szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Mai Iskander A szeméthegyen túl (Garbage Dreams) című filmjével vette kezdetét november 2-án a 7. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál. A doku-Oscarra is jelölt alkotás Kairó nyomornegyedeibe kalauzol, ahol közel 60 ezer ember él szemétgyűjtésből és feldolgozásból. Nyugodt világuk egy csapásra megváltozik, amikor felismerve a remek üzleti lehetőséget, külföldi cégek vetik rá magukat a város által kiokádott szemétre.

Ki vágyna arra, hogy kora reggeltől késő estig szemétben turkáljon, konzervdobozokat préseljen laposra és vagdosson apróra vagy üdítős flakonokról operálja le a kupakot? Mindezt pedig lakása - valójában egy nyomorúságos zug - közvetlen közelében, a kapulajban vagy éppen az udvaron? A 18 milliós lakosú Kairó külvárosában úgynevezett „szemétfalvakban” (garbage villages) élnek a Zaballeenek, a városi hulladékgyűjtésre és újrafelhasználásra szakosodott szegény koptok. A közelmúltig 60 ezer ember jövedelmét biztosította a szemétbiznisz, amelynek komoly, százéves hagyományai vannak: a „szakma” általában apáról fiúra száll, és nemcsak a megélhetést garantálja, hanem életforma is, amelyből nehéz kiszakadni. „Ha nincs szemét, nincs élet” - vallják a szemetesfiúk (garbage boys). Hogy mennyire nehéz lemondani a mesterségről - mert a hulladékválogatásnak megvannak a fortélyai és szabályai, amelyeket be kell tartani -, akkor derül ki, amikor Kairóban megjelennek a nagy külföldi szemétszállító cégek, amelyek kukásautóikkal hajnaltól járják a várost, elszipkázva a szemetet - és a munkát - a Zaballeenek elől.

Nabil belenyugodott helyzetébe
©

A fekete-fehér film három fiú történetén keresztül mutatja be a legnagyobb kairói szemétfalu, Mokattam életét, a szemétdombok urainak (vagy ahogy ők mondják, a „nothing class” tagjainak) mindennapjait. Mindhárom kamasz beleszületett a „szakmába”, nem volt választási lehetőségük. Nabil 7 éves kora óta hajnalban kel és szelektálja a hulladékot. Apja más jövőt képzelt neki, de nem tudott kitörni az ördögi körből, keményen dolgozik, miközben arról ábrándozik, hogy hamarosan megnősül. Ehhez viszont lakást kellene vennie. Kérdés, hogy miből. „Néha zavar, de ez az életem” - mondja munkájáról.

Osama lázad
©

Osama már több helyen dolgozott, de sehol sem maradt meg sokáig: volt cipőbolti eladó, mosogató, szemétgyűjtő. Ministráns akar lenni, a templom közelében lebzsel, szép ruhában és ájtatos arccal. Ő a link fiú, aki hiányzik az iskolából, lóg a melóból, miközben azt ígéri, hogy jövő héten már pénzt fog keresni, ám közben a szeme sem áll jól.

Adham apja börtönbe került, mert hatósági engedély nélkül kezdett építkezni a házuk tetején, fiának akart lakást felhúzni, hogy az meg tudjon nősülni. Adham azonban nem akar feleséget, ha van ideje, konditeremben edz, PlayStationnel játszik, miközben ő a férfi a háznál. Kamaszfiú és családfenntartó, aki nem tud mit kezdeni az elvárásokkal és a rá nehezedő teherrel, kitör belőle a gyerek, az álmodozó, jobb világról és munkáról fantáziáló idealista.

Ez a világ fertő, mocsok, amelyet a reménytelenség ural - ezt sugallják a képsorok. Szinte érezzük a zsúfolt utcákban terjengő szagokat és amikor belesünk a három fiú otthonába, elborzadunk. A vakolatlan falak, apró szobák, kopott bútorok hűen tükrözik az itt lakó - hat-nyolcfős - családok múltját, jelenét és vélhetően jövőjét is. Valójában viszont a szemetelésnek megvan a maga varázsa: közösséget teremt, barátságokat szül és nálunk elképzelhetetlen komfortérzetet biztosít annak, aki részese. „Olyan ez, mint egy nagy család, mindenki ismeri a másik nyomorát” - meséli a történet kezdetekor Laila, a fiatalasszony, aki kisbabájával a szemétkupacokból kiemelkedő emeletes házban él. Ő a közösség mozgatórugója: szociális munkás, nővér, aki beadja a tetanuszoltást az itt élőknek, hogy munka során szerzett sebeik nehogy elfertőződjenek, látogatja a családokat, felkarolja a fiatalokat - Osamát, Adhamet és Nabilt is -, irányítja az oktatást, amelynek célja, hogy a fiatal Zabaleeneket képezzék. Ám hiába a pozitív hozzáállás, a fejlődés, hogy valójában milyen nyomorúságos az élet a szemétfalvakban, mindhárom fiú történetén keresztül kirajzolódik.

