Látjátok, feleim, mégsem ti vagytok a nemzet. Szerencsére. Akkor ugyanis nagyon kevés magyar maradna. Budapest és a városok jelentős része a kormány ellen szavazott. Azért nélkülük eléggé paraszt egy ország lenne ez, nem?

Tarlós István veszített. Nem rajta múlt; nem volt sok mozgástere, hogy eltávolítsa magától az országos politika szólamait és jelenségeit, amelyekről tudta, hogy Budapesten már többet ártanak, mint használnak.

Története katartikusan igazságtalan, mint Jób könyve. Ő, aki talán még jachtot se látott életében, nemhogy kokaint meg kurvákat, elvesztette a várost, amelyet szeretett, és amelyért tehetsége és korlátai szerint tenni akart. A kurvapecér, aki végképp lefaragta a Fideszről a megmaradt polgárságot – ő nyert. Már amennyiben nyerhet egyáltalán az, aki a boltba nem mer lemenni, mert annyira szégyellnie kell a pofáját.

A többpártrendszer mindig megosztja az országot, ez ilyen. Jobb esetben meggyőződés, világnézet, filozófia szerint hasít. Az a politika, amelyet már kizárólag átlátszó hazugságok, még átlátszóbb manipulációk meg kannásbor-szintű propaganda tart fenn – az bizony szürkeállomány szerint osztja ketté. Ennek baljós jele az eredmény.

A botrányt még sokáig fogjuk elemezni. A pornográfia adta el, az tette mögé a terjedési mechanizmust. „Mészáros Lőrinc” és az Orbán-család milliárdos beszerzéseit, a kastélyokat, lovardákat és céghálókat nem küldték tovább egymásnak gimnazisták, melósok, apolitikus, régóta legyintgető, fásult emberek. Akiket internetezőként könyvelünk el, de szinte soha nem olvasnak híreket. Most megkapták az arcukba, és nyilván sokan kapták fel a fejüket, és néztek utána a háttérnek. A korrupciót rég megszokták, hiába számolták át újságírók, ellenzéki politikusok lélegeztetőgépre és óvodára. A Borkai-botrány három másodpercben átváltotta kokainra és kurvákra, és így arcot, de leginkább segget adott a témának. Összeállt a kép: nemcsak hiányoznak röntgengépek és iskolák, hanem ez lesz belőlük.

Ám a választást ez a botrány nem döntötte volna el. Kellett hozzá, hogy végre igazolást nyerjen a matek, amit egészen idáig nem fejtett meg az ellenzék.

Az összefogás receptje igenis működőképes.

Amint létrejön a gravitációs pólus, szinte automatikusan szívja fel azok szavazatát, akik se nem szocik, se nem gyurcsányisták, csak meg akarják nyomni a LEVÁLTOM gombot – bármilyen okból. Erre vártunk, ezt sürgettük sokan, és istentelen sokáig tartott, míg leesett a tantusz.

Fals matematikával dolgoztak az összefogás ellenzői: odáig jutottak, hogy aki jobbikos, az sosem fogja elviselni a gyurcsányistát, és ezért a szavazatokat nem lehet összeadni. Csakhogy a választók változnak. Kiábrándulnak például, vagy latolgatni kezdenek, és arra jutnak, hogy ekkora stricik még azok se voltak. Vagy éppen belátják, hogy még egy szocialista kormány is hagyná őket lóról íjászkodni, legfeljebb kiröhögnék őket a libsik. A Fidesz viszont elveszi a legelőt meg a lovat, és kurvákat vesz belőle magának. A választók alkalmazták a kisebbik rossz elvét, mint egy autóvásárlásnál. És ehhez jönnek azok, akik egyszerűen csak azért nem szavaztak eddig, mert esélytelennek tűnt a kapálózás. Most reális esélyek voltak, és a győzelem után ezek megmaradnak és nőttön-nőnek. Ugyanígy lehet kormányt is váltani, ha eljön az idő.

És benne volt a fontoskodásban a kényszeres elkülönbözés, a megmondók éretlen, emós kórsága: helikopternek kell maradni akkor is, ha már a saját repterünket ostromolja a zombihorda. Valami igazán eredetit kell mondani, ami egyik sem: mondjuk azt, hogy minden szar, egyformán! Na milyen? Ilyet még senki se merészelt, ugye? Sőt! Ellenzékváltást! Punk vagyok, ugye, apu?

