„Akkor megyünk, ha vér is folyik” – egyre gyakrabban hangzik el ez vagy ehhez hasonló válasz, ha valaki a központi segélykérő számon próbál egy elmérgesedett konfliktus feloldásához hatósági közreműködőt hívni a tetthelyre. Még az is megesik – állítják a nők jogaiért küzdő Patent Egyesületnél, a jogsegélyszolgálatukhoz fordulók beszámolói alapján –, hogy rendőri intézkedés helyett megfenyegetik a segítséget kérő, bántalmazott asszonyt azzal, hogy ellene indul eljárás, ha alaptalan bejelentést tesz, ha pedig valóban komoly a konfliktus, a gyermekét kiemelhetik a családból.
Az utóbbi csaknem egy évben legalább háromszor tárcsázták a 112-t annak a budai családnak az ügyében is, amelynek tagjait, a 35 éves családfőt, 31 éves élettársát és 4 éves közös fiukat a múlt pénteken holtan találták II. kerületi, Zöldlomb utcai albérletükben. Ahhoz nem kellett sok idő, hogy kiderüljön: az apa volt a családirtó, és az is gyorsan világossá vált, hogy a család nem először került a hatóságok látókörébe. Legutóbb múlt csütörtökön a szomszéd lakásból tárcsázták a segélyhívót, mert a betelefonáló korábban furcsa hangokat hallott a falon túlról. Azt is elmondta a bejelentéskor, hogy jó ideje nem látott senkit a szomszédos családból, ám az ügyeletes úgy döntött, nem igényel további intézkedést a jelzés, így járőröket sem küldött a helyszínre. S bár az ez ügyben indított belső vizsgálat utóbb megállapította, hogy súlyos mulasztás történt (amiért az ügyeletes ellen fegyelmi eljárás indult), a rendőrség azzal magyarázkodott, hogy úgysem lehetett volna már semmit sem tenni, hisz a bejelentés idején a család tagjai már rég halottak voltak.
A rózsadombi családi mészárlás helyszínén
Máté Péter
A Zöldlomb utcai családi tragédia nyilvánvalóan régebben húzódó családi dráma végkifejlete volt. Kérdés, mit tudott a családról a helyi gyermekvédelem, hogy hathatósabb hatósági fellépés esetén megelőzhető lett volna-e a tragédia. A meggyilkolt édesanya bejelentése alapján ugyanis korábban már jártak a rendőrök a lakáson, de dolgukvégezetlenül távoztak, mivel a kiérkezésükkor az akkori vitát a felek látszólag már elrendezték egymás közt. Máskor a tűzoltókat riasztották ugyanoda, ám a családfő őket is csak a rendőrségi beavatkozás nyomán volt hajlandó beengedni az albérletbe. Az effajta előjelekből a hatóságoknak általánosabb következtetést is le kellene vonnia – magyarázta a HVG-nek Herczog Mária gyermekvédelmi szakember. Szerinte például az, ha a segítségkérő utóbb visszakozik is, még nem jelenti azt, hogy a veszély el is hárult, és ne lenne szüksége további figyelemre, védelemre. Hivatkozott arra a – több országban jól működő – gyakorlatra, hogy a kiérkező rendőrök egyike férfi, a másika nő, ami nagyban segíthet a párkapcsolati erőszaktól szenvedő félnek abban, hogy fel merje tárni a konkrét eset valamennyi összefüggését.
Persze a szakemberhiánnyal küszködő rendőrségnek sincs könnyű dolga. Elvileg joga, sőt kötelessége is lenne bemenni abba a lakásba, ahol például a szomszéd jelzései alapján valami szörnyű tragédia van készülőben. Ám azt is látni kell – teszi hozzá Herczog –, hogy ez könnyen komoly és jogos aggodalmakat vetne fel, a privát szféra súlyos megsértésének adva teret.
„Nagyon érzékeny és vékony mezsgye, amin itt haladunk, mert a szükséges védelem és biztonság az egyik oldalon, az emberi jogok, a magánélethez való jog a másikon”
– mondja a szakember.
Rendőr a nők elleni erőszakra figyelmeztető tüntetésen. Tehetetlenségi és erő
Mónus Márton
A rendőri szervezet az egyéni hibák kiküszöbölése nélkül sem lenne képes egymaga az efféle tragédiák megelőzésére – ezt már Németh Zsolt kriminológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója mondja, aki szerint túlzó elvárás pusztán a rendőröktől hatékony fellépést elvárni a családi konfliktusok megoldásában. Az egyenruha látványa a nyugalom helyreállítására nem alkalmas eszköz. Németh szerint az ügynek az sem segít – ellenkezőleg: árt –, hogy a rendőri munka megítélése ma leginkább attól függ, sikerül-e például egy fegyveres rablót vagy gyilkost elfogni.