Adham csak álmodik a szebb jövőről
©

Hajnalban kelnek, rozoga teherautókra feldobálják, felgereblyézik a szemetet a lakóházak elől, elszállítják, szelektálják, bokáig gázolva és könyékig turkálva a különböző állagú és szagú hulladékban. Külön zsákba kerülnek a műanyag flaskák, joghurtos poharak, üdítős és konzervdobozok, papírhulladék: igazi szelektív gyűjtés folyik, ráadásul a felhalmozott szemét 80 százalékát újrahasznosítják. Eladják az egyiptomi cégeknek, de Belgiumba, Franciaországban, Kínába is szállítanak belőle. Amikor megjelenik a külföldi konkurencia - jó üzletet szimatolnak a nagy cégek -, beüt a krach. Hiába lobbiznak létjogosultságukért a Zaballeenek, mondván munkájukat megbecsülik, szükség van rájuk, érveik nem bizonyulnak elegendőnek, lassan de biztosan kiszorulnak a piacról. A hatóságokat nem érdekli létük, a modernizáció kíméletlenül letarolja a hagyományokat.

Egyetlen megoldás, ha felveszik a harcot, tanulmányozzák az ellenség „stratégiáját”: megnézik, hogyan működnek a szeméttelepek és a nagy szemétszállító cégek. Ám a gépesített üzlettel a kétkezi munkások nem tudják felvenni a harcot. Amikor a fiúk felismerik, hogy ebben az ágazatban nincs jövőjük Egyiptomban. váratlan lehetősg pottyan az ölükbe: Adham és Nabil Walesbe utazhat, hogy megnézze, hogyan zajlik intézményesített keretek között a modern, üzemi hulladékfeldolgozás. „Technológia van, precizitás nincs” - sommáza Adham, aki, miután belekóstolt a szabadságba, nem tud visszailleszkedni, az elveszett világot siratja Kairóban: angol zenét hallgat és visszavágyik. Nem tud profitálni a látottakból, álma csak álom marad. Osama arra vágyik, hogy találjon valakit, akit szeret és aki viszontszereti, Nabil pedig meg akar nősülni.

Ezután két és fél évet ugrunk az időben, hogy megnézzük, megvalósult-e a fiúk álma. Előtte azért érdemes tippelni, vajon melyikük járt a legjobban és ki nem tudott megbarátkozni a változással. Nos, eláruljuk: Osama egy külföldi szemetes cégnél helyezkedett el, büszkén feszít egyenruhájában, állítása szerint imádják a nők, és felnőtt férfi lett. Nabil tanít az iskolában és építi lakását, hamarosan megnősül. Adham pedig bennragadt a szemétbizniszben. Nem tud előrelépni, de elszakadni sem a múlttól, ő járt a legrosszabbul a három fiú közül. Nyitott kérdések azért még maradnak, ám ezekre csak pár év múlva kaphatunk választ.

Garbage Dreams (A szeméthegyen túl)
Rendezte: Mai Iskander
(Amerikai-egyiptomi film, 79 perc, 2009)

A 7. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál részletes programját megnézheti a rendezvény oldalán.

L. L.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A halételekkel ehetjük meg a tengerbe került műanyag hulladékot

A halételekkel ehetjük meg a tengerbe került műanyag hulladékot

A Don-kanyartól Párizson át Budapestig alkotott ez a sokgenerációs művészcsalád

A Don-kanyartól Párizson át Budapestig alkotott ez a sokgenerációs művészcsalád

Stéphanie Frappart az első nő, aki meccset vezet a Bajnokok Ligájában

Stéphanie Frappart az első nő, aki meccset vezet a Bajnokok Ligájában