„A hogyan tovább” kérdése nem kínozta sokáig a Berlinbe kivándorolni készülő kétgyermekes magyar családanyát, Mariannt. (A nevét a kérésére megváltoztattuk.) Miután ugyanis jó néhány éve Németországban élő és ugyancsak az egészségügyben dolgozó sógornője bejelentette őket saját, kelet-berlini lakásába, azonnal álláskeresőnek jelentkezhetett az ottani munkaügyi központban.

A hivatalban a vártnál is jobb hírek fogadták: mivel EU-tagállamból készül Németországba települni, huszonnégy hónapnál hosszabb megszakítatlan magyarországi munkaviszonya alapján akár egy éven át megilleti majd az úgynevezett Arbeitslosengeld I. Ennek a munkakeresési támogatásnak az összege korábbi nettó fizetésének hatvanhét százaléka, ráadásul továbbképzésre vagy nyelvtanulással egybekötött integrációs kurzusra is azonnal elküldi a hivatal.

Képünk illusztráció.

MTI / Balogh Zoltán

Mariann rendőr férjével együtt nem tudott Észak-Magyarországon annyit keresni, hogy kislányaiknak anyagi biztonságot teremthessenek, ezért hagyják el néhány héten belül hosszabb időre az országot. Már csak fedelet kell találniuk a fejük fölé, de reményeik szerint ezzel sem lesz gond. Mariannt ugyanis azzal biztatta a berlini munkaügyi hivatal, hogy az egészségügyben két kézzel kapnak majd utána. A szakmai tapasztalata elismeréséről és a minimálisan szükséges nyelvtudását igazoló papírokkal a kezében már másnap mehet dolgozni.

Nagy a kétségbeesés

Németországban – mint sok már európai országban – óriási probléma a munkaerőhiány a gondozási szektorban. A németek már most is kétszázezer ápolóval kevesebbet foglalkoztatnak, mint amennyire szükség lenne (ez a Magyarországon foglalkoztatott ápolók összlétszámának közel háromszorosa), ám a kölni székhelyű Német Gazdasági Intézet becslései szerint ez a horrorisztikus szám az elkövetkező években akár félmillióra is emelkedhet.

null

Noha egyre több egészségügyi szakdolgozót igyekeznek külföldről Németországba csábítani, 2021-ben – beleértve az intézményi és az otthoni betegápolást is – a legálisan dolgozók csak 13,5%-a érkezett más országból. A pandémia lelassította a toborzást. A területen egyébként az EU-ból érkező szakdolgozói létszám alacsonyabb, mint a harmadik országbéli ápolók száma: 2021-ben 90 ezer uniós országból és 120 ezer nem uniós országból származó munkavállaló dolgozott a német egészségügyben.

A legtöbb EU-s ápoló Lengyelországból, Bosznia-Hercegovinából, Törökországból, Horvátországból és Romániából származik – magyarok tehát nincsenek is a Top5-ben, aminek

a nyelvi akadály mellett az lehet az oka, hogy sokan inkább a szomszédos Ausztriába járnak át dolgozni.

Ezt már Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke mondja, aki friss statisztikával nem is tud szolgálni, mert a nyilvános hazai adatszolgáltatás a témában 2018-ban leállt. Szerinte azok indulnak el könnyebben, akiknek van kint ismerősük. Az egészségügyi válsághelyzet miatt sokáig nem is lehetett felmondani, de szerinte a súlyosbodó megélhetési problémák miatt újra nőhet az elvándorlás.

Egyre több a külföldi ápoló

Németország elsősorban nem az európai munkaerőpiacot akarja kannibalizálni: szakértők szerint, akik az EU-ból jönni akartak, már eljöttek, illetve a további potenciál amúgy sem akkora, hogy ki tudná elégíteni a tovább öregedő német társadalom ellátási igényeit. Eközben például ukrán menekültekből is lehetnek német ápolók.

Bár a járvány némileg betett a növekedésnek, már most kétszázezer külföldi ápolóval többet foglalkoztatnak, mint 2013-ban. Ápolási szektoruk válságát a németek főként Vietnamból, a Balkánról vagy Latin-Amerikából érkező ápolók segítségével igyekeznek a tervek szerint leküzdeni. Emellett az ukrán háború elől menekülő anyukás családok érkezéséből is valamelyest profitálhat a szektor.

