Az alacsony fizetés miatt másodállást vállaló mentősök nincsenek jó egészségi állapotban, munkájuk fizikailag és érzelmileg is megterhelő. Ennek ellenére pszichológus nem jár nekik, rossz munkakörülmények között dolgoznak, képzésüket saját zsebből kell fedezniük. A szakállamtitkárság és az Országos Mentőszolgálat nagy fejlesztéseket ígér, az egyik fő cél, hogy a dolgozókat megtartsák.
Hiába dolgoznak együtt, és vannak ugyanannak a pszichés nyomásnak kitéve a rendőrök, tűzoltók és a mentősök, munkájuk (anyagi és erkölcsi) megbecsülése igen különböző. Míg a rendőrségnél, tűzoltóságnál van lehetőség pszichológushoz fordulni, sportolni, és a magasabb a cafeteria-keret, addig a mentősöknek egy felületes munkaegészségügyi vizsgálatban merül ki a munkáltatói gondoskodás és rájuk nem vonatkozik a nyugdíjkedvezmény (kivéve sofőr), talán ezért sem olyan népszerű a szintén sok stresszes és komoly fizikai erőnlétet követelő helyzettel járó, a minimálbérnél alig jobban fizető pálya, ahol nagy a fluktuáció.
Az egészségügyi szaktárca is elismeri, hogy az elmúlt évtizedek egyik legnehezebben kezelhető kérdése a mentődolgozókra vonatkozó korkedvezményes nyugdíj helyzete, ugyanis csak a mentő-gépkocsivezetők rendelkeznek - maximum 5 éves - nyugdíj korkedvezménnyel, sem a mentőápolók, sem a mentőtisztek, sem a mentőorvosok nem jogosultak hasonló kedvezményre. Még élesebb a helyzet, ha az ún. veszélyes munkakörülmények között dolgozók közül a tűzoltókkal, illetve a rendőrséggel hasonlítjuk össze az Országos Mentőszolgálatnál (OMSz) dolgozók nyugdíj korkedvezmény helyzetét, ugyanis a társszerveknél bizonyos körülmények esetén 25 év munkaviszony után már van lehetőség a korkedvezményes nyugdíj igénybevételére, a mentődolgozóknak ilyen lehetőségük nincs. A cikk folytatását itt olvashatja.
Tartalmi partnerünk a HR Portal.
