és úgy látom, nem beszél a vakvilágba –, hogy a „demokratikus ellenzék”-nek nevezett politikai tájegységben a nagyobb pártok (az MSZP és a DK) voltaképpen nem törekszenek a következő országgyűlési választások megnyerésére. Ettől függetlenül – vagy evvel összefüggésben, ki tudja – az MSZP-nek még az ellenzékisége is puhul számos kérdésben, bár a rituális, üres Orbán-szidalmazás nem szűnik. Tehát az MSZP nemcsak beletörődött az állandó ellenzéki szerepbe, hanem ezt a szerepet is átalakítja, mérsékli; pedig ha belátja, hogy nincs sok veszteni valója, akár radikálisabb is lehetne, mint eddig.

Szigetvári Viktor: "Politikai vallásokból nem épül kormányváltás"

A nagyobb ellenzéki pártok nem akarnak igazából győzni: az MSZP lemészárolja egyetlen alkalmas miniszterelnök-jelöltjét, a DK pedig nem hajlandó megújítani magát politikai-kulturális értelemben - nyilatkozta a hvg.hu-nak az Együtt elnöke. Szigetvári ma szomorúbb, mint fél évvel ezelőtt, de nagyobb benne az elszánás: ha odajutna, államosítaná a legszűkebb Orbán-érdekkör vagyonát Garancsitól Mészáros Lőrincig.

Az a benyomása támad az embernek, hogy Botka László (szegedi szocialista polgármester) vezető szerepe is azért szűnt meg, mert neki lehettek volna esélyei 2018-ban.

Ezek szerint a magyarországi politikai helyzet még annál is sötétebb, mint amit hittünk. Én a múltkor politikai és világnézeti szempontok szerint írtam az MSZP-ről, de ilyesformán teljesen naiv voltam. Talán.

Úgyhogy a néha kissé bizarr Szanyi Tibor (az MSZP európai képviselője, aki a párt elnöki tisztére jelöltette magát – sikertelenül) gyanakvásai többet jelentenének, mint a vesztes jelölt bosszúját? Ki gondolta volna? Én biztos nem. Elnézést.

Szigetvári Viktor a DK (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pártja) riasztó taktikai húzásairól (médiatechnikájáról) is beszámol – ezekről jobb nem tudni, éjszakai nyugodalmunk zavartalansága végett.

Mintha valamiféle hallgatólagos – vagy talán ennél is konkrétabb – deal lenne a háttérben némely ellenzéki körök és a kormányzat között. Lehetséges ez? Elképzelhető ez? Nem tudom elhinni. De Szigetvári mondatait olvasva bizonyára sokan elbizonytalanodtunk, pedig ő ezt nem állítja, csak igen finoman sejteti, ha jól értem. Ez rendkívül nyugtalanító.

De ez még semmi.

Schlecht Csaba – igazán nem szoktam közszereplők magánügyeibe ártani magam, de nem kellene a vezetéknevét magyarosítania, például „Liebeskind”-re vagy „Gutfreund”-ra, ami mindenkinek sokkal kellemesebb volna? –, aki mostanság a sors hullámaitól ostromlott  Simicska-médiabirodalom egyik keresztapja, a mai szemmel bájosan együgyű Kaya Ibrahim/Josip Tot-ügyecske egykori hőse azt mondja, hogy szerinte, akinek nincs a Simicskáétól különböző magánvéleménye, leginkább Vona Gábor (országgyűlési képviselő, a Jobbik nevezetű szélsőjobboldali párt elnöke) lenne alkalmas magyar miniszterelnöknek. Evvel beigazolta Orbán Viktor (országgyűlési képviselő, a Fidesz elnöke, Magyarország kurrens miniszterelnöke) gyanúját, amely szerint Simicska (a korábban őt támogató, és az Orbán jóvoltából [is] milliárdos oligarcha) a Jobbikot támogatja – pedig a most Simicska tulajdonában álló Magyar Nemzetből, amelynek mindig szorgalmas olvasója voltam, ez eddig nem tűnt ki egyértelműen: konzervatív lap maradt újkeletű Orbán-ellenessége mellett is, csak több ellenzéki dolgot ismertet, közöl, mint korábban, s mintha inkább az LMP-vel rokonszenveznék egy kicsit, amennyire ez kivehető. Ráadásul Európa-barátabb, mint régebben. Ennek alapján eddig nem adtam hitelt Orbán vádjainak. De ezt Schlecht médiaállamférfi jobban tudja, mint én.

Immár tehát nem pusztán csak a közvélemény-kutatási adatokból és a politikai hangulat, a világnézeti tendenciák ismeretéből következtetjük ki, hogy a Jobbik az ellenzék „vezető ereje”. Komolyabb információk is utalnak rá. A pénz. A pénzt mágnesként vonzza a hatalom, még a hatalom puszta esélye is. Ráadásul a jelenlegi kormány által fölépített, a délibábos-paranoid fantáziafasizmusra alapozott „intellektuális projektek” (lásd a sümegi „főiskoláról” a Magyar Narancs, a nyomtatott HVG hetilap, az Élet és Irodalom hideglelősen szórakoztató beszámolóit), amelyeket a Matolcsy-bank finanszíroz, a Jobbiknak épp úgy, sőt: még jobban megfelelnek, mint a távolról pártnak látszó tárgy, a Fidesz (amely nem párt, hanem párhuzamos államapparátus és gazdasági érdekcsoport) szükségleteinek. Ha ez így megy tovább, az egyik szélsőjobboldali szerveződés (a Fidesz-KDNP) lesz kormányon, a másik (a Jobbik) meg ellenzékben – mert nyerni azért valószínűleg mégis Orbán fog. A magyarországi politika nagyon mulatságos lesz. Az ellenzéki vagy kváziellenzéki médiákat, amint tudjuk (vö. itt) a legkülönfélébb – csakugyan erősen különböző – jobboldali vállalkozói csoportok vásárolják föl. Van, ahol még nem avatkoznak bele a szerkesztés irányvonalába, de ez bizonyára csak idő kérdése.

Hát ez a napi helyzet, nyájas olvasó.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!