Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Rajta vagyunk a világtérképen. Legalábbis azon, amit a multinacionális cégek szakértői böngésznek, azt kutatva: hol érdemes olyan leányvállalatokat alapítani, amelyek között a pénzek ügyes mozgatásával kockázatmentesen minimalizálhatók az adók. Magyarország egyik ilyen, adóoptimalizáló-vonzó specialitása, hogy a nyereségadó alapját csökkenteni lehet a jogdíj címén kapott bevétel 50 százalékával. Nem véletlen, hogy a legnagyobb eredményt elért vállalkozások HVG-rangsorának, a Top 500-nak (HVG, 2015. november 14.) rendszeres szereplői a bevételük kisebb-nagyobb – jellemzően nagyobb – részét az úgynevezett jogdíjhasznosításból szerző cégek.
Ennek az egzotikus üzletágnak prominens képviselője az 52 milliárd forintos adózott eredményével – közvetlenül az Audi, a Teva és a Wizz Air után – a HVG-toplista 6. helyére befutott Viacom International Hungary Kft. (A könyveit szeptember végén záró cégnek azóta a 2014/2015-ös mérlege is elkészült, ebben az üzleti évben már „csak” 25 milliárdos eredményt ért el.) A Viacom a hollywoodi Paramount Stúdió filmjeinek forgalmazását intézi, főleg az Európai Unió országaiban. Árbevételét a filmekért kasszírozott jogdíjak adják. A pénz persze visszakerül az anyacéghez: 2014-ben a vállalkozás, a korábbi években gyűjtött summát is felhasználva, 111 milliárd forintnyi osztalékot utalt haza, pontosabban az adóoptimalizátorok által igencsak kedvelt bonyolult cégstruktúrában közvetlenül fölötte álló hollandiai Viacom Global számlájára. Az adóoptimalizálási szándékot valószínűsíti az is, hogy a magyar Viacom árbevételének közel fele a cégtestvéreitől származik, amelyekre akár a budapesti társaság közbeiktatása nélkül is rá lehetne bízni az amerikai szuperprodukciók terjesztését. Az üzlet mindenesetre virágzik, a vállalkozás eredménye a 2013/2014-es üzleti évben az árbevétel 90 százalékát közelítette.
Részlet a Nagy dobás című Paramount filmből. Nagyon nagy dobások
Paramount
A Paramount ezzel magabiztosan lekörözte versenytársát. A másik nagy hollywoodi stúdió, a 21th Century Fox magyarországi érdekeltsége, a TCF Hungary Filmjoghasznosító Kft. – noha 112 milliárd forintnyi árbevétele közel duplája a Paramount-leányénak – csupán 15 milliárd forintnak megfelelő nyereséget ért el. A TCF ugyanis tetemes költségeket is elszámolt, 47 milliárd forintot például a korábban megszerzett filmjogok értékcsökkenéseként. Üzemi költségeinek másik nagy tétele pedig az a summa, amit a magyar TCF az anyavállalatának fizet licencdíj, szolgáltatási díj, illetve „egyéb központi költségek” címszóval. A pénzmozgás persze nem egyoldalú, a budapesti kft árbevételének bő háromötöd része a TCF vagy a Fox név valamelyikét viselő 22 cégrokontól származik. A hollywoodi–budapesti cég nyeresége azonban e költségek ellenére is magasabb, mint például az Egis Gyógyszergyáré vagy a 2014-ben még peckesen menetelő Közgépé.
A filmterjesztésen kívül más alágazatai is vannak a jogdíjhasznosítási iparnak. A Marcas MC Zrt.-t például egy portugáliai hipermarketlánc, a Continente alapította. Az alkalmazott nélküli budapesti cégecskének formálisan az a dolga, hogy ő szedje be a névhasználati díjat a boráról híres Porto egyik elővárosából irányított portugál lánc áruházaitól. A Marcas 21 milliárd forintnyi árbevétele így az utolsó eurócentig a cégcsoporton belüli vállalkozásoktól származik (és ezt további bő 3 milliárddal növeli az ugyancsak a cégtestvéreinek adott kölcsönök kamatbevétele). A legnagyobb költségtétel a Continente védjegy népszerűsítésére fordított 3,5 milliárd forintnyi summa, de ennek kifizetése után is közel 20 milliárdnyi eredménye maradt a toplistán ezzel a kecskeméti Mercedes-gyár és az állami Szerencsejáték Zrt. közé került budapesti cégnek, amely mégis csupán 0,4 milliárd forint nyereségadót fizetett. Elégedettek lehetnek a portugálok a magyar cégleány tőkearányos produktumával is, hiszen a társaság egyévi árbevétele több mint 90, de még az eredménye is jóval több mint 80 százaléka a cég megfoghatatlan vagyonának, ami „a Continente védjegy értékeként” szerepel a könyvekben.