Nagy a harc a jó munkaerőért

Ha a német egészségügy külföldi ápolónőket kívánhatna magának egy jótündértől, akkor valószínűleg pont olyanokat kérne, mint Nayeli Bautista Hernández. A huszokilenc éves nő három éve vágott neki az óceánnak, hogy a dél-mexikói Oaxacából Németországba vándoroljon. Először az idősgondozásban helyezkedett el egy Münchentől harminc kilométerre északra lévő otthonban, jelenleg pedig nővérként asszisztál súlyos műtéteknél egy müncheni kórházban.

A mexikói ápolónő Nayeli Bautista Hernández műtét közben egy müncheni klinikán

privát

A kórházi részleg, amelyen Bautista Hernández jelenleg dolgozik, hűen ábrázolja a németországi ápolási szektor 2022-es valóságát: a mexikói nővér a szakképzett német ápóló kollégák mellett kínai, boszniai és horvát munkatársakkal dolgozik együtt.

Az utóbbi időben a németországi klinikák és idősotthonok egyre kreatívabbak a külföldi ápolószemélyzet toborzásában. A 2019-ben érkezett mexikói nővérnek például

repülőjegyet és nyelvtanfolyamot fizettek, fedezték a hatósági ügyintézése költségeit, valamint a munkába állását megelőző öt hónapban havi háromszáz eurós fix összegű támogatást.

Manapság az egészségügyi intézmények a külföldi ápolóiknak már akár évi egy, a hazájukba oda-visszaútra szóló repülőjegyet, kerékpárt vagy laptopot is felajánlanak bónuszként. Az ápolókért folyó verseny igazán kiélezett, hiszen a statisztikák szerint a szektor betöltetlen álláshelyeire átlagosan kétszáznegyven napig nem sikerül új munkaerőt találni.

Határozatlan idejű szerződések

Borja López de Castro elég korán felismerte ezt a tendenciát. A spanyol férfi tíz évvel ezelőtt alapította az „Enfermeras Alemania”, vagyis az „Ápolók Németországban” nevű szervezetet. A kezdeményezés szerény projektnek indult, amelyet mellékesen, németországi doktori tanulmányai mellett vitt Lopez de Castro, ám hamarosan teljes munkaidős állássá nőtte ki magát. Honlapja tele van álláshirdetésekkel: ápolókat közvetít freiburgi, kölni, aacheni egyetemi kórházakba.

Borja López de Castro ügynöksége korábban csak Spanyolországból és Olaszországból közvetített ápolókat, ma már egész Latin-Amerikából.

privát

„Jelenleg azt látjuk, hogy a kórházak egymást túllicitálva próbálják idecsábítani a munkatársakat, a kollektív szerződésben foglaltakon felüli bérezéssel, magasabb fizetési kategóriába sorolással vagy akár további prémiumokkal”, mondja a szervezet ügyvezető igazgatója. „Nagyobb kórházaknál pedig még az is előfordul, hogy lakást kínálnak”.

Az „Enfermeras Alemania” olyan ápolók közvetítését is vállalja, akik már Németországban élnek. Nayeli Bautista Hernández így kapott határozatlan idejű munkaszerződést a müncheni kórházban, szállással együtt. A szervezethez naponta mintegy húsz megkeresés érkezik Mexikóból, Kolumbiából, Argentínából, Chiléből és Venezuelából.

Megtartani nehezebb

Borja López de Castro nem győzi hangsúlyozni, hogy tudni kell németül, a B2-es nyelvtudás alapfeltétel. A kitartásnak meg is van az eredménye: többen a beilleszkedést követően a hazájukban megszokotthoz képest sokkal jobb feltételek mellett dolgozhatnak, pénzügyi stabilitásra és gyakran határozatlan idejű munkaviszonyra számíthatnak. Ám odavezető útjuk gyakran rögös és a szaktudásuk alábecsültsége miatt frusztrációval teli.

„Sokan tizenöt évnyi intenzív osztályon szerzett munkatapasztalattal érkeznek Németországba, és úgy tekintenek rájuk, mint akiknek fogalmuk sincs semmiről” – mondta.

Bár Németország felismerte a külföldi ápolók odacsábításának szükségességét, arra egyelőre sem működőképes terve, sem elegendő emberi erőforrása nincs, hogy meg is tartsa és beilleszkedésükben segítse ezeket az embereket.

