Miért kellett vasva verbe, kéz és lábbilicsben, vezetőszáron bevezetni az alig 50 kilogrammos, idős Geréb Ágnest a tárgyalására? - hangzott el azon a sajtóbeszélgetésen, amelyen a szervezet legújabb kutatásának eredményeit ismertették. Az ugyanis nehezen hihető, hogy a törékeny asszony megpróbálna megszökni, vagy netán rátmadna az őt kísérő őrökre. Mivel nincs rá elfogadható magyarázat, így ez az eset is jól példázza a magyar hatóságok hozzállását az effajta korlátozó eszközökhöz. "A bilincselés gyakorlatilag automatikus" - hangzott el a Helsinki rendezvényén, hozzátéve, biztonsági okokból, a tényleges veszélyhelyzet felmérése nélkül, gyakorlatilag minden letartóztatott kezére kerül bilincs és vezetőszár. Még szabálysértési ügyekben is. 

Miközben főszabály szerint ilyen korlátozó eszközt csak szökés vagy támadás veszélye, valamint ellenszegülés esetén lenne szabad használni – hangzott el.

A Helsinki több más európai civil szervezettel közösen azt vizsgálta, hogyan érvényesül az ártatlanság vélelme a gyakorlatban. A jogvédők szerint súlyosan sérti az ártatlanság vélemét, ha még az ítélet előtt fotók jelennek meg a sajtóban a bilincsbe vert gyanúsítottról. A jogvédők találtak e körben jó gyakorlatot is. Franciaországban például egyáltalán nem lehet fényképezni a tárgyalóteremben.

Azt viszont kifejezetten támogatnák, ha a kihallgatásokat és a tárgyaláson tett vallomásokat kép- és hangfelvételen rögzítenék. Ez a kihallgató és a kihallgattott számára egyaránt garanciát jelentene.

Erre a célra egyébként valamennyi megyében rendelkezésre áll legalább öt kamera. A rendőrség összesen közel 1,8 milliárd forintot költött távmeghallgató helyiségek kialakítására és technikai eszközök beszerzésére. Ennek ellenére csak ritkán készülnek felvételek, az arányuk nem éri el a két százalékot.

Borítóképünkön: Geréb Ágnes a bíróságon.