I am overpopulation; Én vagyok a túlnépesedés El-Hassan Róza egy korábbi munkája © c3.hu

A hetvenes években épült pozsonyi városrész, a Rameno 150 ezer panellakásával máig Szlovákia és Közép-Európa egyik legnagyobb, már-már utópisztikus méreteket öltő lakótelepe. El-Hassan Róza a toronyházak között, egy gyepes téren hozza létre monumentális alkotását, amelynek megépítéséhez két munkatársra és két napra lesz szüksége.

A művész elmondta: az alkotás egy emberi szívet formáz, amelyhez mintegy 2 tonna kavicsot használ fel. A közepébe üvegszilánkokat, és nagyméretű halványkék jégszíveket helyez majd. A három kemény anyag a kiállítás környezetét, a lakótelepet szimbolizálja, míg a szív forma, a szeretetet, az életet jelenti.

A műalkotás mellé állított sátorban november 17-én 16 órától Városok az aranylázban, hol marad a polgár? címmel nyilvános vitára és beszélgetésre kerül sor, amelyen budapesti és pozsonyi ökológiai aktivisták, köztük Magyarországról a Védegylet egyesület tagjai vesznek részt.

A rendezvény kurátorai, Dusan Brozman és Fedor Blascak a magyar művész mellett még lengyel, cseh és szlovák alkotókat kértek fel arra, hogy vegyenek részt az egy éves köztéri programban, amelyet támogat többi között a Visegrádi Négyek Alapítvány, a Szlovák Kulturális Minisztérium és Petrzalka-Rameno Városi Önkormányzata.

Társadalmi érzékenység, multikulturalitás El-Hassan Róza

"Édesapja szíriai, édesanyja magyar. Németországban nőtt fel – és az a megélt multikulturalizmis meg is határozta, hogy mi érdekli a világból: a muszlim háttér, a magyar identitás és a 'nyugat-európai értelmű szabadság'. 1984-ben, gimnazistaként költözik Magyarországra, ami Nyugat-Európához képest akkor még nagyon monolitikus státuszúnak számított. Ennek ellenére sokkal jobban érezte magát itthon, mint odakint, ahol a török kisebbséggel együtt sokszor került diszkriminatív helyzetbe. Úgy látja, hogy nem csak a vallási háttér okozta, okozza ezeket a problémákat, hanem a gazdasági, jólétbeli különbség is, ami Kelet és Nyugat között feszül. 1999 előtt elsősorban absztrakt képeket festett, aztán jelentek meg az első figurái – nos, nem véletlenül egy nő csadorban, aki a földön ül, és egy narancssárga lufit szorongat. A címe: R. a túlnépesedésről álmodik. R itt már egyértelműen utal a személyre, saját személyére, Rózára. (...) Később művészbarátaival készített egy pólót, amin az állt: Én vagyok a túlnépesedés. És azt a magyarázatot illesztették mellé, hogy „aki ezt a ruhadarabot viseli, az szolidaritást vállal mindazokkal, akiket túlnépesedéssel vádolnak. Mindez Szerbiában történt 1999-ben – mindenki gondolja mögé a megfelelő politikai hátteret. Egy szerb filozófus azt fűzte hozzá magyarázatul, hogy 'az a vád, hogy egy másik népcsoport okozza a túlnépesedést, az a rasszizmus egyik alaptétele.' " (Bihari Ágnes írásából a Magyar Rádió weboldaláról)