Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A pokol kénköves leheletének nevezte szeptemberben az akkor induló pert Ács Sándorné, a kishantosi ökogazdaság megmaradt részének szakmai vezetője. A pert azért indította az állam a kisemmizett gazdaság ellen, hogy a 2014-ben ellenük küldött biztonsági őrök költségeit megfizettessék velük. „Ez olyan, mintha az elítélttel fizettetnék meg a hóhért” – mondta a per kezdete előtt néhány nappal Ácsné. Most a Greenpeace Magyarország közleményében írta meg, hogy első fokon nekik adott igazat a bíróság.
A Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság 452 hektáros területét nyolc évvel ezelőtt írta ki pályázatra az állam, és bár a gazdaság addigi működtetői is jelentkeztek a művelésre, egy zsebkendőnyi földterületet sem igazán hagytak számukra, hanem másoknak adták bérbe az addig speciálisan művelt földterületet. 2014-ben őrző-védők „felügyelete” mellett az új bérlők letarolták a gazdaságot, 117 milliós kárt okoztak a növények elpusztításával. A terület birtoklása miatt indított eljárás ezt követően kezdődött. Az ősszel indult per lényege az, hogy abban az állam a Greenpeace Magyarországtól és Kishantostól 9 millió forintot követel az akkor ellenük küldött biztonságiak bére fejében, illetve még 5 milliót azért, mert az új bérlők a pusztításig nem fizettek bérleti díjat az államnak. (Csak emlékeztetőül: hónapokig ment a huzavona az eredmények kihirdetése után, majd az új bérlők ezt oldották meg úgy, hogy a biztonságiak őrzése mellett ráhajtottak azokra a földekre, amelynek a birtokjoga ügyében még el sem kezdődött az eljárás a bíróságon.) Most első fokon ezt a pert veszítette el az állam.
Összesen 17 per indult Kishantossal összefüggésben, ezek zömét a mintagazdaság kezdeményezte, a maradékot pedig a pályázati nyertesek. Több pert megnyertek, például kimondta a bíróság, hogy az agrártárca képviselői hazugságokkal vádolták a gazdaságot. Az is bebizonyosodott, hogy olyan is nyert a pályázaton, aki nem indulhatott volna, de azt már senki nem vizsgálta, hogy okiratot kellett-e annak hamisítania, aki így jutott állami földhöz. Az egyik legfontosabb per még nem ért véget, ez éppen az állami földterületek hasznosításáról szóló szabályozásról szól, az ügy még a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt van.
