szerző:
Gát Anna
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Caroline Criado Perez egyfajta mozgalmat indított, hogy egy angol írónő, Jane Austen kerüljön rá a tízfontos bankóra. Sikert ért el, de a netes trollok megkeserítették életét. A Twitter a zaklatásokat bejelentő gombot tervez bevezetni.

Caroline egyike azoknak a női közszereplőknek, akik a Twitteren egyre inkább elharapózó ún. „rape threat” trollkodásának estek áldozatul – tehát akik életüket, testi épségüket veszélyeztető fenyegetéseket kapnak online, és még a nemi erőszak szándékával is zaklatják őket. A Twitter - többek között ezen nagy port kavart események hatására - az egyre kezelhetetlenebbé váló online „bullying” (zaklatás) jelenséget visszaszorítandó, végre beígérte a Report Abuse gombot (a gyalázkodás, zaklatás bejelentésére szolgáló gombot) – ám sokak szerint ez nem lesz elég.

Caroline Criado Perez lobbista egyébként nem a férfielítéltek kollektív kasztrálása mellett kampányolt, mint arra az indulatokból következtetni lehetne – a feminista aktivista azt tűzte ki célul: eléri, hogy egy nő, méghozzá a népszerű Jane Austen író kerüljön a 10 fontos bankjegyre. Criado Perez kampánya sikeres volt , egyes névtelen reakciók azonban megmérgezték ezt a sikert, és örökre megváltoztatták azt, ahogy az angolszász közvélemény a Twitterhez mint kommunikációs felülethez viszonyul.

http://www.newyorker.com

Szakértők szerint komoly aggodalomra ad okot, hogy a 21. században, önmagukat igencsak egyenjogúsítottnak tekintő nyugati társadalmakban ilyen népszerű a nők névtelenül történő minősíthetetlen gyalázása – és erre a legfőbb bizonyíték, hogy már nem csak labilis tinik lesznek öngyilkosok egy-egy összehangolt bullying hatására, hanem fontos női közszereplők online kommunikációját is megbénítja ez a sokkoló „rape threat” hullám.

Stella Creasy elsősorban angol Munkáspárti képviselő – mellesleg pedig egy szép fiatal nő. Ez, úgy tűnik, a szigetország polgárai egy része számára megemészthetetlen kombináció. „Intelligens” kirohanásaik színteréül természetesen szintén a Twittert választották. A Guardian szerint a mikroblog/közösségi oldal angol vezetője személyesen kért bocsánatot a kritikán aluli kifejezésekkel illetett, többszörösen erőszakkal fenyegetett politikustól: megígérték a „gomb” üzembe helyezését, illetve hogy új osztályt nyitnak alkalmazottaik körében, akik kifejezetten a trollokkal fognak majd foglalkozni.

A Twitternek  amúgy most amiatt is fájhat a feje, hogy 3 angol újságírónő ügye már a Scotland Yardnál van: Hadley Freeman (Guardian), Grace Dent (Independent) és Catherine Meyer (TIME, Europe) bombafenyegetéseket kaptak a mikroblog site-on. Az üzenetet többek között Sara Lang is megkapta, az amerikai kampányokat bonyolító AARP social media managere, valamint Mary Beard, egy elismert történész. Egyébként nem csak liberális és munkáspárti női értelmiségiek kapnak online fenyegetéseket – trolltámadás áldozatául esett például Katie Hartwill konzervatív aktivista is.

A Caroline Criado Perezt, illetve az őt támogató politikusokat, újságírókat, közszereplőket ért folyamatos virtuális zaklatás nem csak a Jane Austen-kérdésre irányította a világ figyelmét, hanem arra az újraéledő vitára is, mely az online platformok biztonságosságát újra és újra ütközteti a szólásszabadság elvével. Caitlin Moran, a londoni Times újságírója megfogalmazta a mindenkit aggasztó kérdést: „Ha még egy ilyen apró dolog is, mint egy kedves középosztálybeli vitácska arról, hogy rátegyük-e Jane Austen képét a tízfontos bankóra, ilyen fröcsögő trollkodást vált ki, mi lesz, ha majd a nagyobb témák kerülnek szóba?”

Kérdés persze az is, hogy a sokak szerint gyűlöletbeszédnek minősülő online zaklatás ellen elégséges megoldás-e a bejelentő gomb. Illetve hogy a Twitter vezetőinek a felelőssége-e, hogy a felhasználók egymás között mit művelnek ezen a nyilvános, vagy választás szerint félig nyilvános, platformon?

Néhány napja az angol rendőrség Bristolban letartóztatta az egyik férfit, aki a Twitteren fenyegetőzött.

