Iskolai teljesítmény: a szegények esélytelenek?

Matematika, szövegértés, természettudomány: ezekből méri fel már egy évtizede az OECD a diákok teljesítményét. A legutóbbi PISA-kutatásban (PISA = Nemzetközi Diákértékelési Program) a magyar diákok átlagos eredményt értek el, ami a szövegértésnél jónak számít, hiszen azt jelzi, jelentősen javult a teljesítményük. Amiben viszont továbbra sincs változás: a lányok sokkal sikeresebbek a szövegértésben, mint a fiúk.

Horváth Szabolcs

 Ez nem nagy meglepetés, valamennyi OECD-országban – amelyek átlaga a szövegértésben 493 pont lett – a lányok mutatója jobb. Legkevésbé Chilében, Hollandiában és az Egyesült Államokban húztak el a fiúktól, de még ott is 20 ponttal többet szereztek. Leginkább a finn fiúk szégyenkezhetnek – pedig Dél-Koreával Európából egyedül a finnek képesek lépést tartani –, hiszen ott a lányok közel 60 ponttal jobban teljesítettek. Magyarország ebben a mutatóban is lényegében az OECD-átlagot hozta.

A PISA-felmérés készítői megvizsgálták, hogy az egyes országok közötti különbségeket milyen társadalmi-anyagi körülmények befolyásolják. Nem minden a pénz – állapították meg, bár a nagyobb oktatási ráfordítás általában magasabb teljesítménnyel jár. Ez azonban nem mindig van így. Ausztria például jóval többet költ a közoktatásra, mint Magyarország, diákjainak eredménye mégis elmarad a magyarokétól. Egyes országok – tipikusan az ázsiaiak – feleannyi ráfordítással sokkal jobb közoktatási rendszert építettek ki, mint néhány gazdag ország. Összességében a kutatók azt találták, hogy az országok közötti teljesítménykülönbségnek mintegy 20 százalékát magyarázzák csak a ráfordítások. Az oktatásra költött pénz növelésével tehát javulást lehet elérni, ám ez korántsem elég a látványos sikerhez.

 Azoknak az országoknak a diákjai teljesítenek igazán jól, ahol viszonylag későn, 14–16 éves korban kell dönteniük először arról, milyen iskolában folytatják a tanulmányaikat, és addig a korig minden diák ugyanabba az intézménytípusba jár. A felmérés szerint az is a siker egyik tényezője, hogy a jól szereplő országokban az iskolák átlageredményei között alacsony a különbség, márpedig ilyenek általában azokra az országokra jellemzőek, ahol csak egyféle iskolatípus van. Bár vannak sikeres országok – például Belgium és Hollandia –, ahol nagyok az iskolák közötti különbségek, ám az igazán jó eredményt elérő államokban (jellemzően a skandináv országok ilyenek) a különbségek az iskolán belül alakulnak ki. Nincsenek ugyanis megkülönböztetve a gyenge és erős iskolák, az oktatás és a tanári kar színvonala mindenhol hasonló, és a gyengébb képességűek a jól teljesítő társaikkal egy iskolában tanulnak.

Magyarországon az egyes iskolák teljesítménye jelentősen eltér egymástól és az OECD-átlagtól. Mivel 15 évesekkel készült a felmérés, ez visszavezethető részben az intézménytípusok közötti különbségre, hiszen a gimnazisták mellett szakközépiskolásokat és szakképzésre járókat is felmértek. Ez utóbbiak hagyományosan sokkal rosszabbul szerepelnek, mint a gimnazisták, emellett pedig kimutatható vidék-nagyváros-Budapest különbség is.

A magyar oktatási rendszer nem képes csökkenteni azt a különbséget, amely a családi, szociális és kulturális háttér különbözőségéből fakad. A jól szereplő oktatási rendszerekben elsősorban a diákok képességbeli különbsége befolyásolja eredményeiket. Magyarországon viszont az iskola nem tud segíteni diákjainak a kitöréshez a hátrányos helyzetből – derül ki a kutatásból, amelyben a diákokat kikérdezik családi hátterükről is, például a szülők végzettségéről, munkájáról, az otthonukban található kulturális javakról, számítógépről, de a saját szobáról, a testvérekről is. Ezekből az adatokból a felmérést végzők kiszámítanak egy, csak a PISA által használt indexet, amely az adott országra, de akár egy iskolára is jellemző. De készítenek külön indexet az iskolák eszközellátottságát, a teljes munkaidőben foglalkoztatott tanárok számát, illetve a diák-tanár arányt figyelembe véve is.

A magyar tanulóknak gyengébb a szociális, gazdasági és kulturális hátterük, mint az OECD-átlag, és nagyobbak a szociális különbségek is. A kutatók megvizsgálták, milyen a kapcsolat a családi háttér és az iskolai teljesítmény között. Ahol gyenge, azaz a családi háttértől függetlenül jó eredményeket érnek el a diákok, ott a tanuló képességeit tükrözik az adatok. Ahol viszont e kapcsolat erős, ott a hátrányos helyzetben lévő tanuló nem tud képességei szerinti eredményeket elérni. Márpedig Magyarországon valamennyi OECD-ország között a legerősebb a családi szociális-kulturális háttér és a teljesítmény közötti kapcsolat.

A magyar oktatási rendszer tehát nem képes a társadalmi különbségek újratermelődését megakadályozni, a mobilitás lelassul, a szegényebb családok fiataljai nem tudnak kiemelkedni környezetükből. Az iskolákból így olyan diákok kerülhetnek ki nagyobb számban, akik nem lesznek képesek megállni helyüket a munkaerőpiacon, támogatásra és segélyre szorulnak majd ahelyett, hogy dolgozóként jó eséllyel részt tudnának vállalni a közteherviselésből.

RIBA ISTVÁN