Kódolva van a rendszerbe, hogy a rendőrség ne tudjon megakadályozni egy családirtást

A rendőröknek még a főváros egyik legjobban szituált kerületében sem sikerült megelőzniük egy párkapcsolati dráma szörnyű végkifejletét. Pedig az előzmények – köztük a szomszédok, a rokonok bejelentései –  alapján nem volt váratlan, ami történt.

  • Pálmai Erika Pálmai Erika
Kódolva van a rendszerbe, hogy a rendőrség ne tudjon megakadályozni egy családirtást

„Akkor megyünk, ha vér is folyik” – egyre gyakrabban hangzik el ez vagy ehhez hasonló válasz, ha valaki a központi segélykérő számon próbál egy elmérgesedett konfliktus feloldásához hatósági közreműködőt hívni a tetthelyre. Még az is megesik – állítják a nők jogaiért küzdő Patent Egyesületnél, a jogsegélyszolgálatukhoz fordulók beszámolói alapján –, hogy rendőri intézkedés helyett megfenyegetik a segítséget kérő, bántalmazott asszonyt azzal, hogy ellene indul eljárás, ha alaptalan bejelentést tesz, ha pedig valóban komoly a konfliktus, a gyermekét kiemelhetik a családból.

Az utóbbi csaknem egy évben legalább háromszor tárcsázták a 112-t annak a budai családnak az ügyében is, amelynek tagjait, a 35 éves családfőt, 31 éves élettársát és 4 éves közös fiukat a múlt pénteken holtan találták II. kerületi, Zöldlomb utcai albérletükben. Ahhoz nem kellett sok idő, hogy kiderüljön: az apa volt a családirtó, és az is gyorsan világossá vált, hogy a család nem először került a hatóságok látókörébe. Legutóbb múlt csütörtökön a szomszéd lakásból tárcsázták a segélyhívót, mert a betelefonáló korábban furcsa hangokat hallott a falon túlról. Azt is elmondta a bejelentéskor, hogy jó ideje nem látott senkit a szomszédos családból, ám az ügyeletes úgy döntött, nem igényel további intézkedést a jelzés, így járőröket sem küldött a helyszínre. S bár az ez ügyben indított belső vizsgálat utóbb megállapította, hogy súlyos mulasztás történt (amiért az ügyeletes ellen fegyelmi eljárás indult), a rendőrség azzal magyarázkodott, hogy úgysem lehetett volna már semmit sem tenni, hisz a bejelentés idején a család tagjai már rég halottak voltak.

A rózsadombi családi mészárlás helyszínén
Máté Péter

A Zöldlomb utcai családi tragédia nyilvánvalóan régebben húzódó családi dráma végkifejlete volt. Kérdés, mit tudott a családról a helyi gyermekvédelem, hogy hathatósabb hatósági fellépés esetén megelőzhető lett volna-e a tragédia. A meggyilkolt édesanya bejelentése alapján ugyanis korábban már jártak a rendőrök a lakáson, de dolgukvégezetlenül távoztak, mivel a kiérkezésükkor az akkori vitát a felek látszólag már elrendezték egymás közt. Máskor a  tűzoltókat riasztották ugyanoda, ám a családfő őket is csak a rendőrségi beavatkozás nyomán volt hajlandó beengedni az albérletbe. Az effajta előjelekből a hatóságoknak általánosabb következtetést is le kellene vonnia – magyarázta a HVG-nek Herczog Mária gyermekvédelmi szakember. Szerinte például az, ha a segítségkérő utóbb visszakozik is, még nem jelenti azt, hogy a veszély el is hárult, és ne lenne szüksége további figyelemre, védelemre. Hivatkozott arra a – több országban jól működő – gyakorlatra, hogy a kiérkező rendőrök egyike férfi, a másika nő, ami nagyban segíthet a párkapcsolati erőszaktól szenvedő félnek abban, hogy fel merje tárni a konkrét eset valamennyi összefüggését.

Persze a szakemberhiánnyal küszködő rendőrségnek sincs könnyű dolga. Elvileg joga, sőt kötelessége is lenne bemenni abba a lakásba, ahol például a szomszéd jelzései alapján valami szörnyű tragédia van készülőben. Ám azt is látni kell – teszi hozzá Herczog –, hogy ez könnyen komoly és jogos aggodalmakat vetne fel, a privát szféra súlyos megsértésének adva teret.

„Nagyon érzékeny és vékony mezsgye, amin itt haladunk, mert a szükséges védelem és biztonság az egyik oldalon, az emberi jogok, a magánélethez való jog a másikon”

– mondja a szakember.

Rendőr a nők elleni erőszakra figyelmeztető tüntetésen. Tehetetlenségi és erő
Mónus Márton

A rendőri szervezet az egyéni hibák kiküszöbölése nélkül sem lenne képes egymaga az efféle tragédiák megelőzésére – ezt már Németh Zsolt kriminológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója mondja, aki szerint túlzó elvárás pusztán a rendőröktől hatékony fellépést elvárni a családi konfliktusok megoldásában. Az egyenruha látványa a nyugalom helyreállítására nem alkalmas eszköz. Németh szerint az ügynek az sem segít – ellenkezőleg: árt –, hogy a rendőri munka megítélése ma leginkább attól függ, sikerül-e például egy fegyveres rablót vagy gyilkost elfogni.