„Az csak az egyik kérdés, hogy van-e ember, aki ezeknek a nővéreknek, ápolóknak az integrációért felelős. A másik az, hogy létezik-e megvalósítható stratégia beilleszkedésük elősegítésére. A külföldi ápolószemélyzetet a kezdeti időszak leteltével gyakran senki nem kérdezi meg, hogyan boldogul. A legfőbb probléma pedig a munkakörülményekkel kapcsolatos tájékoztatás és átláthatóság hiánya” - kritizálja a németországi munkaadókat az Enfermeras Alemania ügyvezető igazgatója.

Christine Voglert, a Német Ápolási Tanács elnökét nem lepik meg ezek a történetek hiszen harminchárom éve dolgozik már az egészségügyben. Hogy miért érkezik túl kevés munkaerő Németországba?

Vogler nem kertel: „Az egészségügyünk nem túl vonzó a külföldi ápolók számára. És a hírünk az országhatárokon kívül is elterjedt. Bonyolult a nyelvünk, nem megfelelőek a munkakörülmények, ugyanakkor itt a legtöbb a kórházi ágy, és itt a legrosszabb az orvos-nővér arány is.”

Christine Vogler szerint a Németországba települt ápolók sokszor nem nem aknázhatják ki teljes mértékben hazájukban megszerzett tudásukat és tapasztalataikat.

Reiner Freese

Christine Vogler sok Fülöp-szigeteki vagy vietnami ápoló-gyakornokkal találkozott, akik négy-öt Németországban ledolgozott év után visszatértek a hazájukba. Többek között azért, mert az idősápolás rosszabbul fizet, mint a kórházi munka. Mert idegesítette őket a német bürokrácia, ami miatt

külföldiként gyakran három, négy vagy akár öt hónapot is várniuk kellett bizonyítványaik elismerésére.

És az olyan szabályok miatt, mint hogy nem mondhatják el a betegek hozzátartozóinak a diagnózist, amikor az orvos már nem tartózkodik a kórházban.

A Német Ápolási Tanács elnöke emiatt nem túl optimista.

„A külföldimunkaerő-toborzás nem jelent fenntartható megoldást az ápolási szektorunk problémáira. Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy százszázalékos erőfeszítés mellett is legfeljebb húsz-huszonöt százalékos sikerre számíthatunk. Nem beszélve arról, hogy egyre nehezebb lesz embereket találni, mivel egyre több ország ápolási ágazata jut válsághelyzetbe.”

Érdemes megtanulni németül

Németországban nemcsak az ápolási szektorból hiányzik a munkaerő: a felmérések szerint 148 szakmában is számottevő a munkaerőhiány, 1,7 millió betöltetlen álláshellyel. Németországnak becslések szerint évente 400 ezer bevándorlóra lenne szüksége, ami miatt a bevándorlási törvényt is meg akarják reformálni.

A szakképzett munkavállalók bevándorlásáról szóló törvény (Fachkräfteeinwanderungsgesetz, FEG) 2020-ban lépett hatályba, de eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a németországi kis- és középvállalkozások még mindig nehezen tudnak külföldi szakképzett munkaerőt alkalmazni. A számok is csalódást keltőek: 2020-ban 30 000 szakmunkás érkezett külföldről, míg 20 000 hagyta el az országot.

A reform most magában foglalná a munkaerőpiac megnyitását azon szakképzett munkavállalók előtt is, akik munkaszerződéssel rendelkeznek, de nincs az országban elismert szakképesítésük. Az elképzelések szerint papírt a munkaadó segítségével ráérnének menetközben is megszerezni.

A német szakképzési rendszer teljesen különbözik a legtöbb országétól: a FEG módosításával könnyíteni lehetne a vízumeljáráson, az alkalmazási feltételeken, a nemzetközi toborzási kiírásokon – és ezáltal sokkal könnyebb lenne külföldieket Németországba csábítani. A magyar munkavállalók ebből a szempontból valamelyest különleges helyzetben vannak: a magyar szakképzési rendszer igyekszik idomulni a németéhez, a végzettséget igazoló papírokat egyre több szakmában könnyebb elismertetni. EU-s állampolgároknál pedig sok esetben a „learning by doing”, vagyis a munka közbeni tanulás már most is irányadó. A vállalkozó szellemű egészégügyi szakdolgozókat már most is biztos fizetés, nyelvi- és integrációs képzés és bónuszok várják. Nem csoda, hogy Németországban azzal érvelnek: érdemes megtanulni németül is!

Szerző: Oliver Pieper és Valaczkay Gabriella

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.