Menni vagy nem menni? Mikortól és mire kell számítaniuk a Nagy-Britanniába készülő magyaroknak a keddi Brexit-megállapodás után?

Kedden este Theresa May behívatta kormánya tagjait, hogy elsőként velük ossza meg a Brexit-megállapodás elfogadott szövegét. A külső szemlélő számára a 400 oldalas tömör jogi dokumentum tényleges elkészülte a várva várt áttörésnek tűnhet, ami részben igaz is, de tudni kell, hogy most kezdődik csak a valós politikai csatározás a brit parlamentben és nem mellesleg az összes EU-tagállamnak egyhangúan szintén el kell fogadnia a kilépés feltételeit. Ha ez megtörténik, akkor lehet majd kijelenteni, hogy van egy Brexit-deal, amely egy politikai megállapodás. Ezt követi a 2020 december 31-ig tartó átmeneti időszak, ekkor kell kidolgozni a megállapodás pontos részleteit. Ha van Brexit-deal, akkor a négy belső piaci szabadság (munkaerő, tőke, áru és szolgáltatás áramlása) az átmeneti időszak végéig zavartalanul garantált marad.

Így nem lesz semmi különbség egy 2004-ben, most, vagy 2020 december 30-án kiköltöző, és munkát vállaló magyar állampolgár jogai között

Becsületbeli ügy

A Brexit 2016-os népszavazás nem ügydöntő, hanem véleménynyilvánító referendum volt, ugyanakkor a kezdettől fogva ügydöntőként tekintettek rá, így Theresa May bentmaradáspárti belügyminiszterből kilépéspárti miniszterelnök lett. A folyamatos negatív gazdasági előrejelzések, a kereskedelmi útvonalak szinte biztos megzavarása, az írországi határellenőrzés kérdése, a Brexit-párti lobbiszervezetek kampányfinanszírozási visszaélései, az autóipari válllalatok fejlesztési stopja, a pénzügyi szektor részének elköltözése elővigyázatosságból sem ingatta meg ezt az elhatározást.

Végletekig húzva 

A brit parlamenti képviselők nagy része bentmaradáspárti, egyre többen vannak közülük, akik lehetővé tennének egy újabb népszavazást. Legutóbb ennek Jo Johnson, közlekedésügyi miniszter adott hangot lemondásával. A keményvonalas parlamenti Brexit-párti hang a Jacob Rees-Mogg által vezetett European Research Group (ERG), amely teljes és egyértelmű elválást szorgalmaz, akár annak árán is, hogy nem születik egyezmény, és az Egyesült Királyság és az EU viszonya a minimális, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által szabályozott kapcsolatra redukálódik, amely tömören vámok, kvóták, ellenőrzések és számos egyéb, a közös piacban ismeretlen, de legalábbis rég elfelejtett eszköz visszavezetését jelenti. Az ERG már tegnap este arra buzdított (látszólag a szöveg ismerete nélkül), hogy a képviselők ne fogadják el a tervezetet.  Ez komoly, akár teljes gazdasági szektorokat lebénító kockázat, amely 2019 március végén valósággá válhat.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a konzervatív kormánypártnak csak a DUP-val (Democratic Unionist Party), egy északír konzervatív unionista párttal együtt van parlamenti többsége, ami el is kanyarít minket a legfontosabb gócponthoz, az ír határ kérdéséhez. Ha az Egyesült Királyság ki akar lépni a vámunióból, akkor Írország és Észak-Írország között vissza kellene állítani a határellenőrzést, amely mind logisztikai (2000 átjáróhely van, több, mint az EU teljes keleti határán Finnországtól Görögországig), mind politikai káoszt okozna egy olyan országban, amely véres polgárháború megszenvedése árán jutott el a mostani békés állapotokhoz.

Az EU bedobta, hogy akkor legyen az Ír-tengeren az ellenőrzés, erről viszont a Downing Streeten nem akartak hallani, mondván az Egyesült Királyság területi integritása az első. Így megoldás hiányában maradt egy úgynevezett “backstop”, ami kvázi egy biztosítás arra az esetre, hogy ne legyen határ akkor sem, ha nincs megállapodás, tehát az Egyesült Királyság (de legalábbis Észak-Írország) maradna a vámunió része, amíg nincsen más, kielégítő megoldás (ez a jelenlegi tervek szerint egy kitolt 2 éves tárgyalási időszak a Brexit-nap után, amiben a kereskedelmi megállapodás részletei tisztázódnak). Az ERG ebben is azt látta, hogy bizonytalan időre újra az EU szabályai alá görnyed az Egyesült Királyság, így azzal állt elő, hogy a határkérdéssel kapcsolatos átmeneti időszak egy bizonyos idő után egyoldalúan megszakítható legyen az Egyesült Királyság részéről vagy legalábbis legyen belátható vége.

A munkaerő fogadásáról

Ami a Brexit utáni migrációpolitikáról a Migration Advisory Committee jelentése alapján felsejlik, az egy képesség- vs. hiányalapú, EU-s munkavállalókat nem preferáló bevándorlási rendszer. Ez összecseng azzal, hogy a brit gazdaság gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottság idejét éli, a munkanélküliség évtizedek óta most a legalacsonyabb, így munkavállalókat találni önmagában nagyon nehéz, a megfelelő képességekről nem is beszélve.

Ezen nem segít, hogy tudatlanság és bizonytalanság miatt az EU-s országokból érkező munkavállalók száma több mint 130.000-el csökkent annak ellenére, hogy a bérek folyamatosan emelkednek, kifejezetten az alacsony keresetűek körében. Itt valóban fontos újra megemlíteni, hogy a jelen állás szerint 2020 december 31-ig minden maradni fog a “régiben”, szabadon lehet munkát vállalni, sőt, aki most indulna neki, várhatóan magasabb bérekkel fog találkozni. Azt nehéz megítélni, hogy akik a kiköltözést fontolgatják, hogyan értékelik magukra nézve a kockázatokat, még akkor is, ha ténylegesen még évekig nem lesznek előttük akadályok az Egyesült Királyságban. 

dr. Kovács Péter Tamás
a szerző jogász, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik