Szigetvári Viktor: "Politikai vallásokból nem épül kormányváltás"
A nagyobb ellenzéki pártok nem akarnak igazából győzni: az MSZP lemészárolja egyetlen alkalmas miniszterelnök-jelöltjét, a DK pedig nem hajlandó megújítani magát politikai-kulturális értelemben – nyilatkozta a hvg.hu-nak az Együtt elnöke. Szigetvári ma szomorúbb, mint fél évvel ezelőtt, de nagyobb benne az elszánás: ha odajutna, államosítaná a legszűkebb Orbán-érdekkör vagyonát Garancsitól Mészáros Lőrincig.
hvg.hu: 2018 már elúszott?
Szigetvári Viktor: Ezt nem fogom kimondani. Azt gondolom, hogy az Orbán-kormány abszolút többségének megszüntetésére mind a mai napig teremthető egy választói koalíció. Azért vagyok szomorú, mert az utóbbi hónapok fejleményeiből, leginkább az MSZP tisztújítás után küldött jelzéseiből azt olvasom ki, hogy más ellenzéki pártok nem akarnak győzni.
hvg.hu: Szomorú, hogy szomorú, de pontosan mik ezek a jelzések?
Sz. V.: Nem látom azt, hogy akár az MSZP, akár DK győzni szeretne egy ponton túl, és nem győznek meg az ellenkezőjéről. Az MSZP-ben szakmányban ügynöközik le és árulózzák egymást, miközben kezdetét vette egy utóharc.
hvg.h: Az ügynöközésnek azért finoman megágyaz, ha az egyik tisztségaspiránssal a választás előtt a lejáratásra szakosodott Magyar Idők készít behízelgő interjút…
Sz. V.: Ezt én is, aki ugye Soros-bérenc, brüsszelita vagyok a lapnál, érdeklődéssel szemléltem. Jelek vannak, amelyek rossz jelek, de ezt először az MSZP-nek magában kell rendbe tennie.
hvg.hu: Ha rendbe akarja. És Gyurcsány Ferenc, ő sem akar győzni?
Sz. V.: Amit a mai viselkedéséből látok, azt szeretné, hogy övé legyen a legnagyobb ellenzéki párt. Nem vitatom el, hogy le szeretné váltani Orbán Viktort, csak ő ma abban nagyobb ambíciót lát, hogy az MSZP szavazóiból minél többet megszerezzen, ám ez nem elég a győzelemhez. Vannak olyan választók, akik soha nem fognak odamenni, olyan ember kell, aki el tud lépni a 2010 előtti örökségtől.
hvg.hu: Mit is értünk a 2010 előtti örökségen?
Sz. V.: A rendszerváltás óta eltelt időben minden miniszterelnök, sőt jóformán a pártelnökök is vagy a KISZ-ből, az állampártból vagy az azzal szemben föllépő elitcsoportokból került ki. És van egy meggyőződésem: olyan ember tudja leváltani Orbán Viktort, akinek ehhez nincs köze. Ő vagy egy önkormányzatban edződött, vagy a politikába kívülről érkező ember lesz. Legkésőbb 2014-re fel kellett volna ismernie a régi szoclib világnak meg másoknak, hogy 2010 előtti politikai mechanizmusokkal nemcsak, hogy a győzelem nem érhető el, és nemcsak, hogy az ország nem kormányozható, de alapjaiban változtak meg a dolgok.
A status quóhoz való ragaszkodás nem fér össze a progresszív politikával, ezzel a status quóval szakítani kell.
hvg.hu: Régi szoclib világot emlegetett, holott ennek a körnek ön része, meghatározó szereplője volt, ebben a közegben futott be villámkarriert a kétezres években, s dolgozott szinte az összes kulcsfigura mellett. Ezek szerint ennek a struktúrának, amelyből ön is érkezett, vége?
