Akad álláskereső, akit megnyugtat, ha a fizetésről esik szó a felvételi beszélgetésen és gátlástalanul alkudozni kezd, mert nyeregben érzi magát, míg más a leendő munkaadó első bérajánlatára rábólint, mondván, ha alkudozni kezd és esetleg másik jelölt is versenyben van az állásért, előfordulhat, hogy ő húzza a rövidebbet. Mielőtt a jelentkező nekifut a béralkunak, érdemes tájékozódnia, hogy hasonló profilú cégeknél mennyit keresnek az általa is megpályázott munkakört betöltők, figyelembe véve saját szakmai tapasztalatait, a gyakorlattal töltött évek számát, végzettségét, nyelvtudását, egyéb ismereteit és készségeit, korábbi eredményeit és referenciáit. Ha előzetesen nem oszt-szoroz, könnyen rábólinthat egy számára kedvezőtlen ajánlatra, vagy éppen ellenkezőleg: túlzott elvárásai miatt eleshet a biztosnak hitt állástól.

Amikor a jelölt túl korán rábólint az ajánlatra

Ha valaki eljut a béralkuig és egy számára kedvezőtlen ajánlatot kap, eldöntheti, mi a fontosabb neki: hogy megkapja a megpályázott állást, még akkor is, ha a felkínált bér jóval kevesebb, mint amit elképzelt és ami reális lenne az adott pozícióért, vagy megpróbálja felsrófolni az összeget, megtalálni az arany-középutat, egy olyan összegben megállapodva a munkáltatóval, ami mindkét fél számára elfogadható. Sokan nem vállalják a kockázatot, nem alkudoznak, holott szakmai tapasztalatuk és rátermettségük indokolttá tenné. Értékes munkaerő esetében a cégvezetők hajlandók a béralkura, és ha az álláskereső az első ajánlatra nemet mond, tudják, ez nem jelenti azt, hogy más feltételekkel esetleg nem vállalná a munkát. Ahhoz azonban, hogy mindkét fél számára elfogadható megállapodás szülessen, jó, ha a munkavállaló és a munkaadó is a reális keretek között mozog, és hajlandó többször is tárgyalóasztalhoz ülni a siker érdekében.

Túry Gergely

Amikor a jelölt nem enged, ragaszkodik elképzeléseihez

Könnyen kigolyózhatja magát az álláskereső a már biztosnak vélt állásból, ha ragaszkodik az általa meghatározott feltételekhez: bérhez és egyéb céges juttatásokhoz. Akadnak ugyan olyan szakemberek - közép- és felsővezetők, tapasztalt, a vállalatnak biztos profitot termelő alkalmazottak -, akik válogathatnak a felkínált állások között, mert tudják, hogyha az egyikre nemet mondanak, egy másik cég két kézzel kap utánuk. Ám ők viszonylag kevesen vannak, és nem szembesülnek a legtöbb munkavállalót érintő dilemmával: tudják, mennyit szeretnének keresni, és melyik cégnél kaphatják meg. Az álláskeresők többsége viszont kevésbé szerencsés, mérlegelnie kell, ha béralkura kerül sor.

Az első bárajánlatra rábólintók és az óvatos alkudozók mellett van egy harmadik csoport: azok a jelöltek, akik ragaszkodnak elképzeléseikhez és akkor is nemet mondanak egy állásajánlatra, ami nem jövedelmez olyan jól, mint elképzelték, ha nincs más ajánlat a tarsolyukban. Ahhoz, hogy a pályázó ne járjon pórul, a munkaerő-piaci információkon kívül jó, ha rugalmasan kezeli a kérdést: csak addig feszíti a húrt, amíg lehet. Ha a munkáltató közli a végső ajánlatot, érdemes néhány nap gondolkodási időt kérni, ezalatt a jelentkező mérlegelheti, hogy számára kedvezőtlen feltételekkel is elfogadja-e a munkát vagy tovább keres, vállalva annak kockázatát, hogy esetleg hónapokig nem dolgozik.

Amikor a jelölt bizonytalan

Nem vet jó fényt a leendő alkalmazottra, ha azt látja a főnök a béralkun, hogy az illető bizonytalan, nem tudja, hogy rábólintson-e a felkínált állásajánlatra vagy kapásból visszautasítsa. A bizonytalankodásból ugyanis azt szűrheti le a vezető, hogy a jelölt más helyzetben sem tud dönteni. Ilyenkor érdemes legalább egy nap gondolkodási időt kérni, ám úgy, hogy a leendő munkaadó ne azt érezze, hogy a dolgozó kényszerből dönt és azért vállalja el a felkínált állást, mert nincs más lehetősége, ellenkezőleg: éppen azért gondolkodik, mert saját érdekeit tartja szem előtt. A megfontolt döntés - mérlegelve az állás elfogadása mellett szóló érveket és ellenérveket - kedvező fényben tünteti fel a jelöltet, mert azt sugallja, hogy minden helyzetben higgadtan és ésszerűen dönt.

Amikor a jelölt nem motivált

Béralku esetén is érvényes az aranyszabály: a munkaadó ne lássa a leendő dolgozó arcán tükröződő érzelmeket. Az öröm - ha a felkínált fizetés kedvezőbb, mint amire a jelentkező számított - és a csalódottság - ha az ígért fizetés jóval kevesebb, mint a jelölt által elvárt összeg - mellett a kelletlenség látszata is kínos helyzetbe hozhatja az álláskeresőt. Ha a cégvezető azt látja, hogy a béralkun megjelent potenciális munkavállaló elfogadja ugyan az általa felkínált juttatást, de lerí, róla, hogy másra számított - ám nem mondja, mivel elégedetlen -, okkal feltételezheti, hogy a rábízott munkát is kelletlenül végzi majd, és nem szól, ha azt egyedi ötletekkel, esetleg a főnöknek ellentmondva, az előírtnál hatékonyabban tudná elvégezni. Ha a dolgozó nem motivált, nem válik a cég hasznára, akkor sem, ha a béralkun azonnal rábólint a felkínált összegre.