Az elmúlt évszázad legsúlyosabbnak mondott brit kormányzati kudarcának másnapján érdemes felidézni azt a patront, amelyet Orbán Viktor az EU-ról beszélve minden kínálkozó alkalommal durrogtat:

Az történt, hogy a migránsokat beengedtük, a briteket meg nem tudtuk bent tartani. Fordítva kellett volna.

Talán többen is értetlenkednek, hogyan kerül ide már megint Orbán. De nekünk, magyaroknak mégis csak az a legfontosabb, ami következtetést magunkra nézve levonhatunk az ügyből. A Brexit az Egyesült Királyság számára sorskérdés, a többi 27 tagállam számára pedig precedens. Amióta a britek hajszálvékony többséggel megszavazták a kilépést az unióból, mindenki tudja, hogy egy kísérlet megfigyelői vagyunk.

Azt eddig is megvizsgálhattuk, milyen előnyökkel jár a tagság egy elmaradottabb ország számára, elég összevetni Horvátországot és Szerbiát. Arról is vannak adataink, mit jelent a nemzeti valuta lecserélése az euróra, hiszen Szlovákia ennek hatására húzott el tőlünk. Vagy mennyit pezsdít a kereskedelmi kapcsolatokon a schengeni övezet (hiszen Románia felé még van ellenőrzés és sorállás, Szlovákia felé már nincs). Azt viszont eddig senki sem tudta, hogyan és milyen eredménnyel lehet kilépni az unióból.

Mérleget még talán korai vonni, de az egyelőre jól látszik, hogy

• a nehézkes, 27 érdeket állandóan közös nevezőre hozó európai döntéshozatal működik, és megvédi polgárait,
• miközben Nagy-Britanniában az egypárti konzervatív kormány sem tud megállapodni arról, mi lenne jó az országnak.

Magyarán: a nemzetállam nem tudja, mi lenne a jó saját maga számára, miközben a nemzetközi alkukra kényszerített, bő négyszázmillió polgárt képviselő unió köszöni, megvan. Kedd este pedig jól lehetett látni, hogy Orbán állítása, mely szerint a britek kiválásának oka az, hogy őket az EU nem tudta bent tartani, egyszerűen hazugság. (Mondjuk, nem is az első a még mindig rövidke 2019-es évben.)

Érzelem...

A britek végletekig megosztottak az unió kérdésében. Nem racionális alapon, hanem érzelmileg. És a megosztottságot tovább rontja, hogy a politikai elitjük évszázados meccseit vívja az ország kárára. Népszavazás is azért volt, hogy David Cameron kormányfő saját pozícióját erősítse, miközben biztosra vette a maradást az unióban. Tehát eleve nem azért kérdezték meg az embereket, hogy azok döntsenek, hanem hogy a kisebbség kieressze a gőzt. Majd a polgárok a demokráciával élve meghozták döntésüket. És ezt követően a politika elkezdte interpretálni a választók szavát. Hogy az emberek durva szakítást akarnak vagy inkább békés elválást, és egyáltalán komolyan gondolták-e azt, amit mondtak.

Nem a népakaratból igyekeztek a legjobbat kihozni, hanem folytatták a meccseiket. A kormány megannyi minisztere ugrott ki, hogy gyengítse Theresa May alkupozícióját, miközben az ellenzék sem tudta eldönteni, miként viszonyul a Brexithez, mert az a Munkáspárton belül is szakadást okozott volna. Közben May sorozatosan zsarolta és fenyegette a politikai pártokat, ha nem állnak be mögé, viszont a konzultációt végig elhanyagolta. A kormányfő ráadásul összehozott egy előrehozott választást, mert azt remélte, így megerősödhet. Helyette meggyengült, és immáron kisebbségből kénytelen kormányozni. Ezzel a károkat minimalizáló Brexit lehetősége még távolibb lett. És a baloldal nem segíti ki, amikor az unióval kialkudott távozásról szavaz a ház, mert fontosabbnak gondolja a kormányváltás kikényszerítését, mint a népszavazáson résztvevő britek akaratának rendezett körülmények között való teljesítését.

