Nem egyszerűen startup vállalatról, hanem startup államról ábrándozik Basar Maszri palesztin multimilliomos. A terv egyelőre igen kezdeti szakaszban van, de a nyomai megtekinthetőek a ciszjordániai Ravabi városában, egy vadonatúj településen, amely nyolc éve épül.
A majdani 40 ezer lakosból és 5 ezer munkahelyből még csak kevés van, de amikor a Süddeutsche Zeitung tudósítója a helyszínen járt, szupergyors internetet és 3D-s nyomtatókat talált egy nemzetközi színvonalú közös irodában, a Connect nevű coworking space-ben. Sőt működik ott egy sikeres startup cég is, az Imagry, amely a Samsunggal közösen fejleszt szoftvert önvezető autókhoz.
Maszri marokkói, jordániai és egyiptomi fejlesztésekkel gazdagodott meg, és most azt mondja, szeretne visszaadni valamit a hazájának. Szerinte Ravabi olyan fejlődést indíthatna be, amely felér egyfajta palesztin Marshall-tervvel. Nem nehéz meglátni, hogy a kihívás igen nagy. Ciszjordánia több mint fél évszázada gyakorlatilag izraeli megszállás alatt áll (ezen belül Ravabi a palesztin igazgatású zárványok közé tartozik). A palesztinok ötöde, köztük a fiatalok harmada munkanélküli. De éppen ez az a pont, ahonnan Maszri kiindulna: a techközpont juttathatná munkához a képzett helyi lakosságot.
Az oda vezető út a szó szoros értelmében nehezen járható: Rámalláhból, a palesztin fővárosból Ravabiba egyetlen út vezet, részben izraeli fennhatóság alatt. Évekig tartó izraeli engedélyezés nélkül sem utat építeni, sem vízvezetéket fektetni nem lehetett. Sőt, arra gondolva, hogy az egyetlen utat az izraeliek bármikor lezárhatják, az érdeklődők felmondtak több száz lakásvásárlási szerződést, és a befektetők is haboznak cégeket telepíteni Ravabiba. Pedig az ezer dollár alatti négyzetméterárakkal a nagyon komfortos lakások kedvezőbbek, mint Rámalláhban. Egyelőre 3 és fél ezren laknak a városban, közülük is többen csak hétvégenként vagy szabadságidőben.
Nincs könnyű dolga a milliomosnak a palesztinokkal sem. Szemére vetik, hogy Izraelből vásárolt építőanyagot, és egyébként is igyekszik együttműködni a megszállókkal. Olyan bírálatokat is hallgatnia kell, hogy túl nyugatias, túl fényűző, túl steril a mintavárosa.
Akárhogy is, az eddigi 1,4 milliárd dollárral a szilícum-völgyes álom sokkal nagyobb beruházás, mint eddig bármi egész Ciszjordániában.
A pénz harmadát Maszri és cégei adták, a javát Katar folyósította, nem véletlenül viseli a legnagyobb épület a Q-Center nevet. Maszri azt sem hallgatja el, hogy a palesztin autonóm terület vezetői semmivel sem járultak hozzá a terv megvalósításához.
Az üzleti kilátások illusztrálására a müncheni lap riporternője megszólaltatta a legnagyobb palesztin szoftvercég, az Asal tulajdonosát, Murad Tabubot. Kézenfekvő, hogy miért ezt az üzletágat választotta: mivel a palesztin területek határát nem a palesztinok, hanem az izraeliek ellenőrzik, abból indult ki, hogy az internet nem ismer határokat. Az internettel dolgozók azonban igen.
Tabub, aki üzletemberként jordán útlevéllel utazik, nem ütközik akadályokba, de munkatársai, akik „csak” palesztinok, annál inkább. Az is jellemző a viszonyokra, hogy izraeli cégek egyre több fejlesztési munkát telepítenek akár Ukrajnába is, de a szomszédos palesztin területekre nem. Tabub tehát attól remél újabb megrendeléseket, hogy európai uniós cégek a távol-keleti országok helyett palesztinoknak adnak munkát, mert ők közelebb vannak és olcsóbbak.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
