A Facebook ígéri, hogy mindent megtesz a felületén is futó álhírek ellen, és ennek alátámasztására hazánkba küldte magyar munkatársát. Cseh Gabriellának volt dolga egy szerdai konferencia felszólalóinak meggyőzésével. Az álhír komoly károkat okoz egy olyan demokratikus világban, amelyben a polgárok információik beszerzésénél egyre kevésbé figyelnek a hiteles közvetítőkre. És akkor Magyarországon még csak nem is a Facebook a fő felelőse az álhírek terjesztésének.
Magyarország 17 városával külön megegyezett az Európai Unió, hogy azokba menekülteket telepítenek be!
Emlékeznek még a fenti állításra? Ez a minden tényt nélkülöző állítás szép karriert élt meg a tavaly októberi kvótanépszavazás hajrája során. Ezt az állítást és ehhez hasonlókat is megidéztek a Friedrich Ebert Alapítvány és a Political Capital közös konferenciáján. Mint a szervezők hangsúlyozták: az eseményre a Fidesztől is próbáltak résztvevőt meghívni, de a kormánypártból senki sem vállalta a megjelenést.
Az álhírek esetében nem önmagában álló és nem új jelenségről van szó – kezdte definícióval próbálkozó hozzászólását Juhász Attila, a Political Capital munkatársa. A világpolitikában összegzése szerint megjelent a populizmus új hulláma, ennek képviselői pedig a klikkvadász közbeszédet részesítik előnyben a valós tényeken, érveléseken alapuló hírekhez képest. A migráció összetett kérdése évek óta csak biztonságpolitikai megközelítésből kerül a nyilvánosság elé: a menekültek által jelentett fenyegetésekre koncentrálnak. A kormányok közben lebontják az érinthetetlennek hitt emberi jogi normákat – példa erre a tavalyi EU–török-megegyezés vagy a magyar, tömeges migráció okozta válsághelyzetben meghozott intézkedéscsomag. És ha ez nem lenne elég, az orosz propaganda és információs hadviselés hatására destabilizálódik Európa.
Ez tehát Juhász szerint az a környezet, amely felerősíti az álhíreket, növeli számukat. A kutató kiemelte, hogy felmérések alapján az olvasók 75 százaléka elhiszi az álhíreket, a Facebookozóknál ez a szám 80 százalék. Ugyanakkor Cseh Gabriella, a Facebook regionális szabályozási vezetője később ezt úgy árnyalta, hogy
az álhíreket olvasók nagy többsége nem osztja tovább azokat, azaz elolvassa a klikkvadász cím miatt, de utána nem tetszik neki.
Tudta? Svédországban bevezették a sariát
Mit nevezhetünk azonban álhírnek? Több megközelítés is kínálja magát. Van, amikor valódi adatokat helyeznek hamis kontextusba – ilyen például a svéd bűnügyi adatokat összevetni mondjuk a magyarokkal, majd kihozni: Svédországban polgárháború van. Közben a helyzet az, hogy a két bűnüldözési szerv teljesen más módszertan alapján számítja statisztikáját. Létezik ezen túl a félrevezetés, és van a szándékosan, minden elemében hamis hír.
Az álhírnek jellemző tartalmi elemei vannak. Ellenségkép szerepel bennük, gyakori a sztereotipizálás, és nem hiányozhat világmagyarázó elem sem belőle. Az ilyen cikkekre sok esetben jellemző a hamisítás is: hetenként tér száguld például végig a közösségi médiumokon egy mainak hazudott 1991-es felvétel, amelyen albán menekültek hajóznak át Olaszországba.
Fazekas Dániel, a Bakomo Social igazgatója és társalapítója a francia választások kapcsán végzett kutatásairól számolt be a konferencián. Az elnökválasztás során hackerek megszerezték Macron pártjának belső levelezését, és közreadták. Márpedig a francia szavazók 45 százaléka elsősorban nem tradicionális hírforrásból szerzi be az információit, és 20 százalékuk kifejezetten olyan tartalomelőállítókat látogat, amelyek termékében sok álhírrel lehet találkozni. Fazekas azt mondja:
az álhír azért félrevezető fogalom, mert nem maga a hír a lényeg, hanem az azt megalapozó világnézet: a félelmek, bizalmatlanság, frusztráció, amely fűti azok valóságosként való elfogadását.
Olyan alternatív valóságba süllyednek el, amelyben az álhír a valódi. Fazekas ezt követően még egy illúziót látott fontosnak szertefoszlatni: a közösségi médiát ugyanis korábban a véleményeket egy térbe helyező, nagy, kohéziós platformnak gondolták a szakértők és a véleményformálók. Mára azonban kiderült: szegregálja, elszigeteli az emberek csoportjait.
Az álhír és a közösségi média viszonyáról szóló vitában legikább a Facebook felelősségéről volt szó. Az oldal a felületével visszaélők ellen különböző stratégiákat vet be. Cseh Gabriella kiemelte: meg kell akadályozni, hogy a profilokról illegálisan senki se szerezhessen adatokat, és fontos, hogy a felhasználók autentikus forrásból olvassanak híreket. A Facebook ezért Nagy-Britanniában tippeket, infókat jelentetett meg az oldalon, hogy segítsék az álhírek felismerését.