Sz. V.: Hogy teljesen vége van, azt vitatom, hogy vége van egy részének, azt meg korábban is láttam. 2011-ben egy nemzetközi kutatásban írtam egy tanulmányt, hogy miként omlott össze ennek a szövetségnek a szavazóbázisa. Ebben a bázisban és politikai tartalomban már nem volt benne egy stabil kormányzás, egy választási győzelem és Magyarország átfordítása valamilyen irányba, mert a választók leváltottak valamit – nagyon határozottan. Ezt láttam, de későn.
hvg.hu: És most mit lát ugyanerről?
Sz. V.: A Brexit is és Trump példája is azt mutatja, hogy az elhúzódó világgazdasági válság utáni években új törésvonalak keletkeznek. Ez nem város-vidék, nem elit meg nem elit, nem pórnép meg az okosok ellentéte, hanem az összes bajával együtt a globalizált világhoz való nyitott viszony vagy az azzal szembehelyezkedő vagy kiszoruló ember közötti feszültség. Ez a törésvonal Magyarországon is egyre erősebb, ebben a Fidesz ügyesen politizál, de pont ez táplálja abbéli hitemet, hogy nem lehetetlen leváltani őket.
hvg.hu: Trumpot és Brexitet most egy kicsit hagyjuk, baljós árnyak, nem vitatom, de ezek az árnyak régi képviseleti demokráciákra, mély szabadelvű hagyományokra vetülnek. Magyarország pedig…
Sz. V.: Nem terelni akartam, csak mutatni, hogy van egy mintázat, amely szerintem képez egy új törésvonalat, de valóban vannak óriási különbségek. Rettenetes megélni, hogy a magyar vidék miként csúszik bele egy feudális, mikszáthi-móriczi rendbe, hogyan megy tönkre a polgárosodásnak a maradéka is.
hvg.hu: Az emlegetett mikszáthi-móriczi világ éppenséggel élt tovább a szocializmus idején is, és restaurálódott a kilencvenes évek közepére, a Horn-kormány időszakára, mikor is mindennapi tapasztalat volt, hogy a megyei közgyűlés elnöktől a rendőrfőnökig, az új nagyvállalkozótól a különféle intézményvezetőkig mindenki egy brancsot képez, és a befolyás, nem a teljesítmény a meghatározó.
Sz. V.: Nincs vitám ezzel. Ez a politikakép, amelyet én miniszterelnöki kabinetfőnökként láttam a kinevezési kérdésekben érkező nyomásban, a közhatalmi erőforrásokhoz és az állami eszközökhöz való hozzáférésben. Ezt a Fidesznek volt mandátuma leküzdeni. Nemhogy leküzdeni akarta, hanem végül megerősítette. Egy fontos különbség van azért: a magánviszonyokba korábban így nem nyúltak bele. A személyes szabadság és a családi viszonyokba való beavatkozás, illetve az, hogy Fidesz által felemelt földesurak kezdik fölvásárolni már a városi ingatlanokat is, szóval ennek a mértéke nagyobb, mint bármikor korábban.
hvg.hu: Még mindig nem mérhető a spontán privatizációhoz.
Sz. V.: Ezzel sincs vitám. A rendszerváltás egyik legkárosabb tabusítása volt, hogy a spontán privatizációs folyamat felülvizsgálata kizárólag szélsőjobboldali, illegitim, kósza gondolatként merülhetett fel. Noha a mai politikai rendszeren belül a piacgazdaság problematikus elfogadottsága rengeteg bajt okoz, hogy a versenyt és úgy általában a teljesítménnyel való előrejutást ilyen értelemben is megkérdőjelezhetővé tették sokak szemében.
hvg.hu: Meg talán az MSZP ifjútörökjei is megkérdőjelezhetővé tették, nem?
