A Népszavát illeti az érdem, hogy egy kicsit tisztábban látjuk, mi lenne a következménye a Fidesz újabb nagyarányú választási győzelmének. A napilap információi szerint még az idén ősszel, de a legkésőbb 2019 tavaszáig létre akarnak hozni egy olyan újságírói kamarát, amely az érdekvédelem mellett számos kötelezettséget is előírhatna a csatlakozó újságíróknak, valamint a laptulajdonosoknak. Az előkészületekből kihagyták a MÚOSZ-t, amely elvileg a szakma ernyőszervezete lenne, e helyett Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke körül sűrűsödnek a szakmamegváltó gondolatok. A cikk szerint a tervezésben részt vállalnak a tagjaikat felekezeti alapon képviselő keresztény és protestáns szervezetek is.

Itt tart a gondolkodás:

• A kamarába nem lenne kötelező belépni, ám a tagoknak olyan előnyök járnának, amelyek miatt „minden újságíró szeretne majd taggá válni”.
• Elsősorban az érdekvédelem lenne a cél, ezért „a szakma megosztottsága és kiszolgáltatottsága miatt” olyan törvényjavaslatokat kezdeményeznének, amelyek javítanák az újságírók helyzetét.
• Csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamaratagokat alkalmaz.
• Az újságírók csak bejelentve dolgozhatnának és egy bizonyos bérszintnél nem kereshetnének kevesebbet.
• Felmerült, hogy a kamaratagok nyugdíjkedvezményt vagy akár kedvezményes utazási lehetőséget kapjanak.
• Ahhoz, hogy valaki kamarataggá váljon meg kellene felelnie több elvárásnak is, így például előírhatnák, hogy csak bizonyos képzettség vagy tapasztalat megléte esetén léphet be valaki, és el kellene fogadnia a szakmai és etikai szabályokat.
• A kiadókat akár adókedvezménnyel, vagy különadó kivetésével is ösztönözhetnék arra, hogy elfogadják a kamara szabályait.
• A szabályozás nem vonatkozna a kisebb médiumokra, tehát továbbra is lehetne blogokat, de akár nagyobb újságokat is működtetni kamarai tagság nélkül. A különbség az lenne, hogy a nagyobb újságok más minősítéssel rendelkeznének, így pedig „az olvasó tudná, hogy milyen lappal van dolga”.

A kormánykritikus sajtótermékeknél dolgozó kollégák hamar a szakma elleni támadásként értelmezték a terveket. A Magyar Művészeti Akadémia elég példát szolgált arra, milyen az, amikor a fideszes hatalom megosztja az egy szakmához tartozó embereket. A sajtókamara azonban rosszabb lehet az MMA-nál, hiszen az ötlet szerint kizárólagos jogokat biztosít azoknak, akik tagjává válnak.

Aki kimarad, az bűnhődik

A leírásból könnyen kiolvasható a működési elv: a kiadókat fogják arra kényszeríteni, hogy csatlakozzanak a kamarához. Az összetereléshez adókedvezményt vagy különadót használnának. Vagyis a gondolkodás nem elégszik meg azzal, hogy ösztönözzön, büntetni is készek a kimaradókat. Aki egyszer csatlakozott, az onnantól kezdve csak kamarai tagot alkalmazhat, vállalnia kell egy kereseti minimumot, és el kell utasítania a vállalkozói szerződések mögé bújtatott munkaviszonyokat. Utóbbi két kitétel nemes cél is lehetne, ha ez nem jelentené azt, hogy a kamara akar beavatkozni magáncégek költségvetésébe.

Amikor a kiadók oldaláról való nyomásgyakorlást elemezzük, mindig jusson eszünkbe, hogy a Magyar Idők hirdetéseinek 89 százaléka volt állami eredetű 2017 folyamán, míg a Magyar Nemzetnél 5 százalék.

A kamara tehát egy olyan piacon kezdene fair helyzeteket teremteni, amely esetében a hatalom már gúnyt űzött a tisztességes versenyből. A munkavállalók védelme így lesz egy pillanat alatt a kritikus sajtóvállalatok további sanyargatása.

Azt értjük, hogy aki vállalná a kamarai tagságot, az kaphatna mindenféle kedvezményeket. Ezzel valójában hivatalos szintre lehetne emelni az újságírók korrumpálását, hiszen a munkaadó helyett ez a testület vállalná a zsurnaliszta életét megkönnyítő, a pénztárcáját megkímélő szolgáltatások nyújtását. Ezt nem tehetné meg a kormány és az állam együttműködése nélkül.

