2016-ban nagy botrány robbant ki, amikor nyilvánosságra került, hogy Kiss Lászlót, az úszók volt szövetségi kapitányát és társait 1962-ben nemi erőszak miatt elítélték. Ezután a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jogellenes adatkezelés miatt megbírságolta az egykori ítéletet a törvény szerint anonimizálva, tehát a neveket törölve kiadó archívumot, mondván: fel kellett volna ismerni, hogy az újságíró az anonimizálás ellenére összefüggésbe tudja hozni az ítéletet a kérőlapon megjelölt személyekkel. Márpedig élő emberek személyes bűnügyi adatai nem kutathatóak.
A levéltár bírósághoz fordult, amely első fokon neki adott igazat, de a Kúria ezt megváltoztatta. Úgy látta: ha a kutató egy megnevezett személyre vonatkozó iratot kér ki, akkor a levéltári anyag tartalmát összekapcsolja ezzel a személlyel, és így a kutatás anonimizált másolatban sem engedélyezhető. A törvény éppen azért írja elő a nevek törlését, hogy az ilyen összekapcsolást megakadályozza, tehát az iratokat csak a konkrét személyektől függetlenül, általános tanulságokat levonva lehessen tanulmányozni.
A levéltár azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte „a kutatás szabadságának Kúria általi korlátozása alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés”. Lehetetlenné teszi a bírósági ügyekre alapuló tudományos vizsgálatot. A levéltár nem tudhatja, hogy az iratot kikérő kutató mi mást tud az ügyről és szereplőjéről, és feltételezések alapján nem tagadhatja meg az irat kiadását, mert ezzel saját törvényi kötelezettségét szegné meg. Ha a kutató nem az elítéltek neve alapján kérte volna az ítéletet – az adatvédelmi hatóság szerint emiatt kellett volna megtagadni a kérést –, hanem csak egy ítéletszám alapján, akkor is bizonyára tudhatta, hogy Kiss Lászlóékról van szó.
Az Alkotmánybíróság Handó Tünde vezette tanácsa két okból utasította vissza a Fővárosi Levéltár panaszát érdemi vizsgálat nélkül. Egyrészt úgy látja, hogy a levéltár nem volt jogosult alkotmányjogi panaszt tenni, mert ha valakit sérelem ér vagy érhet a jövőben, az csak az érintett tudományos kutató lehet, és nem az iratokat őrző intézmény. Az archívum hivatkozott ugyan arra, hogy maga is folytat tudományos kutatást, de a vitatott ügyben nem erről van szó. Emellett mivel a Kúria új eljárásra utasította az adatvédelmi hatóságot, az ügy le sem zárult még.
