A totális médiaháborút Orbán megnyerte, de a lakájmédia piaci alapon nem képes életben maradni, befolyását csak az őrizheti meg, akit táplálnak az állami húsos fazékból.
Csaknem 500 médiumot számláltunk meg, amikor megpróbáltuk összesíteni, hány tévé, rádió, újság, internetes honlap alkotja ma a tucatnyi kisebb-nagyobb sajtóbirodalomból álló kormányközeli médiaportfóliót. Csak a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworksben például 70 nyomtatott és online lap címe szerepel. Közöttük persze számos politikamentes és aprócska orgánum is található, de – és ez a lényeg – oda tartozik a vidéki napilapok zöme.
Orbán Viktor szándékainak megfelelően az utóbbi években – közpénzből – létrejött a sok központú, a forrásokért egymással is versengő, jelentős túlsúlyban lévő jobboldali sajtóbirodalom. Sokszor formális tulajdonosai azonban ki vannak szolgáltatva az állami hirdetéseknek, hisz üzleti alapon nem tudnának talpon maradni.
Olyan busás nyereségről pedig, mint amilyet például a Mészáros-féle Mediaworks fialt a tulajdonosainak (tavaly négymilliárd forintot), nem is álmodhatnának. Így aztán könnyedén sikerül a miniszterelnöknek – Rogán Antal minisztériumán keresztül – kézi vezérelni valamennyi kormánypárti orgánumot, miközben azt is ki tudja védeni, hogy netán egyetlen, Simicskáéhoz hasonló, önmozgóvá váló médiaóriás jöjjön létre.
A hadművelet azonban túl jól sikerült: sok lett az eszkimó, a fóka pedig – az állami forrás és a megbízható munkaerő – limitált mennyiségben áll rendelkezésre. Egyre több pénzt nyelnek el és egyre több belső konfliktust generálnak a birodalmon belüli párhuzamosságok.
Az is furcsa, hogy a Hír TV múlt heti visszafoglalását például az Echo TV-től korábban kirúgottakra bízták, élükön Szikszai Péterrel, a csatorna irányváltását pedig a Mészáros Lőrinc kezében lévő Mediaworks vezérigazgatója, Liszkay Gábor vezényli le. Az viszont még nem dőlt el, hogy mi lesz a két, immár párhuzamosan futó kormányközeli hírcsatorna sorsa. Sajtóinformációk szerint Orbán Viktornak sem tetszik, amit Mészáros Lőrinc felesége mint az Echo TV vezére a csatornánál művel. Nyitott kérdés viszont, hogy végül ki veszi át a médiaügyekkel látványosan nem foglalkozó Nyerges Zsolttól a Hír TV-t, amit erős brandje miatt a jobboldalon aligha valószínű, hogy bezárnának.
Rövid időn belül tisztulnia kell az országos napilapok piacának is: már csak csökkenő példányszámuk okán is bőven elég lehet egy kormánypártit eltartani – állami forrásból. Ha igaz a hvg.hu-nak a Magyar Nemzet kormányközeli lapként történő augusztus 25-ei újraindításáról szóló információja, az a Magyar Időknek (MI) jelent majd konkurenciát. Hacsak nem az MI tartalma jelenik meg majd a patinás lap fejléce alatt. Történt már ilyen a Nemzet fordulatokban bővelkedő históriájában, amikor – az első Orbán-kormány idején, ugyancsak Liszkay felügyeletével – a radikálisabb, kormányközeli Napi Magyarország lényegében annektálta a Magyar Nemzetet.
Van azonban olyan is, aki szívesen szabadulna már a médiaportfóliójától. Széles Gábor például a Magyar Hírlaptól válna meg, amit korábban már az Echo TV-vel együtt el akart adni Mészárosnak, ám ő nem tartott igényt az alacsony példányszámú napilapra (az eladási adatokat a kiadó már évek óta nem közli). A döntés mégsem egyszerű, hiszen sem a nehéz időkben Orbán mellett kitartó Szélesnek, sem Mészárosnak nem lehet azt mondani, hogy köszönjük, ennyi volt, zárd be a boltot, hanem busásan meg kell fizetni az eddigi szolgálataikat.