Mindezt a történelemtudomány ma megbízhatóan megcáfolta. Nem ez a járható út. Izgalmas mellékszál, kik maradnak meg laposföld-hívőnek, és ki képes az önkritikára.

Világosítsd fel nemzeted

A főműsoridő azonban most már Karácsony Gergelyé és Márki-Zay Péteré és Botka Lászlóé és mind a többi győztesé. Az ellenzék most megszerzett pozícióiban óriási lehetőség van – az elkúrásra is.

A mozgástér jelentős. Ennyi várossal, ennyi emberrel nem lehet baszakodni, ahogy tették Esztergommal. A büntetés visszaütne – sőt, túlkompenzálás várható, mert az ellenzéki városok most nagyon könnyen verhetik rá minden bajukat a kormány bosszújára. És ezt el is tudják mondani az embereknek.

Kínos feladvány már a jelenlétük is az egyszínű országra szabott propagandagépezetnek. Eddig ellenzékiek többnyire meg sem szólalhattak ott – Budapest főpolgármesterét elhallgattatni már nehezebb ügy. Valószínűleg megpróbálják, de minden nappal a saját maradék hitelüket élik fel. Ami már most sem bizonyult elégnek. Mondtam már, hogy egyszerűen senkik vagytok? Azt hiszitek, ti vagytok a rendszer kerubjai, ugye? Nem: ti a sírásói vagytok, és minden betűben ott a hullaszag.

Különösen akkor, ha az ellenzéki városok saját csatornákon is képesek a kommunikációra. Az ellenzék győzelmei rég elvesztett lehetőséget jelentenek arra, hogy a Fidesztől független nyilvánosságot teremtsenek. Olyat, ami eljut a kormánypropaganda buborékjában élőkhöz, például mert papíron van, és a remittendát ingyenesen terjesztik. (Frekvenciákkal kár számolni, az egyelőre hitbizomány.) És láttuk a városokban, mi történik ott, ahol a buborék kipukkad.

Első próbája lesz ez az összefogás tartósságának: nekiáll-e minden helyi erő nyomtatni a maga ugyanolyan színvonaltalan, mászókaavatásokkal teleszemetelt Lakossági Hírmondóját, vagy összerakják a forrásaikat, és mondjuk feltámasztják a Népszabadságot, helyi mellékletekkel, autonóm szerkesztőséggel, az egész nemzetnek szóló tartalommal. Ami nem a másik pártvonal ellentéte, hanem példa arra, hogyan működhetnének a dolgok normálisan. Az például egy jele lenne annak, hogy első a közjó.

És a negyven rabló

De benne van a pakliban hogy inkább elkokainozzák az egész költségvetést, mert egy önkormányzati képviselőnek muszáj megkeresnie a százmilliót évente. Meg mert üres a pártkassza.

Karácsony Gergely és a győztesek mögött kiéhezett bűnözők hada áll, fényesre fent ásókkal. Velük leszámolni, lemondásra kényszeríteni, akár annak árán is, hogy fideszes jelölt fut be a helyén – ez az összefogás második, még nehezebb próbatétele. Az írás ott van a falon: irtózatos kockázatot hordoznak ezek az alakok. Polgármesterek, sőt kormányok bukhatnak meg miattuk.

A meghódított városok mind kincseket rejtenek. Az irattárban. Hűtlen kezelések, parkolási mutyik, túlárazott lámpák bizonyítékai lapulnak ott – csak az a baj, hogy valószínűleg lesz rajtuk MSZP-s aláírás, és ha nekilátunk göngyölíteni, akkor egyes elvtársaktól búcsút kell venni. Szerencsére a baloldalnak megvannak a hagyományai, és tudják ők, mi történik ott, ahol vágják a fát.

Hamarosan látni fogjuk, mi Orbán Viktor megfejtése. A Fidesz most is megtett mindent, hogy a választás ne legyen fair: médiapolitika, a rendőrség bevetése, szemérmetlen hazudozások és félelemkeltés, migránsozás, fenyegetőzés, lehallgatás, kamujelöltek, lopott pénzből kampányolás, és az ellenzék korlátozása minden más módon. Az ő számukra egyetlen eldöntendő kérdés van: túl kevés volt az elnyomás, vagy túl sok? Fokozni – legalábbis az Európai Unión belül – már nehéz volna. Enyhíteni lehet, csak az visszafordulást jelent az illiberális varázsvilágból oda, ahol meg lehet bukni.

Úgy tűnik, minden út ugyanoda vezet. Nem tart ez örökké.