Pattanásig feszült a viszony a spanyolországi León tartomány magyar bányászkolóniájában a „rokkantnyugdíjas” és az „egyszerű” bányászok között. Utóbbiak szerint ugyanis irigylésre méltó, ahogyan a leszázalékolt státusuk ellenére szénfejtőként kemény fizikai munkát végző honfitársaik élnek.

Mivel 1600-2500 eurós havi fizetésüket 80-100 ezer forintnyi magyarországi rokkantnyugdíjjal egészítik ki, társaiknál sokkal többet engedhetnek meg maguknak. Például a legmodernebb plazmatévét nézik, és évente háromszor-négyszer repülővel látogatják meg a családjukat. Utóbbira nem rokkant honfitársaiknak általában csak karácsony környékén futja, akkor is autóval, többedmagukkal vágnak neki a 2500 kilométeres útnak.

Az elvileg csökkent munkaképességű, idősebb vájárok ráadásul jobb munkaköröket tudtak kiharcolni maguknak, így 500-700 euróval többet is keresnek társaiknál, ami a kolónián belül széthúzáshoz vezet. Ez érezhető is abban a kis faluban, ahol a legtöbb magyar telepedett le: nincsenek közös programok és összejövetelek. La Roblában nem hallani magyar szót, a kivándoroltak szűk családi körben, otthon ülnek, legfeljebb egy-két bányász jár össze időnként – tapasztalta a helyszínen a HVG tudósítója.

„Aki csak tehette, otthon leszázalékoltatta magát, amiben némi hálapénzért nyilván az orvosa is segített. Csak néhány tisztességes ember van köztünk” – mondta a HVG-nek egy neve elhallgatását kérő, Leónban dolgozó bányász.

A teljes cikk a hetilap csütörtökön megjelenő számában olvasható.