A vidéki napilapok sem maradnak sokáig a jelenlegi három kormányközeli tulajdonos kezében. Hacsak versenyjogi problémákat nem vet fel, valószínű, hogy az újságokból legtöbbet birtokló Mészáros-féle Mediaworksnél landol Andy Vajnának a patinás Délmagyart és a Kisalföldet tartalmazó portfóliója, illetve a Népszabadság bezáratásában a kormánnyal összejátszó Heinrich Pecina három északkelet-magyarországi lapja. Utóbbi – a HVG információi szerint – már szeptemberben megtörténhet.
Habony Árpád médiaépítési stratégiájának legnagyobb újítása volt a Simicska-korszakhoz képest, hogy az oligarchával ellentétben a kormányfő titkos tanácsadója nagy szerepet szánt a politikai meggyőzésben a bulvárnak. Úgy tudni, a Mediaworks Hot! magazinja maradna a klasszikus bulvárnál, és Vajnáról is köztudott, hogy – amíg az ő kezében van – nem akarja erodálni a Bors 50 ezer feletti példányszámát a kormánypropaganda túlzásba vitelével. Utóbbira ott van az ingyenes Lokál és a Riposzt. Ám ezen a piacon is várhatók mozgások, összevonások, hogy létrejöjjön a politikát a bulvárral sikeresen ötvöző „2inOne” orgánum.
A hetilapok esetében a Heti Válasz (HV) kimúltával, aminek sorsa a múlt héten pecsételődött meg azzal, hogy a digitális verzió sem jelenik meg többé, a Demokrata mellett csak a Schmidt Mária-féle Figyelő maradt a páston. Ha az ingyenesen több mint százezer példányban terjesztett, Habony Árpádhoz köthető Lokál Extrát nem számoljuk ide. Úgy tudni, azt részben Schmidt Mária érte el, hogy a HV semmilyen formában se maradjon életben, épp azért, mert érvelése szerint csak így tudja optimálisan működtetni a Figyelőt. Schmidtnek kizárólag az állami hirdetések „piacán” kell versenyeznie.
Az online térben is várhatók belső háborúk, hiszen egy idő után ki kell hullaniuk a jelentős látogatottságot felmutatni képtelen portáloknak. A 888.hu nem képes a napi 240 ezer látogatót begyűjtő 444.hu-nak még csak a nyomába se eredni. Legalábbis erre utal, hogy a kormánypropagandát szándéka szerint trendi módon tárgyalni próbáló portál számait nem is auditálja a kiadó, ahogy egyre több kormányközeli orgánum is hasonlóan tesz, a mérések elfogultságára hivatkozva. Titkolják például a lokal.hu, s újabban a ripost.hu számait is.
Egyedül a kormányszócsővé züllesztett Origo tudott visszakapaszkodni valamelyest a Matolcsy család hatalomátvételét követő nagy zuhanás után. Az erre fordított hihetetlen összegű marketingköltés arra azért már nem volt elég, hogy megelőzzék az Indexet. Az Origo története ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy rendkívül tudatos médiafogyasztónak kell lennie annak, aki átlát a lakájmédia manipulációin, és követi az egyes orgánumok tulajdonosváltásait. Az olvasó, néző sok esetben nem is találkozik éles váltással, legfeljebb azzal, hogy felülreprezentálttá válnak a cikkek között a migránsozós írások, a saját hírek helyét pedig az MTI anyagai veszik át. Utóbbi egyébként azoknál a médiumoknál – különösen rádióknál – is előfordul, amelyeknek nem áll szándékukban torzítani a híreket, ám a szűkös anyagi forrásaik okán ők is nagyban támaszkodnak az állami hírügynökség ingyenes hírszolgáltatására.
