Rettenetes gyerekek
A Baader-Meinhof csoport

Várható volt, hogy Stefan Aust oknyomozó újságíró dokumentumkönyvéből előbb-utóbb film készül. A sztori adja magát: középosztálybeli gyerekeknek elegük lesz a nyugat-német jóléti rendszerváltásból, no meg a nálci múltú szülői generációból, a vietnámi háborúból és úgy döntenek, nekimennek a szisztémának. Romantikus erőszak - mondanánk, ha nem volna frivol a képzettársítás. Hanem aztán hamar bedurvul a dolog.

Az első még csak egy fogolyszabadító akció. Aztán jönnek a gyilkos bombatámadások, a fogat-fogért terrorizmus. A még mindig törékeny alapokon álló német demokrácia "a belső ellenség" fenyegetésétől retteg.

© SPI

A "náci-generáció" gyermekei, Andreas Baader (Moritz Bleibtreu), Ulrike Meinhof (Martina Gedeck) és Gudrun Ensslin (Johanna Wokalek) kemény háborút hirdetnek "„a fasizmus új arca" ellen: az amerikai vietnám-politika és a harmadik világ kizsákmányolása ellen. Céljuk, hogy létrehozzanak egy emberibb társadalmat, de egyre jobban radikalizálódnak, míg végül megalakul a Vörös Hadsereg Frakció (Rote-Armee-Fraktion, RAF) - egy terrorista csoport, mely egyre véresebb merényleteket hajt végre, s neves politikai és gazdasági vezetőket gyilkol meg. Egyetlen ember van, aki megpróbálja megérteni tetteiket, ő a német rendőri erők feje, Horst Herold (Bruno Ganz), aki a terroristákra vadászik. De mindvégig tudja, hogy a terroristák akciói csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Aust könyve igenis történeti munka, nem akcióregény. A film azonban az akciókra koncentrál. De a mozi mechanizmusa már csak ilyen (?). Aki többet akar tudni arról, amiről ez a film szól, annak a hvg.hu összeállítását ajánljuk!

Der Baader Meinhof Komplex; német-francia-cseh  film, 2008., r.: Uli Edel



Időutazós
Késleltetett közvetítés / Retransmission Timeout
Csoszó Gabriella fotói

© Csoszó Gabriella

"A fotográfia lényegének megragadására használt kifejezések nem elhanyagolható hányada kezdődik az idővel: időlenyomat, időkapszula, időgép; az utótagok variációs lehetősége szinte végtelen. A fénykép és az idő kezdettől fogva összenőttek, erre több szót vesztegetni nem is érdemes – minden közhely ellenére mégis muszáj. A fotós, Csoszó Gabriella ugyanis pontosan az időt fotózza, erre más szót keresni sem érdemes. Portugáliában pedig rátalált egy múlt időből ittragadt, környezetébe nem illeszkedő, épp ezért megszüntetve megőrzött időkapszulára, amelyről kamerájával megismételhetetlen lenyomatokat vett. Mintha ezt a rég elhagyott, történelmi helyszínt szemelték volna ki egy időgép-film forgatásához; mintha épp a képekhez rendezték volna be a helyszínt, mindenhol egységes a porréteg és a romlás: mintha a pingpongasztal és az inkubátor e tekintet és e pillanat kedvéért vénült volna meg. A képekből összeálló időutazós film a szabadságról szólna, a térben szabadon terjedő, fényképbe sem fogható rádióhullámokról." - írja Mélyi József Csoszó Gabriella munkáiról.

A fotók a volt Szabad Európa Rádió legnagyobb európai átjátszóállomásán, a portugáliai Glória do Ribatejo-n készültek 2008 nyarán, a terület végleges felszámolása előtt. A rádió átjátszóállomás 1952 - 1993 között működött.

március 16.- május 3.. Bp. Raiffeisen Galéria

Utolsó felvonás
Atália

„Racine zseniális drámaíró volt. Az Atália Racine színdarabja. A szabályokat, melyeket a francia klasszicizmus kirótt a szerzőkre, talán ő tudta a legjobban megtölteni élettel, szenvedéllyel, lélektannal, világnézettel és emberi hitelességgel. Más kérdés, hogy ezeket a szabályokat komolyan kell-e nekünk venni ­ mi most ezt tesszük. A mű lenyűgöző empátiával és hitelességgel tárgyalja az Ószövetség Királyok könyvének és a Krónikák könyvének ide vonatkozó fejezetét: Atália uralkodása és Joás hatalomra kerülésének történetét.