Kövér László bajuszát pedri

A tervezet leginkább fenyegető része azonban nem az, amit a Szöllősi György, a külügyminisztérium utazó nagykövete körül gyülekezők eddig elárultak belőle, hanem az a lehetőség, amelyet a kormány és az állami szervezetek előtt megnyit. Mit hadakozik Kövér László a renitens újságírókkal a parlamentben? A jövőben előírhatja, hogy mostantól csak a kamara tagjainak lehet hozzáférésük az országház megfelelő termeihez.

Az érv már elhangzott: nem kell egy kiadónak csatlakozni a kamarához, de akkor magára vessen, ha nem veszik a termékeit, ahogy azt a kórházat sem látogatja senki, amelynek orvosainak nincs papírja a megfelelő szakképesítésről. Ezzel az érvvel az illetékesek visszadobhatják az újságírói kérdéseket, megtagadhatják az akkreditációt, elzárhatják a közérdekű adatokat. Aki beáll a sorba, az továbbra is bejut a rendezvényekre, lesz megszólalója, fotója, videója, aki viszont nem kér a kamara ellenőrzéséből, szabályaiból, etikai kérdésekben ítélkező törvényszékétől, marad a kapun kívül. És ebben követheti az állami szerveket a magánszektor.

Már most előfordul, hogy a Lungo Drom elhallgatja kongresszusát a kritikus sajtó elől, és aki mégis oda téved, azt elküldik. A minap már egy miniszter örömteli bejelentésére is így nézett ki a meghívottak listája: M1, MTI, TV2, Origo, Magyar Idők, Magyar Hírlap, Ripost. Ha a kamarát megalakítják, akkor már ügyeskedni sem kell a meghívók címzésénél: csak az együttműködők kerülhetnek be eleve.

A kritikus sajtó ugyanis még élhet néhány alapvető jogával: tudósíthat eseményekről, munkatársai bejuthatnak sajtótájékoztatókra, állami intézményekbe, a sajtóosztályok is fogcsikorgatva válaszolnak a levelekre, ha késve is. Még fellelhető minimális hozzáférés, amelynek segítségével be lehet mutatni a NER működését, és helyenként a bűneit is fel lehet tárni. Most még találni olyan bátor intézményvezetőt vagy köztisztviselőt, aki elmondja észrevételeit a belső működéséről, ám nekik is meg lehet a jövőben tiltani, hogy „nem országos médium” képviselőjével beszéljenek.

Szakma szakmának farkasa

A hatalom majd mondhatja azt: egyenlő hozzáférést kap minden jelentős médiatermék. És ez alatt majd azt kell érteni, hogy a Magyar Idők és a Hírlap is feltehette három-három kérdését. Az külön hányingerkeltő, hogy ezt a tervezetet a szakmához tartozó emberek vállalják magukra. Belülről segítenének elfojtani a kritikus hangokat. Ők végzik el a piszkos munkát: az újságírók egy karámba terelését. A köré font szögesdrót megalkotására majd a hatalmat kérik fel.

A Népszavában is olvasható a "kezdeményezők" részéről, hogy törvényre lesz szükség a kamara jogköreinek meghatározásához. Szöllősi György, a labdarúgás népszerűsítése érdekében a kormánytól nagyköveti rangot kapott sportújságíró a napilapnak azt mondta:

elengedhetetlen, hogy a szakma összefogjon.

És ezt hogyan képzeli el? Úgy, hogy a parlamenti többségtől kér felhatalmazást a szakma neki nem tetsző felének a megregulázására.

Végezetül gondoljunk bele: ha etikai vizsgálatban valakit kizárnak a kamarából, azzal a jelenlegi elképzelések szerint rákényszerítik munkaadóját arra, hogy azt a személyt ki is rúgja, máskülönben elveszítheti országos médiumként történt besorolását. Így alakul ki az, hogy Szöllősi Györgyék több hatalommal bírnak majd az újságíró felett, mint a saját munkaadójuk. Tőlük a hatalom majd ezt az árat kéri: a kamarai szabályokkal csináljon kezesbárányt az újságírókból, önkényesen tisztogassa meg azt a kormánynak nemtetsző tagoktól, és védje meg valahogyan azokat, akiknek a propaganda leosztása szerint az ellenzék lejáratását kell elvégezniük.