Cseh fontosnak nevezte, hogy a nem valódi személyek, hanem gépek által működtetett profilokat letörölték, csak Franciaországban nemrég 30 ezer ilyet zártak be. Közben az oldal különböző stratégiákat próbálgat: igyekszenek szerződött partnerek segítségével ellenőrizni, mi igaz a futótűzként terjedő hírekből. Illetve a Facebook törekszik arra, hogy ha valaki rákattint egy kérdéses hírre, akkor témájában hasonló, de adott esetben más szempontú kapcsolódó cikkek ugorjanak fel (ezek közösségi média szlengben a "related" tartalmak). A nem továbbosztott álhíreket a Facebook lejjebb sorolja, azaz ritkábban jelennek meg a felhasználók falán.
A Facebook „nem rosszindulatú, csak mérnök gondolokodású”
Hegedűs Dániel kutatási tanácsadó egy olyan német törvénytervezetet ismertetett, amely pénzbüntetéssel sújtaná a 2 milliónál több regisztrált felhasználóval rendelkező közösségi oldalakat, ha azok nem távolítják el a gyűlöletbeszédet tartalmazó tartalmakat. Erről óriási vita zajlik most, egyfelől többen félnek, hogy a lépés káros lenne az online gazdaságra, másfelől a szólásszabadság oldaláról is támadják az elképzelést, amelyből Hegedűs szerint sosem lesz valódi törvény, inkább a zajló kampány részeként érdemes nézni. A Facebook visszautasítja, hogy neki folyamatosan filterezni kelljen a híreket, azt mondják:
ne a Facebooknak kelljen eldönteni, hogy mi számít Németországban jogellenesnek, mi nem, mert nem médium, hanem platform.
Ezt a védekezést aztán sokan kritizálták a konferencián. A Facebook mégiscsak aktívan szabályozza a megjelent tartalmakat, és ezek az elvek egyáltalán nem átláthatóak – érveltek sokan. Fazekas szerint kaotikus a rendszer, ám "nem rosszindulatú, csak mérnök gondolkodású". Cseh szerint viszont csak az a helyzet, hogy a szabályozás annyira aprólékos, hogy nehéz átlátni. A posztok sorsát meghatározó több száz oldalas segédlet egyébként nem nyilvános, a Guardian szerezte meg nemrég a dokumentumot, és adta közre nagy felzúdulást keltve.
Fazekas szerint a Facebooknak nem érdeke az álhírek eltávolítása, mert az kattintást hoz, és abból él az oldal. Cseh szerint viszont az fontosabb, hogy a felhasználók biztonságban érezzék magukat a felületen, érezzék, hogy értelmes interakcióban vannak az oldalon, az álhíreket pedig nem szeretik, ezért a Facebook érdeke is az utóbbiak eltávolítása.
Facebook-hadművelet volt az amerikai választások alatt?
Cseh arról is beszélt, hogy egy különleges csoport a Facebookon belül, amely az oldal integritását, egységét védi, írt egy tanulmányt az amerikai elnökválasztás alatt szerzett tapasztalatokról. Profilok elleni támadást és adathalászatot észleltek, de találtak hamis megmondóemberek által terített álhírposztokat is.
Igazi hadműveletek zajlottak a Facebookon
– tudtuk meg. A Facebook megtette a válaszlépéseket, tette hozzá Cseh. Közben Hegedűs arra hívja fel a figyelmet, hogy az álhír-gépezet talán működött az amerikai választásoknál, de a franciánál már visszaütött. A németeknek pedig csak 18 százaléka tartja mára megbízható hírforrásnak a Facebookot (ez ellentétes tendenciákat sugall, mint az Juhász által a koferencián ismertetett adatok). A kutató szerint nem lesz jelentősége az álhíreknek a német választások szempontjából.
Az álhírek mindazonáltal csak töredékét jelentik a Facebookon zajló közéleti-politikai információáramlásnak, mondta Cseh, akinek állítását azonnal árnyalta Fazekas. Szerint a lényeg az, hogy az emberek rengeteg területen az álhírek mechanizmusával gondolkodnak, alternatív valóságokban élnek, konteók uralják életüket, és tudománytalan dolgokban hisznek.
Hegedűs sem becsülné alá az álhírek jelentőségét. A menekültválság idején az EU olyan megállapodást kötött Törökországgal, ami egyértelműen ellentétes az emberi jogokkal. Németország pedig azzal a jogilag nehezen tartható magyarázattal küldött vissza Afganisztánba menekülteket, hogy ott vannak békésebb régiók is. De ezen intézkedések az álhírek keltette hangulat miatt szükségesnek bizonyultak.
A Facebook szentül ígéri, hogy tovább erősíti az együttműködését az újságírókkal, és próbál megoldást találni a kérdésre. A dolgot nehezíti, hogy a helyzet gyorsan változik. Fazekas szerint az oldalt szabályozni kell, mert nem lehet, hogy csak kereskedelmi szempontok alapján dőljenek el ezek a tartalomszabályozási kérdések. Fontos a transzparencia, hiszen az egyre nagyobb mértékben a Facebookról informálódó polgár egy átláthatatlan szabályozás alapján szűrt információhalmazból értesül a világ dolgairól. Cseh erre azt reagálta, hogy a Facebook posztolási szabályai ismertek, közérthetőek.
2018-ban Magyarországon is választások lesznek. Cseh ígéri, hogy ekkorra már kialakul a megfelelő álhír-ügyi szabályozás, ám azt elárulta, hogy jelenleg nem folynak tárgyalások Magyarország és a Facebook között. Hegedűs pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg nálunk nem médiapolitikai, hanem politikai kérdés az álhírek terjesztése, és nem a Facebook, hanem a közmédia és a kormányhoz kötődő médiabirodalom jelenti a legnagyobb problémát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