A nagy játékosok közé tartozik a Belron Hungary Kft. is, amelynek nyeresége ugyancsak közgépi magasságokban van. A világ legnagyobb autóüveg-javító vállalkozása, a Belron International Szombathelyen, egy családi házban bejegyzett érdekeltsége a legutóbbi mérlege szerint közel 17 milliárd forintnyi árbevételt szerzett. Nem másból, mint abból a jogdíjból, amit a saját alapítója fizetett neki – azoknak a védjegyeknek és szabadalmaknak a használatáért, amelyeket nyolc éve ugyanő ruházott rá a magyarországi cégecskére. A szombathelyi Belronnak egyébként Vas megyében egyetlen alkalmazottja sincs, van viszont a svájci Zugban, ahol megalakulása után rögtön fióktelepet hozott létre.
hvg
Az FW Magyarország Licenciahasznosító Kft. valódi tulajdonosa az Amerikában alapított, az ezredfordulón Bermuda szigetére, majd az ugyancsak adóparadicsom svájci Zug kantonba költözött, energetikai létesítményeket építő Amec Foster Wheeler. A budapesti cégbe védjegyek, szabadalmak és know-how-k tulajdonjogát apportálták, ezek együttes értéke meghaladja a 30 milliárd forintot. Az FW Magyarország azonban már nyolc éve túladott a hozományán: Luxemburgban – ott, ahol közvetlen anyavállalata is működik – fióktelepet hozott létre, és arra ruházta a vagyonát jelentő immateriális javakat. Így az azok hasznosításából származó, közel 13 milliárd forintnyi árbevételt is a fiók teljesítményeként számolja el.
A Synopsys Global Kft.-t egy elektronikus áramkörök tervezésére való szoftvereket készítő amerikai vállalat, egész pontosan annak – nevében írországi, de ma már a Bermudákon bejegyzett – érdekeltsége alapította. A budapesti Synopsys jogokat értékesít, mégpedig akkora ügybuzgalommal, hogy a világcég 2 milliárd dolláros árbevételének közel ötöde keresztülfolyik rajta. Forgalma a 2014. októberi mérlegkészítés idején érvényes dollárárfolyamon átszámolva is meghaladta a 90 milliárd forintot, és ennek kétötöde kapcsolt vállalkozásoktól származott. A Synposys-modell lényege azonban nem a jogdíjügyletek adókedvezményének kihasználása, hanem a vállalatcsoporton belüli költségek tologatása. A magyar vállalkozás az üzemi költségeinek legnagyobb tételét kitevő „igénybe vett szolgáltatások” 60 milliárd forintjából 59 milliárd értékűt cégrokonoktól vásárolt.
A divatvilágban is virágzik a jogdíjbiznisz. Az előbbiekhez képest kispályás, ám 6 milliárd forintnyi árbevételével 5,4 milliárdos nyereséget termelő PJ Hungary Kft. például a Pepe Jeans brit divatmárka jogdíjkezelő – és mellékesen néhány magyarországi üzletét működtető – leánya. Megint más üzletágat képvisel a Kinja Kft., a világ egyik leglátogatottabb bloghálózatát fenntartó amerikai Gawker Media Llc internetes médiavállalkozás budapesti irodája, amely 2014-ben 2,8 milliárd forintnyi jogdíjbevételt könyvelt el.
A felsorolt nyolc cég együttesen 320 milliárd forintnyi árbevételt és 123 milliárd forintnak megfelelő nyereséget hozott össze. E summából mindössze 4,3 milliárd forintot fizettek be adóként. Miután a legnagyobbak adatait számba vettük, megkockáztatható, hogy ennek az egzotikus ágazatnak a kedvezményezése legfeljebb tízmilliárd forint adót hoz a magyar költségvetésnek; igaz, a fizetési mérlegben jól mutat a kivételes lehetőséggel élő cégek ideiglenesen itt állomásozó óriásbevétele. Valószínűleg nem sokáig: információink szerint az Európai Bizottság hamarosan harcot hirdet e nem kizárólag Magyarországon alkalmazott adókiskapu ellen.