Ez az eseménysor tökéletesen modellezi azt az időszakot, melyet Racine, mint mellőzött drámaíró XIV. Lajos egyre autoriterebb uralkodása alatt megélt. És az Atália tökéletesen leképezi a mi rendszerváltásunk körüli problémákat is. Külön értéke az előadásnak, hogy a Nemzeti Színház új fordítást rendelt Szálinger Balázstól. Emellett természetesen parádés a szereposztás: a címszerepben Molnár Piroskát látjuk, valamint Udvaros Dorottyát, Kulka Jánost, Blaskó Pétert, és a most ideszerződött tehetséges fiatalok csapatát."  - Valló Péter, az előadás rendezője.

A művet 1949 óta magyar színpadon nem játszották. A mostani bemutatóhoz Szálinger Balázs készít új fordítást. Racine 1639-ben született Ferté-Milonban. Tizenhét éves korában a párizsi híres Port-Royal intézetbe került. Jó barátai La Fontaine, Boileau, Molière a színdarab-írásra ösztökélik. Csaknem évenként megír egy remeket. Harmincnyolc éves korában alkotóereje teljében hirtelen lemond az írásról. A magányt keresi. Hatvanéves korában halt meg.

március 13., 14., 15., 16.; Bp. Nemzeti Színház


Posztmodernbe hajló naiv
Csámpai Rozi

Csámpai Rozi festőnő elismert roma művész, aki nem csak a festészet terén, de a zenében, a táncban és a feltörekvő nemzedékek oktatásában is kiemelkedő eredményeket ért el.  A képzőművészettel hét éve kezdett el komolyabban foglalkozni, s a kezdetben még posztmodernbe hajló naiv stílusirányt fokozatosan felváltotta egy erőteljesebb vonalvezetéssel és karakteresebb színvilággal ötvözött tudatos önkifejezés.

A nagyközönség számára még új, legfrissebb alkotásai és a már zsűriztetett, ismert képek is helyet kapnak Kesztyűgyár Közösségi Házban, a Mátyás tér 15. szám alatt. Azok számára, akik a VIII. kerületi Kesztyűgyárat régi formájában ismerik, nagy meglepetéssel szolgálhat a régi intézmény új arca és funkciója is, hiszen 2008 őszétől egy multifunkcionális kulturális központ kapott helyet az épületben. Az új intézmény számos tehetséggondozó programnak, művészi előadásnak, képzésnek, tanácsadásnak és egy internet kávézónak ad otthont. A megvalósuló programok célja a közösségépítés és a helyi identitás erősítése, illetve az elszigetelődött Magdolna negyed bevonása Budapest kulturális vérkeringésébe.

Az esemény szervezésében az újságírókat, PR- és marketin szakembert tömörítő Supranatura Művészeti Alapítvány, mint szellemi vezető kapcsolódik be többéves rendezvényszervezési tapasztalatával, mely feltörekvő művészek bemutatkozási lehetőségét elősegítő tevékenységét már számos helyen (többek közt: Tűzraktér, Tűztate, Blue Café, Fotocella, Vörösmarty Art Mozi) bizonyította.

március 13-tól, Bp. Kesztyűgyár Közösségi Ház

Szűkebben
Szabad akarat - Irokéz Gyűjtemény

© Irokéz

A Magyar Nemzeti Galéria 2008. októberétől 2009. január végéig, a Budapesti Őszi Fesztivál ideje alatt mutatta be az Irokéz Gyűjtemény által kezdeményezett és annak anyagából válogatott kiállítást. A kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentősebb hazai magángyűjteménye 2001-ben Szombathelyen, majd a Műcsarnokban rendezte meg nagy sikerű bemutatkozó tárlatát. A Magyar Nemzeti Galéria a most megrendezett kiállítással az azóta is folytatott, következetes és úttörő jellegű,  a művészeti közeg változásaira érzékenyen reagáló gyűjtemény-gyarapító munkát dokumentálva ismertette meg a nagyközönséggel a közelmúlt magyar művészetének és a kortárs tendenciáknak egy lehetséges olvasatát a 90-es évek elejétől napjainkig. A kiállítást nagy érdeklődés övezte, mintegy 9000 látták, és a médiában is kiemelt figyelmet kapott.   