Nincsen innen már jó megoldás.

• Halasztani legfeljebb május végéig lehet, mert akkor a kontinens szavaz az Európai Parlament összetételéről. Ha május 26-ig nem következik be a Brexit, akkor a briteknek is voksolniuk kell, és ezzel borulna minden alku, ami a következő EP-ciklust megelőzte.
• A második népszavazás csak növelné a brit politika irracionalizmusát, felesleges feszültségeket szítana. Ha nyernének újra a kilépéspártiak, akkor szinte biztosan alku nélkül szakadhat ki az ország, ha győznek a bennmaradók, akkor a következő évtizedekben az ország fele fog úgy politizálni, hogy meglopták korábbi jogos döntésétől.
• Ha pedig március 29-én az Egyesült Királyság alku nélkül távozik, akkor az ország egysége kerül végveszélybe. A skótok kiválási szándéka csak egy része a problémáknak. A nagyobb baj az Ír-szigeten van, ahol a törékeny békét épp az biztosítja, hogy nincs határ a köztársaság és Észak-Írország között. Ha Nagy-Britannia távozik a vámunióból, akkor vagy bevezetik a határellenőrzést, és ezzel egy újabb fegyveres konfliktust kockáztatnak katolikusok és protestánsok között, vagy az Ír-szigeten marad a nyílt határ, és ezzel Nagy-Britannia bukja szuverenitásának egy részét.

...és értelem

Mit tett a másik oldalról az Európai Unió? Az erősebb szerepéből ajánlott különböző modelleket Nagy-Britanniának. Olyat, amiben benne marad a vámunióban, és ezért a maga részéről továbbra is hozzáférést enged a munkaerőpiacához, vagy kiválik a kereskedelmi zónából, és akkor korlátozhatja az uniós polgárok munkavállalását. A britekkel a tárgyalást Michel Barnier francia politikus vezette, az Európai Parlament részéről hat frakció delegáltjai vettek részt az alkuban. És mi, magyarok biztosak lehettünk abban, hogy a brüsszeli bürokráciának csúfolt uniós elit az érdekünknek megfelelően cselekszik.

A helyzetre jellemző Manfred Weber néppárti frakcióvezetői szerdai felszólalása a strasbourgi parlamentben. May vereségének másnapján azt kérte Londontól:

légy szíves, légy szíves, légy szíves, mondjátok el végre, mit szeretnétek elérni!

Orbán Viktor múlt heti kormányinfóján újságírói kérdésre nyugodt szívvel mondhatta azt, hogy a Nagy-Britanniában munkát vállaló és tanuló magyarok jogai semmilyen forgatókönyv szerint sincsenek veszélyben. De nem a magyar kormány érdeme, hogy ez nagyrészt megfelel a valóságnak, hanem az unióé, amely egyszerre 27 tagállam polgárainak érdekeit védi. Amit Nagy-Britanniában egy franciának vagy németnek szabad, azt szabad egy magyarnak vagy szlováknak is. Azért ebbe érdemes belegondolni. Egy ismerősöm kanadai–magyar kettős állampolgár, és Angliában él. Amikor az ottani tartózkodását intézi, a magyar útlevél erősebb érv, mint a kanadai. Pedig utóbbi azt jelenti, hogy ő is II. Erzsébet alattvalója.

Orbán minden alkalommal azt mondja, hogy a nemzetállam erősebb védelmet nyújt, mint a tagállami szuverenitás kárára felépített Európa. Ezért akarja az EP-választások után visszabontani az uniót. Most viszont a szemünk előtt épp ennek a cáfolatát láthatjuk. És akkor azt még tegyük hozzá, hogy ez a sokat kritizált unió az elmúlt két év alatt még a migrációt is megállította, miután ehhez a politikai akarat megszületett.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.