„Azért, mert egy járőr családi tragédiát előz meg, ma senkinek sem fogják megveregetni a vállát a rendőrségnél”
– fogalmazott a kriminológus. Hozzátéve: az uralkodó szemlélet szerint a legkevesebb baj abból van, ha a rendőr nem csinál semmit, még ha emiatt időnként botrány, sőt tragédia lesz is.
| Stoppal a halálba |
A 15 éves Alexandra Macesanu július utolsó napjaiban a dél-romániai Dobrosloveni községből autóstoppal indult a megyeszékhelyre, Caracalba, amikor elrabolták. A 112-es segélyhívón többször is bejelentkezett, és elmondta, hogy életveszélyben van. Pontos helymeghatározást nem tudott adni, de nagyjából leírta a környéket és a házat, ahol fogva tartották. A rendőrség sokáig nem tudta azonosítani a helyet, majd arra hivatkozva, hogy reggel 6 óra előtt tilos házkutatást tartani, csak jókora késéssel hatolt be az épületbe. A lány akkor már halott volt. A helyszínen tartózkodó gyanúsított beismerte, hogy két gyilkosságot is elkövetett. Az esetet követően sorra mondtak le az illetékesek, a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány mellett a Különleges Távközlési Szolgálat igazgatója, valamint az oktatási miniszter is. Utóbbinak az áldozathibáztató nyilatkozata nyomán támadt felháborodás miatt kellett távoznia. Az ügyről részletesen beszámoló cikkünket itt találja. |
Így fordulhat elő, hogy egy településen a hatóságokat kivéve szinte mindenki tud az életveszélyes fenyegetésről, csak nincs, aki megakadályozza. Senkinek sem tűnt fel – vagy, ha igen, senki sem tett semmit –, hogy például az a férfi, aki egy múlt heti vidéki koncert közben a közönség szeme láttára ölte meg régi haragosát, a tervéről előzőleg a közösségi oldalán is beszámolt.
Az Indexnek nyilatkozó szakemberek ezzel kapcsolatban rendszerszintű hibákra is figyelmeztettek. A 112-es segélyhívóra érkező hívások két vidéki, egy miskolci és egy szombathelyi központba futnak be, ám ott nem rögzítik az előzményeket. Vagyis nem lehet tudni, hogy egy-egy bejelentésnél ismétlődő esetről van-e szó. Amikor a hívások még a helyi, kerületi őrsre futottak be, jobban képben voltak a rendőrök is.
Volt egy évtized, 2003 és 2013 között, ígéretes, előremutató megoldásokkal, de azóta visszatért a korábbi elutasító hozzáállás – véli Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza, aki szerint a családon belüli erőszak elleni küzdelmet az is jelentősen visszavetette, hogy a politika bizalmatlanságot keltett a civil szervezetekkel szemben, amelyek korábban jól együtt tudtak működni a rendőrséggel. Pedig a bevonásukkal például képzések sorát tartották. A civil jogvédő úgy látja, a törvényekkel, a jogi háttérrel alapvetően ma sincs baj, a rendőröknek pontos protokolljuk van ilyen esetekre, csak nem tartják be. Sőt nem is igazán ismerik. Az ideiglenes megelőző távoltartással például tragédiákat lehetne megakadályozni, de ezt a legritkább esetben rendelik el.
A Nane által szervezett tüntetésen. Nem jelző rendszer
Stiller Ákos
A múlt heti rózsadombi eset – bár nem indított el olyan lemondáscunamit, mint a romániai rendőrség minapi tétlenkedése (lásd fentebb Stoppal a halálba című írásunkat) – legalább úgy megrázta a közvéleményt, mint egy 2015-ös budapesti családi tragédia. Akkor egy börtönből szabadult férfi kereste fel volt élettársát, és a vita hevében kidobta az erkélyről féléves közös gyermeküket, majd utánaugrott. Az eset annyiban hasonlít a mostanira, hogy a nő ott is többször fordult segítségért az illetékesekhez. Az eset tanulságait a jelek szerint máig nem sikerült levonni.
Nem jó üzenet az sem, hogy az Orbán-kormány továbbra is ellenáll, és nem hajlandó ratifikálni a családon belüli és nők elleni erőszak visszaszorításáról szóló isztambuli nemzetközi egyezményt. Egyik kifogása – ha úgy tetszik – szóhasználati kérdés: a családon belüli erőszak helyett inkább a párkapcsolati erőszak terminológiát használná. Azt is érvként említi, hogy a nők és a gyerekek helyzete annyira jó Magyarországon, hogy nincs szükség ilyen nemzetközi garanciákra. Nem sok jóval kecsegtet az sem, hogy az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott konvencióval kapcsolatban – ami az első nemzetközi jogi eszköz az erőszakot elszenvedő nők védelmében – Varga Judit, az új igazságügyi miniszter már a parlamenti meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy az nem más, mint „politikai hiszti”.
