Akár logikus is lehetne, hogy nem kell minden iskolába kémiatanár, ha lenne rendes közlekedés a kistelepülések között – kommentálta Fábián István a Népszavának a Klebelsber Központot vezető Hajnal Gabriella felvetését. De – tette hozzá a Debreceni Egyetem volt rektora, aki a Párbeszéd és az MSZP támogatottjaként indult az előválasztáson Kósa Lajos debreceni körzetében – a gond ezzel a kémiatanárokra kihegyezett állítással a leginkább az, hogy megint megpróbálnak elfedni egy komoly problémát.

Ez pedig az, hogy

válságban a tanári szakma.

Fábián a Magyar Kémikusok Lapjából idézett, hogy szemléltesse a válságot. Abban három éve megjelent egy grafikon, amelyből kiderült, az elkövetkező tíz évben több, mint 1200 kémiatanár éri el a nyugdíjt, ám a pályájuk első tíz évét taposók száma ennek csak tizede. A volt rektor szerint népszerűsíteni kellene a tárgyakat, ehhez meg kell reformálni az oktatást. Vissza kell állítani az iskolai laborokat – mondta példaként –, hogy a gyerekeknek szemléltetni lehessen, amiről tanulnak.

Mint júliusban kiderült, a tanárképzés alapkövetelményein változtatnak, elég, hogy a pedagógusok képesek legyenek a középszintű érettségire felkészítsék a diákokat. Erre Fábián azt mondta:

Ez tényleg képtelenség! Mi lesz például az egyetemi felvételivel, ahol szerencsére mára eljutottunk odáig, hogy a legtöbb esetben emelt szintű matúrára van szükség. A középiskolai tanártól kevesebbet várunk el, mint a felvételizőtől?

Az egyetemek alapítványokba történő szervezéséről Fábián azt nyilatkozta a lapnak, hogy ezzel megvalósult az felsőoktatás „politikai és ideológiai megszállása”, a kinevezett kuratóriumi tagok ugyanis „más feltételrendszer alapján lettek kiválasztva”, nem aszerint, hogy értenek-e a felsőoktatáshoz. Hozzátette, a minőségbiztosításról sem esett szó. Végül a pedagógusok helyzetéről ezt mondta Fábián:

Valós életpálya-modellt kellene kialakítani, nem pedig ezen címszó alatt – kis túlzással – csicskáztatni a tanárokat, az egyetemi oktatókat. Jelenleg ugyanis süt a kormány minden megnyilvánulásáról, hogy semmibe veszi a tudást.