A gyűjtemény tulajdonosai ennek a kiállításnak egy szűkebb keresztmetszetű változatát kívánják bemutatni szülővárosukban, Szombathelyen is.

márc.13 - ápr. 5., Szombathelyi Képtár

A jövő hét is jól kezdődik
Szabados György és a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar)

© MüPa

A hetven éves Szabados Györgynek saját rajongótábora van. Köszönhető ez részben sokoldalú zeneszerzői működésének: életművében balett, táncopera, kantáta, számos szóló- és kamarakompozíció található. Másrészt sokan már akkor a csodálójává váltak, amikor – a hatvanas-hetvenes években – politikai okokból csak kisebb klubokban léphetett fel. Akkoriban a „free jazz” nemcsak kevéssé ismert, de épphogy tűrt műfajnak számított Magyarországon. Szabados improvizatív világa (melynek ékes példája volt a Dália Jazz Klubban adott teljesen rögtönzésekből álló koncert 1963-ban) akár Keith Jarrettet is eszünkbe juttathatja.
Saját zenekara, az 1983-ban alapított MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) viszont ma ritkán tud koncertezni: megszűntek a zenekar korábbi, fészekként szolgáló klubjai, az olyan „kultuszhelyek”, mint pl. a Kassák Klub, A saját zenekaraikkal, produkcióikkal dolgozó tagokat nehéz egy-egy koncertalkalomra összehívni.

Éppen ezért ígérkezik különlegesnek Szabados György és a MAKUZ hétfői koncertje: a társulat a legerősebb felállásban lép színre. A hetvenes-nyolcvanas évekbeli szabadzenei mozgalom legnagyobb alakjai (köztük Dresch Mihály, Grencsó István, Benkő Róbert, Baló István, Geröly Tamás) és az újabb generáció legkiválóbb képviselői (például Mezei Szilárd vagy Márkos Albert) lesznek majd a színpadon. Külön erre az alkalomra látogat majd haza a Párizsban élő Szelevényi Ákos.

márc.16.; BP. MüPa



A hvg.hu előzetese:

Pohárhajigálós
Santa Macairo Orkestar (F), Goulasch Exotica Live+DJ's

Santa Macario Orkestar © A38

Vitriolos tollú kritikusok szerint ami húsz éve még a matyóbaba és a Kilenc lyukú híd volt, az mára a mi hazai world music-unk. Azaz a Balkán umca-umca divatjának köszönhetően (vö. Ka-las-nyi-kov) megnőtt az érdeklődés a mi népzenei alapú popunkra is, és ennek nyomán aztán megszaporodott a világzenét játszók tábora. De a vitriolosok azt is mondják, ez inkább a Nyugat elvárásrendszerének megfelelő (alámenő?) muzsika, még ha kellemes hallgatnivaló is; azt a képet erősíti, hogy ja, ezek azok a kedves magyarok, akik világválság idején is mulatnak, felpattannak az asztalra, sírva vígadni, és a poharakat maguk mögé hajigálni.

Így van? Nincs így? Ezek volnánk? Nem tisztünk itt és most eldönteni. Azt ajánljuk, mindenki döntese el maga, a nézőtéren. A Goulash Exotica mindenesetre hozza, amit a neve ígér.  Exotikus magyarokat, bármit is jelentsen ez.

Balkán minden mennyiségben: egy magyar és egy francia zenekar találkozása az ellenpontos ritmusok boncasztalán. A Santa Macairo Orkestar - melyben valami sajátos oknál fogva minden tag felvette a Godillo vezetéknevet - a Loire völgyéből érkezett, de lélekben inkább Kelet-Európa a hazája. Súlyos tempójú balkáni rezesbandák hangja, klezmer, ska, two-tone, recsegős-ropogós New Orleans-i fúvós-blues keveredik és örvénylik a Santa Macairo Orkestar zabolátlan muzsikájában. Ha valakinek minderről a Mardi Gras.bb jutna eszébe, nem téved nagyot.

március 19., Bp. A38