Miért menekülnek az emberek onnan, ahova korábban olyannyira vágyakoztak? Ennek járt utána a New York Times, és maga is meglepődött, hogy azokon a területeken, ahol a jövő ágazatai oly sikeresen fejlődnek, egyre kevesebb az ember.

Ha nincs diplomád, akkor egy senki vagy!

Elfogytak a munkahelyek azok számára, akiknek nincsen papírjuk arról, hogy legkevesebb négy évig felsőfokú tanulmányokat folytattak. Vagy a számítógépek vették át a helyüket, vagy pedig az outsourcing végzett az állásukkal. Ugyanazt a munkát mások lényegesen olcsóbban végezték el valahol másutt az Egyesült Államokban vagy külföldön. A bérek nagyon alacsonyak a méregdrága ingatlanokhoz képest.

Az ingatlanárak az egekben

Santa Clara megyében vagy a nagyvárosokban, mint New York, San Francisco vagy Los Angeles, nagyon drágák az ingatlanok és a megélhetés sem éppen olcsó. És akkor még nem beszéltünk az egészségügyi vagy oktatási költségekről, amelyek ugyancsak húzósak az Egyesült Államokban. A New York Times számokkal igazolta, hogy 1960-ban egy képzetlen takarítónak sokkal jobban megérte átköltözni a gazdaságilag elmaradottabb déli államok valamelyikéből a kaliforniai Santa Clarába, mint manapság. Ha ugyanis az éves fizetéséből levonják a lakhatási költségeket, az jön ki, hogy 1960-ban délen valamivel több mint 14 ezer dollárja maradt, míg Santa Clarában ennek több mint a duplájával, 29 ezer dollárral rendelkezhetett. 2017-re fordult a kocka, délen 19 300 dolláros pluszban volt egy takarító, míg Santa Clarában csak 14 ezer dollárja maradt a megélhetésre.

A számok önmagukért beszélnek: amennyire előnyös volt átköltözni akár egy takarítói állásért is valahonnan Georgia államból Kaliforniába 1960-ban, ma ez ugyanakkora bukta, mert az ingatlanárak elszaladtak, és a bérek nem követték őket – legalábbis a képzetlen munkaerő esetében nem. Ám ha valaki ügyvéd, aki jó eséllyel tud elhelyezkedni olyan cégeknél, mint a Google vagy az Apple, akkor ma is megéri neki átköltözni az USA déli államaiból a napfényes Kaliforniába. 1960-ban még nagyjából ugyanannyi pénz maradt a lakhatási költségek levonása után egy ügyvéd zsebében délen, mint Santa Clarában: 85-84 ezer dollár évente. 2017-ben azonban itt is fordult a kocka, délen 120, míg Kaliforniában 172 ezer dollár maradt a megélhetésre. 1960-ban tehát még nem nagyon érte meg egy ügyvédnek, hogy áttegye a székhelyét Kaliforniába, de manapság már sokat hoz egy ilyen döntés. Az ügyvédi honoráriumok növekedési üteme ugyanis felülmúlta az ingatlanárak emelkedését.

A New York Times szerint ez a példa egész Amerikára igaz, amit az is mutat, hogy 2016-ban leállt a belső migráció. Ez korábban elképzelhetetlennek tűnt, hiszen a kevésbé fejlett területekről áradtak az emberek a nagyvárosok, a fejlett régiók felé. Ezért az átlagos amerikai – európai mércével mérve – igen mobil életformát folytatott a hatalmas országban. A dollár mutatta az utat, hol lehet jobban megélni. New York vagy Los Angeles fényei mágnesként vonzották mindazokat, akik felfelé szerettek volna elindulni. Ennek immár vége: az informatikai forradalom, a globalizáció és az ingatlanárak egyenlőtlen növekedése alapvető fordulatot idéztek elő az amerikaiak gondolkodásában.

David Autor, az MIT közgazdászprofesszora kimutatta, hogy manapság diploma nélkül körülbelül ugyanannyit lehet keresni Alabama államban, mely a második legszegényebb az USA-ban, mint New Yorkban. Az előbbiben azonban jóval alacsonyabbak a megélhetési költségek, így ugyanakkora fizetésből jobban lehet élni. A dinamikusan fejlődő helyeken a jól fizetett diplomások miatt az egekbe emelkedtek az ingatlanárak. Ezek persze ugyanakkorák mindenki számára, de nem mindegy, hogy 20 vagy 120 ezer dolláros fizetésből kell azt kigazdálkodni. Ezért a New York Times azzal a jó tanáccsal zárja elemzését, hogy akinek nincs diplomája, az jobb, ha Kansas Cityben vagy Des Moines-ban keresi a boldogulást, mint New Yorkban vagy a Szilícium-völgyben, Kaliforniában.