Sz. V.: Valóban létezett egy olyan politikai-vállalkozói kör, amelyik az állami és önkormányzati erőforrások használatát tekintette politikának. Mentalitásuknak van köze ahhoz, hogy a képviseleti demokrácia intézményeit miért tudja oly könnyen leépíteni a Fidesz.
hvg.hu: A politikai vállalkozók jelenleg nem a baloldalon keresik a profitot, ám jól látom, hogy léteznek olyanok, akik beragadtak a politikába, úgy érzik, már nincs pályájuk azon kívül, és sikerrel fogják a megmaradt helyeket?
Sz. V.: Nagyon kevés újat sikerült behozni, nagyon-nagyon keveset, és a szocialisták tisztújításán mintha ezeket a nagyon keveseket pofozták volna jórészt vissza.
hvg.hu: A magyar politika rendszerváltás óta utánpótlás-problémákkal küzd.
Sz. V.: Igen. A Fideszen inneni világ jobban, mert a kormányzás elhasznált embereket, míg a Fidesznél az ellenzékiség legalább hozott egy sorcserét. Amikor Botka is azt mondja, hogy a saját pártja 20-30 listás helyért küzd, nem másért, akkor jogos az előző kérdésben rejlő állítás. De ehhez egy mondatot hadd mondjak: az Együttnek van létező hátországa és intellektuális kisugárzása, ami lehet, hogy nem akkora, mint egy 40 százalékos társadalmi támogatottságú pártnak, de messze nem a régi világból táplálkozik.
hvg.hu: Erre meg én hadd mondjak egy mondatot: nem hiszem, hogy önnek az Együtt jelenti a nagy kalandot, hogy azt hiszi, hogy ezen a fordul meg az ország sorsa, sokkal inkább érzem beleszorulásnak egy helyzetbe.
Sz. V.: Ha beleszorulás lenne, már rég itt hagytam volna. Az Együttnek az a feladata, hogy sok új személyt felhozó, a 2010 előtti világgal ésszel szakítani akaró, magyar szempontból középen álló közösséget hozzon létre, amelyben van egy kulturális ellépés a régi baloldaltól, mert szerintem mi jobban látjuk azt a törésvonalat, amelyre utaltam. Megpróbálunk új szavazókat hozni, szerintem fiatalabbakat, az EP-választás relatív sikere megmutatta, hogy lehetséges, és erre szükség van a győzelemhez.
hvg.hu: Ha így van, akkor ezt miért nem látja a baloldali ellenzék két nagyobbik pártja.
Sz. V.: Vannak emberek a pártokban, akik ezt látják, de akik ott uralmon vannak, azok esetleg nem, mert önmagad felülvizsgálata a legnehezebb. Viszont Botka László interjújából én úgy olvasom, hogy ő ezt látja.
hvg.hu: De Botkát leszavazták, Molnár Gyula meg azt mondta, hogy az ellenzéknek 106 helyen meg kéne állapodni egy jelöltben, és aki ebben nem vesz részt, az Orbánt támogatja.
Sz. V.: Szeretnék már egyszer egy olyan hónapot, amikor nem választási rendszert elemzünk, és ezt talán nekem a legnehezebb megállnom, de beszéljünk már a politika tartalmáról. Én 2017 nyaráig nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni. Mindenki járja a maga útját, abban az értelemben, hogy próbálja a maga táborát megszervezni és építeni,
kikérem magamnak, hogy nekem szövetségi politikát kelljen kerülgetnem, meg azon gondolkodnom, hogy miként tologassuk az egyéni jelölteket.
Nem most van ennek itt az ideje.
hvg.hu: 2014 óta végül is mindenki a maga útját járta.
Sz. V.: Ez igaz, az MSZP mostanáig nem viselkedett úgy, hogy meg akarná szüntetni a kis pártokat, nem foglalkozott velünk - helyesen. A DK-nál látok egyfajta foglalkozni akarást.
hvg.hu: Milyen módon?
Sz. V.: A politikai stratégiájuknak egy részét álneves politikai blogokon valósítják meg – ezt maga Gyurcsány Ferenc ismerte el.
hvg.hu: Erről bővebben valamit, ha lehet.
Sz. V.: Bár korábban is kaptam a saját térfelemről eleget, de 2014 után a Nyugati Fény nevű blog olyan módon kezdte ki Juhász Pétert és engem is, ami már túl van a politikai küzdelmen. Elmentünk Gyurcsányhoz, és javasoltuk, hogy talán ne névtelenül üzengessenek, ha van bajuk, akkor beszéljük meg, vagy hagyjuk egymást békén, mert az a legjobb mindenkinek. Ő nem tagadta, hogy pártjának van köze pédául ehhez a bloghoz, és szinte még ki sem léptünk a székházukból, amikor egy Mandula Viktor nevű ember hívott, hogy neki azt mondta a pártelnök úr, hogy velem kell találkoznia. Létrejött egy megbeszélés, és ő világosan elmondta, hogy amennyiben az Együtt politikusai nem kritizálják Gyurcsányt, akkor az ő orgánumuk is békén hagy. Rövid találkozó volt.
hvg.hu: Miben is különbözik ez a DK-s metódus a karaktergyilkos kormánypárti média működésétől?
Sz. V.: Semmiben.
hvg.hu: Akkor érdemes is bármilyen módon kooperálni?
Sz. V.: Ha a győzelem a cél, akkor nem lehet közös listát állítanunk ezzel a mentalitással, mert nem lesz több szavazója. Nem szabad a hitelességünket és a szavazóerőnket – amely nem hatalmas, de erősödő – ebbe belevinni. Azért vagyok az Együtt által megszervezett politikai kultúra saját listájára való szavazás és az előválasztás pártján, mert ez a legjobb módszer, hogy az ellenzéki vezetési válságot és szavazótábor bővítést megoldjuk. Demokratikus folyamatban el kellett volna – sajnos múlt időben – juttatni egy olyan embert, akit elfogad a közösség, oda, hogy forrja ki magát, de én most 2016 nyarán azt látom, hogy mások minden áron meg akarják akadályozni az egyetlen reális forgatókönyvet. Ahogy volt egy időszak, amikor mindenki meg akarta akadályozni, hogy Bajnai Gordon vagy nyerjen, vagy veszítsen egy választást, de próbálja meg 2014-ben, s lám hova jutottunk, hogy ezt megtették – biztos én is követtem el ebben hibákat, de nem én okoztam ezt.
hvg.hu: Milyen hibát követett el 2014 előtt?
Sz. V.: Valószínűleg naiv voltam, nem hittem el, hogy valaki érdekelt lehet abban, hogy a saját pártját ellenzékben erősnek megtartsa, ahelyett, hogy a Fidesz kétharmadát megakadályozza.
hvg.hu: És ki ez a valaki?
Sz. V.: Ebben szerintem Mesterházy Attila egy másik stratégiát követett, amellyel én nem értettem egyet.
hvg.hu: Nevezetesen?
Sz. V.: Ő erős MSZP-t akart elsődlegesen, és ennek árán föláldozta azt az esélyt is, hogy a kétharmad biztosan meg legyen akadályozva. Mert meg lehetett volna, és azt is, hogy a politikai vállalkozók jöjjenek vissza. Őket pont úgy lehetett volna visszaszorítani, hogy friss erővel, közösen megpróbáljuk kiszorítani ezeket az embereket. Ezt 2014 eljátszotta. Éppen ezért – mivel nem akarnak előválasztást sem – én nem látom, hogy hogyan akarnak egyéni jelöltekben megállapodni, ugyanis 2014 tapasztalatából kiindulva az kizárt, hogy füstös tárgyalószobákban alkudozzunk helyekről, mert nem lesz legitim a választók szemében.
hvg.hu: Akkor 2014-ben, ha azt látják, hogy nem megy…
Sz. V.: … akkor önállóan kellett volna indulni. Nem most mondom először el, hogy a végleges választási megállapodást Juhász Péterrel mi ketten nem is szavaztuk meg.
hvg.hu: De akkor már benne voltak egy csőben.