„Azért, mert egy járőr családi tragédiát előz meg, ma senkinek sem fogják megveregetni a vállát a rendőrségnél”

– fogalmazott a kriminológus. Hozzátéve: az uralkodó szemlélet szerint a legkevesebb baj abból van, ha a rendőr nem csinál semmit, még ha emiatt időnként botrány, sőt tragédia lesz is.

Stoppal a halálba

A 15 éves Alexandra Macesanu július utolsó napjaiban a dél-romániai Dobrosloveni községből autóstoppal indult a megyeszékhelyre, Caracalba, amikor elrabolták. A 112-es segélyhívón többször is bejelentkezett, és elmondta, hogy életveszélyben van. Pontos helymeghatározást nem tudott adni, de nagyjából leírta a környéket és a házat, ahol fogva tartották. A rendőrség sokáig nem tudta azonosítani a helyet, majd arra hivatkozva, hogy reggel 6 óra előtt tilos házkutatást tartani, csak jókora késéssel hatolt be az épületbe. A lány akkor már halott volt. A helyszínen tartózkodó gyanúsított beismerte, hogy két gyilkosságot is elkövetett. Az esetet követően sorra mondtak le az illetékesek, a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány mellett a Különleges Távközlési Szolgálat igazgatója, valamint az oktatási miniszter is. Utóbbinak az áldozathibáztató nyilatkozata nyomán támadt felháborodás miatt kellett távoznia. Az ügyről részletesen beszámoló cikkünket itt találja.

Így fordulhat elő, hogy egy településen a hatóságokat kivéve szinte mindenki tud az életveszélyes fenyegetésről, csak nincs, aki megakadályozza. Senkinek sem tűnt fel – vagy, ha igen, senki sem tett semmit –, hogy például az a férfi, aki egy múlt heti vidéki koncert közben a közönség szeme láttára ölte meg régi haragosát, a tervéről előzőleg a közösségi oldalán is beszámolt.

Az Indexnek nyilatkozó szakemberek ezzel kapcsolatban rendszerszintű hibákra is figyelmeztettek. A 112-es segélyhívóra érkező hívások két vidéki, egy miskolci és egy szombathelyi központba futnak be, ám ott nem rögzítik az előzményeket. Vagyis nem lehet tudni, hogy egy-egy bejelentésnél ismétlődő esetről van-e szó. Amikor a hívások még a helyi, kerületi őrsre futottak be, jobban képben voltak a rendőrök is.

Volt egy évtized, 2003 és 2013 között, ígéretes, előremutató megoldásokkal, de azóta visszatért a korábbi elutasító hozzáállás – véli Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza, aki szerint a családon belüli erőszak elleni küzdelmet az is jelentősen visszavetette, hogy a politika bizalmatlanságot keltett a civil szervezetekkel szemben, amelyek korábban jól együtt tudtak működni a rendőrséggel. Pedig a bevonásukkal például képzések sorát tartották. A civil jogvédő úgy látja, a törvényekkel, a jogi háttérrel alapvetően ma sincs baj, a rendőröknek pontos protokolljuk van ilyen esetekre, csak nem tartják be. Sőt nem is igazán ismerik. Az ideiglenes megelőző távoltartással például tragédiákat lehetne megakadályozni, de ezt a legritkább esetben rendelik el.

A Nane által szervezett tüntetésen. Nem jelző rendszer
Stiller Ákos

A múlt heti rózsadombi eset – bár nem indított el olyan lemondáscunamit, mint a romániai rendőrség minapi tétlenkedése (lásd fentebb Stoppal a halálba című írásunkat) – legalább úgy megrázta a közvéleményt, mint egy 2015-ös budapesti családi tragédia. Akkor egy börtönből szabadult férfi kereste fel volt élettársát, és a vita hevében kidobta az erkélyről féléves közös gyermeküket, majd utánaugrott. Az eset annyiban hasonlít a mostanira, hogy a nő ott is többször fordult segítségért az illetékesekhez. Az eset tanulságait a jelek szerint máig nem sikerült levonni.

Nem jó üzenet az sem, hogy az Orbán-kormány továbbra is ellenáll, és nem hajlandó ratifikálni a családon belüli és nők elleni erőszak visszaszorításáról szóló isztambuli nemzetközi egyezményt. Egyik kifogása – ha úgy tetszik – szóhasználati kérdés: a családon belüli erőszak helyett inkább a párkapcsolati erőszak terminológiát használná. Azt is érvként említi, hogy a nők és a gyerekek helyzete annyira jó Magyarországon, hogy nincs szükség ilyen nemzetközi garanciákra. Nem sok jóval kecsegtet az sem, hogy az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott konvencióval kapcsolatban – ami az első nemzetközi jogi eszköz az erőszakot elszenvedő nők védelmében – Varga Judit, az új igazságügyi miniszter már a parlamenti meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy az nem más, mint „politikai hiszti”.

Görög Zita: Ahol 120 milliós táska jut a nőnek, ott milyen játékszerei vannak a férfinak?

Görög Zita: Ahol 120 milliós táska jut a nőnek, ott milyen játékszerei vannak a férfinak?

Félt, hogy túl messzire megy a NER-luxustáskás kampánnyal, amivel a Bethesdának gyűjtött, de végül jól sült el, sőt még Orbán Ráhel is lájkolta. Mi háborítja fel Görög Zitát? Mért osztotta meg a nyilvánossággal, hogy édesapja alkoholista, és ő maga mióta nem iszik? Hogyan támogatta a családját már fiatalon, és mikor követett el hibát? Hogy bánnak szerinte az emberek a szép nőkkel? HVG-Portré.