A Fidesz 2010-es hatalomátvételekor még a kritikus sajtó volt többségben, mára szinte minden szegmensben a kormánymédiáé a túlsúly. Egyelőre kivétel ez alól a hetilappiac és az online hírportálok. Előbbi esetében nemcsak a címek vannak többségben (Élet és Irodalom, Magyar Narancs, 168 Óra, HVG), hanem a példányszám is. Ugyanakkor együtt összesen 55–60 ezer példányban megjelenő újságokról van szó, ami csak szűk, nagyon tudatos és igényes értelmiségi közeghez jut el. Nem véletlenül ez a legnehezebben megszerezhető olvasóközönség a faék egyszerűségű szlogenek ismétlésével dolgozó lakájmédia számára. Az sem véletlen, hogy a kormány e hátrány ledolgozása helyett a jövőben elsősorban valószínűleg a televíziós és az online piac letarolására készül, ahol is a legnagyobb skalp az RTL Klub és az Index megszerzése lenne.
Az online piacon az Index, a 24.hu, a 444.hu, a hvg.hu és még néhány hasonló tematikájú honlap jelenleg a teljes lakosság több mint ötödét éri el naponta. A közéleti hírek iránt érdeklődők fele az Átlátszó számításai szerint még mindig a kritikus online médiát olvassa. Ám ezt az egyensúlyt nem is olyan nehéz felborítani. Bár Simicskának sikerült egy alapítványba menekítenie az Indexet, nem tudható, hogy ez a védelem mekkora támadást képes kiállni.
Médiaegyensúlyról már csak azért sem lehet beszélni, mert a rádióknál már ma is hatalmas többségben vannak a kormányhoz köthetők. A cseppet sem közszolgálatiként működő rádiókat 3,5 millió ember hallgatja naponta, amihez egyebek mellett hozzáadódik a Vajna-féle Rádió 1 csaknem másfél millió hallgatója; ők zömében szintén az MTI híreit hallgathatják a zeneszámok között. Ezekhez képest a Klubrádió és az InfoRádió összesen negyedmilliós elérése a rádióhallgatók néhány százaléka csupán.
A nyomtatott bulvár- és napilapok esetében 80-90 százalékos a kormánypárti elérés. A napi mintegy 5-5 ezer példányra becsült Magyar Idők és Magyar Hírlap persze csak csepp a tengerben, ám a vidéki napilapok körülbelül 400 ezer olvasót látnak el – a kormány számára előnyös – hírekkel. A másik oldalon eközben mindössze a zavaros tulajdonosi hátterű, az Orbánnal megegyezett Puch Lászlóhoz köthető, 20 ezres példányszámú Népszava maradt, a bulvárlapoknál pedig a 100 ezres példányszámú Blikk.
A televíziós piacon is jól látszik a kormánypárti túlsúly. A teljes lakosság körében a Vajna-féle TV2 Tények adása fej fej mellett áll az RTL Klub Híradójával zajló versenyben: naponta 600-800 ezer nézőt ültetve le a készülékek elé. Ha a TV2 eredményeihez hozzávesszük az önmagában csekély nézettségű, csaknem 24 órában migránsokkal riogató M1-et és a két fideszes hírtelevíziót, a másik oldalon csupán az ATV néhány kormánykritikus műsora áll. Legalábbis addig, ameddig a Fidesszel jó barátságot ápoló tulajdonosa, a Hit Gyülekezet és annak vezetője, Németh Sándor is úgy akarja.
HAMVAY PÉTER
hamvay.peter@hvg.hu
Befogadóotthonban kezdte „intézetis” életét annak a gyermekvédelmis férfinak az élettársa, akit azért tartóztattak le, mert a gyanú szerint prostitúcióra kényszerített több lányt is, akiket a munkája során ismert meg. Az ugyancsak őrizetbe vett nő volt nevelőjével, Laluska Erzsébettel beszélgettünk.
Mindenre gondoltak azok a csalók, akik a videónkban megszólaló áldozatokat átverték.
Van olyan, amikor az alapvető jogok biztosának a saját hivatalát kellene kivizsgálnia. Kozma Ákos ombudsmant már két jogerős ítéletben kötelezték, hogy tárja fel, jogszerűen utasította-e el egy hatóság egy ötéves gyermek ellátását. Mindhiába. A fiú ma már 9 éves.
Kapu Tibor első magyar űrhajósként léphetett a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére.
