A szakszervezetek és az ellenzék is azt állítja: a törvényjavaslat lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy egész évben túlóráztassák a munkavállalót.

Kósa Lajos: Ne is folytassa, nem lehet! A mostani szabályozás kétszintű garanciát ad arra, hogy túlórát pluszban elrendelni a jelenlegihez képest csak akkor lehet, ha a munkavállaló ehhez írásban előzetesen hozzájárult. De ez önmagában nem elég, ugyanis az is kell, hogy a munkavállalókat képviselő üzemi tanács vagy a szakszervezet a kollektív szerződésben hozzájáruljon ahhoz, hogy a foglalkoztatás túlmunka elszámolási időkerete 36 hónap legyen. Ha a két feltétel közül bármelyik hiányzik, nem lehet túlórát elrendelni. Hogy teljesen egyértelmű legyen: ha a munkavállaló hozzájárulása hiányzik, akkor törvénytelen a túlóra, ha a 36 hónapos elszámolást nem engedi a kollektív szerződés vagy az üzemi tanács, akkor az elszámolási időszak az EU által meghatározott és jelenleg is alkalmazott egy év. Tehát a javaslat parlament elé szavazásra kerülő, végleges változatában kettős garancia védi a munkavállalókat, egy egyéni és kollektív biztosíték is.

Ez garanciát jelent arra is, hogy egy munkavállalónak ne kelljen napi 10-12 órát dolgoznia, illetve arra is, hogy a heti öt munkanap nem emelkedik hatra?

K. L.: A fő szabály továbbra is 40 órás munkahét, heti két pihenőnappal, amelyből az egyiknek vasárnapra kell esnie. Nem változik az sem, hogy senkit sem lehet egyéves referenciaidőt nézve heti 48 óránál tovább dolgoztatni, túlórában sem!

Kemény vita volt arról is, hogy mikor kell a munkavállalóknak megkapniuk a túlórapénzt. Sokak szerint éveket kell várniuk!

K. L.: A rendkívüli munkavégzésnél a dolgozók mindig a hónap elején kapják meg az előző hó túlórájért járó pénzt a pótlékokkal együtt. Ez nem változik, ehhez nem is nyúltunk hozzá.

Az teljesen életszerű, hogy egy erős cég rákényszerítheti az akaratát a munkavállalóra. A szakszervezetek is emiatt nagyon aggódnak.

K. L.: Ez ugye nem azt akarja jelenti, hogy saját maguk szerint a szakszervezetek gyengék? De mondom még egyszer, kettős garancia van a javaslatban. Ha a szakszervezetek nem tudják a munkavállalókat megvédeni valami miatt – amit nem feltételezek egyébként –, akkor is mondhatja a dolgozó, hogy nem, nem vállal túlórát. Ehhez kellő védelmet biztosít neki a törvény, amiben benne van az is, hogy emiatt nem érheti semmilyen joghátrány, például nem mondhatnak neki fel ezért.

MTI / Kovács Attila

Azt mondja, hogy nem a munkaadó diktál?

K. L.: Munkaerőhiány van, ezért a munkaadók is meg akarják tartani a munkatársaikat. Riogatás, amit az ellenzék csinál, mert az állításukkal ellentétben a javaslat nem vonatkozik az orvosokra, a tanárokra, a közalkalmazottakra, a köztisztviselőkre, úgy általában a teljes foglalkoztatottak 85%-ra. Kizárólag a munkaidő keret elszámolással, egyenetlen munkaidő szervezésben dolgozókat érinti, körülbelül mintegy félmillió embert. Minden más csak ellenzéki hisztériakeltés.

Miért nem tárgyaltak az érintettekkel a javaslat benyújtása előtt?

K. L.: Akkor lenne jogos ez a felvetés, ha a javaslatom átfogó szabálymódosítás lenne, de nem az. Csupán egy szűk részét érinti a munka törvénykönyvének, azt gondoltam, ezt nyugodtan benyújthatom egyéni képviselői indítványként. Korábban is volt már hasonló, a munka világát érintő törvénymódosításom, nem is egy. Például a nyugdíjas szövetkezetekre vonatkozó. Azzal persze fel lehet heccelni az embereket, ha azt hazudják nekik, hogy a kormány be akarja vezetni a hatnapos munkahetet, de ez nem igaz, ilyenre senki nem készül. Amúgy a beterjesztés után két fordulóban is tárgyaltam a szakszervezetekkel valamint a munkaadókkal, felvetéseiket megfontolva újabb, a munkavállalókat védő garanciákat építettem be a tervezetbe. De ebben az a legviccesebb, hogy az ellenzék ezután meg azt is kifogásolta, hogy sokat változott a szöveg. Az viszont már nem vicces, hogy az ellenzék egyetlen egy módosító indítványt sem terjesztett be a parlament elé addig, amíg erre lehetősége volt, egyetlen egy tartalmi mondatot sem! Csináltak látványos akciókat, 2900, a napirendet, nem pedig a törvénymódosítást érintő obstrukciós „látványpékséget”, széttéptek különböző papírokat, de ezek a törvényalkotásban nehezen értelmezhetőek.

Az a kritika sem áll meg, hogy ha többet dolgoznak a munkavállalók, akkor kevesebbet vannak otthon, tehát a tervezet nem családbarát?

K. L.: Ez már olyan képtelenség, amivel nehéz mit kezdeni. Még egyszer. Ha valaki nem akar, nem túlórázik az érintettek közül. Akkor egyszerűen nem járul ehhez hozzá! A saját, szabad döntése. Ha nem akarja felvállalni, az üzemi tanács vagy a kollektív szerződés mögé bújik. Mi most annak a lehetőségét teremtjük meg, hogy ha valaki túlórát akar vállalni több pénzért, akkor azt egy munkahelyen tehesse meg, ne kelljen például feleslegesen utaznia, két helyen alkalmazkodnia. Ez a javaslat az ellenzéki állításokkal ellentétben munkavállaló párti. Azt teszi lehetővé, hogy ha valaki többet akar dolgozni a munkahelyén több pénzért, és erre van lehetősége, akkor ezt tegye meg saját akaratából, megfelelő garanciák mellett.

Nem elhanyagolható az sem, hogy több, a munkavállalókat teljes mértékben pozitívan érintő eleme is van még a törvénytervezetemnek, amelyekkel mindenki egyetértett, még a szakszervezetek is! Ilyen a munkaerő-kölcsönzőkre vonatkozó minimális szolgáltatási díj, a speciális munkaidőrendben dolgozóknak elrendelendő kötelező pihenőnap, vagy a műszakváltás dolgozók általi változtatásának lehetősége. Csak erről sem az ellenzék, sem a szakszervezetek nem szeretnek beszélni, nekik a balhé az érdekes. Az, hogy százezrek életét könnyítjük meg, nem számít...

A túlóratörvény elfogadása miatt kirobbant parlamenti botrányról és az azt követő tüntetésekről itt olvashatnak bővebben.