Sz. V.: Ez igaz, pont ezért mondom én, hogy nem fogjuk közösségünket feláldozni az „Orbán vesszen!” oltárán. Mert azt látom, hogy az MSZP lemészárolja a leginkább miniszterelnök-jelöltségre alkalmas embert, akinek elhinném, hogy győzni akar, azt látom, hogy a DK valójában, a lényegét tekintve nem hajlandó megújítani magát politikai-kulturális értelemben, és én csak reagálok arra, hogy mások föladják 2018-at.
hvg.hu: Nem lehet, hogy mégiscsak Gyurcsány Ferenc számol jól? Nem lehet, hogy ő azt tanulta el a Fidesztől, az meg George W. Bushtól, hogy nem középről kell megnyerni egy választást, nem az ingadozókat kell meghódítani, a saját szélemet meg moderálni, hanem az elkötelezett támogatókat kiszolgálni, és várni arra, amíg minden más összeomlik?
Sz. V.: Elképzelhető, de a politikai vallásokból nem épül kormányváltás, ugyanis vannak választók, akik hitetlenek. Nem más istenekre vevők, hanem elegük van a vallásháborúkból, megvan a véleményük arról a szkizmáról, amely mindig kitagadja a másikat, aki picit mást gondol.
hvg.hu: Bajnai Gordon hol hibázott?
Sz. V.: Én szerintem ott, hogy föladta 2014 után.
hvg.hu Ha nyertek volna 2014-ben – szűk többséggel, másra nem volt realitás – akkor mi történik?
Sz. V.: Mai eszemmel nem tudom, hogy abban a hangulatban mennyire volt benne az az elszánás, amelyet bennem a választási irodánál történtek hívtak elő, vagy az ügyészség példátlanul cinikus magatartása.
Ma bennem ugyanis a leghiggadtabb pillanataimban is van egy olyan indulat, amely azt mondja, hogyha itt bárki, akihez nekem közöm van, és ezekkel szemben kormányra kerül, annak kötelessége a legszűkebb Orbán-érdekkör vagyonát államosítani.
Egy jogfolytonosságot megszakító rendszerváltásig kell elmenni, mert én azt gondolom, hogy az Orbán-rendszer, amely maga magát illiberálisnak mondja, azzal a rendszerrel demokrataként nem szabad kontinuitást vállalnom. Nyilvánvalóan nem padlássöprésről beszélek, nyilvánvalóan nem a kis- és középvállalkozói réteg államosításáról. Csak arról a legszűkebb és jól beazonosítható, fideszes, orbánista érdekkör vagyonáról, amelyet egy új jogrendben köztulajdonba kell helyezni. Ez kiterjed a MET-re, kiterjed Garancsi vállalataira, kiterjed Mészáros Lőrinc földjeire, mert ha úgy vált bárki kormányt ezután, a Fidesz után, hogy prosperitást teremt, de ezekkel a dolgokkal nem számol el – beleértem a korábbi ügynökaktákat is, meg sok minden mást –, akkor szerintem nem lesz legitim az a politikai rendszer, és nem lehet Magyarországon egy újabb generációra sem polgári demokráciát csinálni. Szerintem már rendszerváltásként kell gondolni az Orbán utáni rendszerre. És az első hibát ők követték el, hogy nem tekintik magukat liberális demokráciának. És ez a lelki átbillenés, amelyért szégyellni nem fogom magamat – de tudom, hogy a tíz évvel ezelőtti Szigetvári mit gondolt volna mai Szigetvárinak erről a véleményéről – szóval nem tudom, hogy 2014-ben ez az elszánás meglett volna-e. Valószínűleg nem.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
