Álláskereső dilemmája: csak szépítsek, vagy hazudjak is?
Tele van az álláspiac olyan pályázókkal, akik féligazságokkal próbálnak meg bejutni következő munkahelyükre. Szeretnének ugyanis kitűnni az óriási versenyben, amit egy-egy jó pozícióért kell megvívni. Egyesek csak füllentenek, esetleg néhány apróbb részletet elhallgatnak szakmai pályafutásukkal, végzettségükkel kapcsolatban, de szép számmal akadnak olyanok is, akik teljesen félrevezetik a munkáltatókat. Kinek mi fér bele, és mi az, ami már kiveri a biztosítékot a munkáltatóknál?
Míg a legtöbb kiválasztási szakember azt tanácsolja, sose hazudjunk az önéletrajzunkban, addig nemzetközi felmérések szerint a pályázati anyagok közel ötven százalékánál találni kisebb-nagyobb ellentmondásokat. Tény, hogy nehéz meghúzni a határt „igazság” és „egészséges önmarketing, önmenedzselés” között, ennek megítélésében gyakran még a HR-es szakemberek, fejvadászok, tanácsadók sem értenek egyet.
„Nem mindegy, hogy csak elhallgat valamit az álláskereső, és ha rákérdezünk, akkor elmondja az igazat, vagy szánt szándékkal félrevezet” – hangsúlyozza a hvg.hu felvetésére Tokár Péter, a Tesk Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Számos emlékezetes interjúszituációja közül példaként említi azt az esetet, amikor a jelölt azt hazudta, hogy még soha nem hallott a megbízó vállalatról. Minden esélye elszállt a jelentkezőnek, amikor kiderült, korábban dolgozott is az érintett cégnél, ahol ráadásul próbaidő alatt ő maga mondott fel.
A szakember példaként említi azt is, amikor egy tatabányai cég stratégiai beszerzői posztjára keresték a megfelelő jelöltet. A három körös interjún olyan jól adta el magát a pályázó, hogy csak az utolsó pillanatban derült ki: előző munkahelyét nem is ő hagyta ott, hanem elküldték, mert a saját zsebére dolgozott. „Emlékezetes volt egy hegesztői állás betöltése is, amikor a munkanélküli ellátásban részesülő jelentkező – miután minden részletet megbeszéltünk vele – az utolsó pillanatban közölte, hogy kevesli a nettó 160-180 ezer forintos fizetést. Ilyen esetekben az inkorrekt munkavállaló abszolút eljátssza a bizalmamat, ezért máshova sem merném beajánlani” – magyarázza.
Tokár emellett felhívja a figyelmet arra is, nem szerencsés a gyerekek számával, a pályázó életkorával kapcsolatban füllenteni, hiszen ezek nagyon könnyen kideríthető adatok. A legsúlyosabbnak azonban azt tartja, ha szakmai tapasztalatáról hazudik a munkavállaló. „A többit én bocsánatos bűnnek tartom, hiszen az emberek legtöbbször azért szépítik a CV-jüket, mert a munkáltatók gyakran felületesen ítélik meg őket.”
A legtöbb HR-szakember is egyetért abban, hogy semmiképp nem elfogadható, ha a jelölt a titulusát hamisítja meg, vagy szakmai, üzleti eredményeit nagyítja fel indokolatlanul. Ezek a hazugságok komoly bajba keverhetik az álláskeresőt. Hasonló a helyzet, ha valaki egyetemi, főiskolai végzettségként tüntet fel egy néhány napos kurzust, amit az adott intézményben végzett el.
Érdekes kérdés ugyanakkor, hogyan ítélik meg a HR-esek, ha valaki kevésbé képzettnek szeretne tűnni az önéletrajzában, mivel túlképzettként egyáltalán nem könnyű ma elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ez a füllentés könnyebben elfogadható, és valószínűleg nem is derül ki azonnal, hosszú távon azonban számítania kell a munkavállalónak arra, hogy lehull a lepel akár a közösségi háló, akár tapasztalata, tudása miatt.
„Bocsánatos bűnnek” azt tartják a kiválasztással foglalkozó szakemberek, ha a jelölt rövid időszakokat kihagy az önéletrajzából. Nem szükséges minden munkahelyet felsorolni, ahol valaha 1-2-3 hónapot dolgoztunk, fontos azonban a fejlődés, a folyamatos szakmai építkezés bemutatása. Szintén elfogadható, ha a pályázó egyik képességét kiemeli a többi közül. Itt csupán az egészséges mértékre kell figyelni, ne váljunk az önéletrajzunkban teljesen mássá, mint amilyenek igazából vagyunk! Nehéz kérdés ugyanakkor, hogyan érdemes kezelni, ha valaki egy-két évtizedet hagy ki a CV-jéből azért, hogy fiatalabbnak, ezáltal a munkáltatók szemében vonzóbbnak tűnjön. Ez a próbálkozás könnyen visszaüthet, hiszen a személyes találkozás alkalmával úgyis kiderül, hogy valaki 30 helyett legalább 45-50 éves.
HR-vezetők szerint a legtöbb lódítás a jelöltek munkahelyváltásának okai körül fordul elő. Sejthető valamilyen füllentés azoknál az álláskeresőknél, akik túl gyakran váltanak. Ilyenkor általában az utolsó három cégtől szokás referenciát, telefonos elérhetőséget kérni. Ha valaki megpróbál kibújni a kérés teljesítése alól, biztosan rejteget valamit. Emellett nyilván senki sem szeretné elmondani, hogy azért rúgták ki, mert meglopta a céget, rosszul végezte a munkáját, vagy az állandó elégedetlenkedéséből lett elege a főnökének, esetleg rontotta a munkamorált.
Örök füllentés még a "miért tartott nyolc évig elvégezni azt a filozófia szakot". Ennek nyilván nehéz utánajárni, legtöbbször az a válasz érkezik, hogy munkát vállalt, ezért nem volt ideje tanulni. Ezt nem lehet lecsekkolni, de az esetek ötven százalékában egyszerűen csak az egyetemi kocsmát és a haverokat részesítette nagyobb előnyben a jelentkező. Szintén nem kapott állást az a pályázó sem, aki az interjún bevallotta, azért kellett valamelyik autóháztól eljönnie, mert kiderült, hogy 60 000 Ft értékben lopott. Ez a fajta túlzott őszinteség szintén nem térült meg a pályázónak.
„Top 10 téma, amiben hazudni szoktak az álláskeresők” – a cikk folytatását elolvashatja a Jobline Magazinban.