Három kérdés Bodó Balázshoz a Marie Curie Fellow - University of Amsterdam - Information Law Institute kutatójához
hvg.hu: Jön a Report Abuse gomb a Twitteren, az angol CEO nyilvánosan mentegetőzik a fizikai fenyegetések (bomba, nemi erőszak stb.) áldozatául esett női közszereplőknek - miközben a Scotland Yard gyűlöletbeszéd kategóriába sorolja a "bullying" ilyen formáját, és pár napja le is tartóztatta az egyik vélt elkövetőt. Úgy kell elképzelnünk a Twittert, mint egy jó kocsmát, ahol az üzletvezető kipenderíti a verekedőket, hogy a többiek nyugodtan tudjanak sörözni? Vagy súlyosabb a helyzet, és jogos, hogy nyilvános rágalom, gyűlöletbeszéd, életveszélyes fenyegetés minősítést kapjanak az efféle verbális támadások? Véleményed szerint a Twitter felelőssége-e, hogy mi történik a felületén? Ha igen, milyen mértékben, és jók-e a mostani kezdeményezései?


Bodó Balázs: Sok évszázadra visszanyúló hagyománya van annak a társadalmi, részben jogi eszközökkel folytatott vitának, amely a szólás szabadságáról, illetve a korlátozható, elfojtható beszéd határairól szól. Ez a vita különböző országokban különböző pontokon állapodott meg, már ha lehet megállapodásról beszélni egy olyan téma kapcsán, ami vélhetőleg míg világ a világ folyamatos vita tárgya lesz. Mi számít gyűlöletbeszédnek? Mikor lehet attól tartani, hogy a szavak tettekbe fordulnak? Egy-egy új médium hogyan illeszthető be az addig kialakult rendbe? Ezekben a kérdésekben nehéz mindenki számára egyformán elfogadható válaszokat találni. De talán nincs is arra szükség, hogy valaki (egy bíróság, a rendőrség) „megmondja” nekünk a válaszokat, ha a közösség tagjainak, nekünk magunknak a kezünkben vannak azok az eszközök, melyekkel saját normáinkat kialakíthatjuk. A Twitter megoldása ilyen szempontból példaértékű. Egyrészt meghallotta, hogy vannak, akiknek problémát okoznak bizonyos üzenetek, másrészt erre nem tiltással, bizonyos üzenetek önkényes szűrésével válaszolt, hanem a felhasználók kezébe adott egy olyan eszközt, mellyel kialakítható, megjeleníthető  egyfajta konszenzus arról, hogy a Twitter közösségei milyen üzeneteket tartanak elfogadhatónak, és milyen üzeneteket szeretnének szűrve látni.


hvg.hu: Valóban kisebbség (ti. nők) elleni gyűlöletbeszédről, uszításról van-e itt szó? Ha igen, fennáll-e a veszélye annak, hogy ez bármikor tettlegességig fajuljon? Jól tették-e ezek a nők, hogy a mainstream (értsd: nem közösségi) médiához fordultak?


BB: Nem biztos, hogy az a kérdés, hogy gyűlöletbeszédről, uszításról van-e szó, hanem az, hogy kezünkben vannak-e az eszközök arra, hogy a kellemetlenné váló „vendégeket” kitessékelhessük a kocsmánkból. Egy olyan helyzetben, ahol nincs lehetőségünk kitérni a nekünk nem tetsző üzenetek elől, ott bizony indokolt lehet olyan eszközök bevezetése, melyek lehetővé teszik, hogy ne kelljen eltűrnünk a nekünk nem tetsző bánásmódot. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben jól működtek az egyes szereplők: az áldozatok sikeresen vetettek fel egy problémát, amire, remélhetőleg, megnyugtató megoldás született, és ráadásul elkezdődött e kérdéskörben egy beszélgetés is, ami sokat segít majd a „digitális vadnyugat” „civilizálásában”.


hvg.hu Ón szerint milyen mélyebb társadalmi problémákra engedhet következtetni ez a verbális erőszakhullám?


BB: A trollok (az internet anonimitása mögé rejtőző verbális erőszaktevők) sokféle motivációval bírhatnak: van napközben makulátlan Dr. Jekyll, de éjszakánként előbújik egy Mr. Hyde a személyisége sötét zugaiból. Mások személyes, családi problémáikat vezetik le ily módon. Van, akik számára mindez csupán egy jó vicc, másoknak politikai állásfoglalás, de az is lehet, hogy egy szimpla debillel van dolgunk. Számomra nem az a kérdés, hogy van-e verbális erőszakhullám, és ha igen, miért. Sokkal izgalmasabb azt látni, ahogy erre a jelenségre a társadalom különféle tagjai válaszolnak. Sokféleképpen lehet értelmezni a verbális erőszakot. Én szeretek zajként gondolni erre a dologra, és így a feladat is csak annyi, hogy mik a leghatékonyabb zajszűrő mechanizmusok az interneten. Meglátjuk, hogy a Twitter (és a Facebook hasonló) megoldása képes lesz-e hosszútávon jól kezelni ezt a jelenséget.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!