Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Aranytojást tojó tyúk volt 12 évvel ezelőtt, a jelenlegi árrés többszörösével lehetett dolgozni, nem volt okunk ügyeskedni" - meséli az áru- és italautomata-üzletből (vagy ahogy szakmabeliek angolul nevezik: a vendingbizniszről) Szöllősi Balázs, aki annak idején egyetemistaként, egy matekvizsga előtti estén gondolta ki, hogy gépet vásárol. A ma már országszerte ezer berendezéssel dolgozó MMMatik ügyvezetőjének a tapasztalt, gazdasági ügyekben jártas családtagok azt tanácsolták: ne tegye. Az idő azonban a fiatal üzletembert igazolta. Igaz, ma már arra panaszkodnak a piaci szereplők, hogy csak minimális nyereséggel tudnak dolgozni, egyrészt mert az automaták multi üzemeltetői lenyomják az árakat, másrészt mert egyre kevesebben vásárolnak automatákból. "Míg öt évvel ezelőtt másfél milliárdos forgalmat bonyolíthatott le egy ezergépes cég, ma már csak 400-500 millióval számolhat" - számszerűsítette Szöllősi a piac jelenlegi jellemzőit.
"Ma egy kávé eladhatatlan 50-70 forintnál drágábban, a minimálbérért dolgozó gyári munkás nem erre költi a pénzét, 5-10 százalékos profittal számolhatunk" - közölte a HVG-vel Eglmayer Péter, a Magyar Ital- ás Áruautomaták Szövetségének (MIÁSZ) elnöke, aki a rendszerváltás után vágott bele a vendingbe. A piaci szereplők 70 százalékát lefedő tagság szolgáltatta adatok szerint azért így is évi 15-20 milliárd forintos forgalmat produkálnak 20-25 ezer géppel. Az ötven géppel dolgozó Karaba György tapasztalatai is beszédesek, ő azt mondja: 2002-ben 50, míg 2008-ban már csak 40 százalékos árréssel tudta értékesíteni a termékeket, ma félszáz géppel havi 2 millió forintos árbevételt könyvelhet el. "Ebből a csökkenő árrésből a korábbi költségek sokszorosát kéne kitermelnünk, ami gyakran lehetetlen" - állította Karaba.
A rendszerváltás előtt a monopolhelyzetben lévő Utasellátó szolgáltatott főként vasútállomásokon - kávé és süti formájában. A ma már gyárakba, kórházakba, irodaházakba, oktatási intézményekbe, pályaudvarokra is kihelyezett automaták többnyire meleg italt, üdítőt, szendvicset, csokit, óvszert, tampont kínálnak. A kínálat némiképp maradinak tűnhet például a japánhoz képest, ahol tejért, nyakkendőért vagy zokniért is "automatázhatnak" a fogyasztók. Magyarországon erre nincs fizetőképes kereslet, és várhatóan nem is lesz. Eglmayer Péter egy rendhagyó példát említ: a Ferihegyi reptéren virágautomatából vásárolhat a feledékeny vendégváró.
Az ital- és áruautomaták időről időre az adóhatóság érdeklődésének a középpontjába kerülnek, mert egyelőre - sem Magyarországon, sem másutt - nem sikerült megoldani, hogy a gépek nyugtát vagy számlát adjanak. A parkolóautomaták is csak az előbbivel szolgálnak, s csupán az ügyfélszolgálaton lehet számlát kérni a szolgáltatásról. A vending esetében ez is problémás, bár a törvény szerint kötelező, amennyiben kéri az ügyfél. "Ha bejön hozzám valaki, és ötven kávéról kér számlát, még akkor is joggal gyanakszom, ha a műanyag poharakat is leteszi az asztalomra, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy igazat mond" - említette kétségeit Eglmayer Péter. Ennél gyakrabban merül fel az a kérdés, mi módon ellenőrizhető az üzemeltető, nem tesz-e zsebre valamit a bevételből, s adózik-e minden bedobott forint után. Úgy tűnik, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH) nem aggódnak emiatt. A HVG kérdésére azt válaszolták: az automata által összegyűjtött és számlálóberendezése által nyilvántartott készpénzmennyiség ismeretében meghatározható az árbevétel, s ennek alapján a fizetendő áfa és más adók összege is.
Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az automatába bedobott pénz - ma már többnyire forint, míg régen gyakran kabátgomb - egy részét visszajáróként tárazza be a szerkezet, a többi pedig egy perselybe megy. Ennek ürítését minden alkalommal dokumentálja a cég, amely pénzintézetbe viszi, s ott beváltja a fémpénzeket. A gép azt is rögzíti, hány adag terméket adott ki. Egy adóhatósági ellenőrzés során ezekkel és az alapanyagok, termékek beszerzéséről kiállított papírokkal, számlákkal, bizonylatokkal igazolhatja a működtető, hogy annyi adót fizetett, amennyit a forgalma indokolt. "Egyértelműen kiderül a papírokból, hány poharat vettem, és hány adag kávét adott ki a gép" - érvel a MIÁSZ elnöke, hozzátéve, a vásárlók jellemzően nem tartanak igényt a számlára. Eglmayer nem zárja ki, hogy ezen a piacon is vannak ügyeskedők, de úgy véli: számlaadási kötelezettség nélkül is szigorúan szabályozott, ellenőrizhető rendszerben dolgoznak.
Az elszámolás feltételeit a szakmai szövetség és az APEH együtt igyekszik pontosítani, bár nagy áttörés nem várható a közeljövőben, mert a magyar piacon a gépek többsége használt és nyugat-európai. Vagyis sokféle. "A magyar vállalkozóknak nincs pénzük másfél milliós gépekre, a költségek is növekedtek, a multik lenyomják az árakat, egyre kevesebb szereplője van a piacnak" - panaszolja Eglmayer. Az automatákat üzemeltető cégek a kilencvenes években még - a többi vállalkozáshoz hasonlóan - gyakorlatilag szinte bármit le tudtak költségelni. Ma már ez nincs így, miközben nőttek az üzemeltetők kiadásai, ugyanis sok helyen az automata kihelyezéséért is pénzt kérnek.
KOVÁCS ANDREA
