Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
2018-ban - a 225 ezer levélszavazatot nem számítva - 5,5 millióan szavaztak, ez 2002 után a második legnagyobb részvétel - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor. A politológus kalkulációi szerint messze a legnagyobb mértékben a Fidesz tudta növelni a szavazóinak a számát: 2014-hez képest 466 ezer új szavazójuk lett, ami nagyobb bővülés, mint amire 2006 és 2010 között Orbánék képesek voltak.
Török szerint a leadott szavazatok száma alapján a választás legnagyobb vesztese a baloldal. Az MSZP, a DK és az Együtt közös listán indult, most viszont külön mérettették meg magukat, ami az eredményekre is hatással volt: hárman együtt - radikálisan növekvő részvétel mellett - 263 ezerrel kevesebb szavazatot kaptak, mint 2014-ben.
Török úgy véli, hogy a baloldal veszteségéhez bizonyára az is hozzájárult, hogy a Momentum 174 ezer, a Kutyapárt pedig 99 ezer szavazóval jelent meg a magyar politikában. Érdekesség azonban, hogy a Momentum egyébként jobban szerepelt, mint az MDF 2010-es parlamenti kiesésekor (137 ezer szavazat) - teszi hozzá Török.
A politológus számításai szerint a Jobbik, valamint az LMP a két párt történetének legjobb eredményét érte el, mindketten több szavazra tettek szert 2014-hez képest: előbbi 73 ezer megszerzett vokssal, 134 ezerrel több szavazattal növelte táborát.
Török Gábor kalkulációja alapján stratégiai vagy taktikai szavazás a vártnál is nagyobb mértékben működött most, szerinte ha nem így lett volna, úgy a Fidesznek nem 133, hanem akár 140 mandátuma is lehetne. A stratégiai szavazást összességében a 2018-as választás komoly újdonságának tartja, a taktika alkalmazása szerinte pedig azt mutatja, hogy az ellenzéki oldalon a szavazók egy jelentős részének fontosabbá vált a politikai cél (vagyis kormány leváltása) a pártkötődésnél.
