Megszületése nem is lehetett volna időszerűbb (1939), hiszen a bűnözők elleni harc, a második világháború kitörésével hangsúlyosabbá vált, a szuperhősök iránti igény pedig a tetőfokára hágott. Ihlető akadt bőven, köztük Leonardo da Vinci ornihoptere, Dougles Fairbanks Zorrója, Superman és a detektív történetek titokzatos, tudós nyomozói.
Bár a háború végeztével Batman aranykora is leáldozott, a képregény születése óta történt átalakulásai lehetővé tették számára, hogy mint kulturális szimbólum fent maradjon. Történeteinek hangulata és valóságtartalma változhat ugyan, egy biztos bennük, a szereplő maga. A háború utáni boldogabb békeidőkben a képregény már kevéssé foglalkozott a szociális problémákkal, világa színesebb lett. Az igazságosztó nemesember figurája, aki éjszakánként védi a gyengét és támadja a gonoszt, maga oldalára állította a technikát, a kort, a modernitást is. Jobb híján, hiszen a többi szuperhőssel ellentétben semmi természetfeletti nincs benne. Most csaknem száz évvel később Batman újra a csúcson, hiába a nőellenességről és homoszexuális felhangról szóló vádak, hiába az eladási hullámvölgyek, a Denevérember ikonná vált.
Kosztümje tökéletesen illik Gotham City világába, ami a bűn melegágya, ahol folyamatosan kosz és bűz uralkodik. A város, amit New York és Chicago ihletett, ahol a fehérgalléros bűnözés ugyanúgy jelen van, mint a piti, pszichopata gonosztevők.
Batman fegyvere az ész- és ököljárás, de végső soron gúnyája is segítségére van, öve már a kezdeti ábrázolásmódokon is fegyverek tárháza. Az eleinte csak az áramot leszigetelő és védelmező ruha evolúciója során képessé vált áramot vezetni támadójába, páncéllal védi a szupererő nélküli szuperhős testét, emellett éjjellátó szemüveggel és gázszűrővel is felszerelték, szonár-szemüvege pedig képpé alakítja a rádióhullámokat.
De nem csak funkciója az, ami formálta a jelmezt, vele a köpenyt is, hanem az alkotók ízlése is. Így vált az eredetileg denevérszárnyra emlékeztető szárnyakból hosszú köpönyeg, amely szükség esetén ejtőernyővé alakul. Így lett a néhol kékes, lilás árnyalatban pompázó ruházatból fekete, letisztult páncél. Ezért lehetséges, hogy mikor 1986-ban Frank Miller megalkotta a The Dark Night sorozatot, a történet újra politikai felhangokkal tűzdelt, valósághűbb világba került. Nolan rendezőként követte a Miller-féle sötétebb, súlyosabb, noir hangulatot árasztó a városképet, ahol a veszély sokkal életszagúbb, a konfliktusok agresszívebbek.
Ki Batman valójában? Az elit tagja, multimilliárdos, aki a Wayne-villában látszólag a lehető legtávolabb áll az általa üldözöttektől. Az elit azonban épp úgy a gonosz és a maffia forrása, mint az utca népe, az álarcos igazságtevő pedig mindkettőben jelen van.
Batmant a bosszú és a veszteség hajtja, önjelölt harcos, aki ellenzi a gyilkolást, ezzel reprezentálva felsőbbrendűségét. Újra és újra előkerül történetében a bosszú, amelyet nem valaki, hanem valami, a városában burjánzó bűn ellen fogadott. Közben pedig kérdéssé válik, hogy Bruce Wayne az, aki Batman álarca mögé bújik, vagy fordítva.
