Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám
Tetszett a cikk?

A híres gyerektáborok után Bánk újra pedagógia tereppé válik, de kisiskolás gyerekek helyett ezúttal fesztiválozó fiatalok lesznek az alanyok. A Bánkitó Fesztivál idén kiemelten foglalkozik kritikai pedagógiával, de megijedni nem kell, a hangsúly ezúttal is főleg a szórakozáson lesz. Mitől olyan különleges Bánk szelleme, és mi a legnagyobb baj a mai oktatási rendszerrel? Milyen kritikákkal találkoztak a fesztivál szervezői?

Az idén még a szokásosnál is jobban figyel Bánk szellemére a Bánkitó Fesztivál. A településről a rendszerváltás előtt még nem a fesztivál, hanem a híres, Leveleki Eszter-féle nyaraltatás ugrott be mindenkinek. Az a tábor, amelynek negyvenéves történetéről nemrég kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban, és amely az idén szervesebben megjelenik majd a fesztivál programjában.

A kiállításról, a reformpedagógiai terepként szolgáló, féllegális Pipeclandról mi is írtunk korábban. Most inkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszi tovább a fesztivál a Pipecland szellemiségében tetten érhető kritikai, a központi oktatási rendszerrel szembemenő pedagógiát. Hiszen azon túl, hogy emléktábla őrzi az egykori vakációk emlékét, ma már kevés fesztiválozó tud arról, miért is fontos, hogy az ottani reformpedagógiai törekvések, a kritikus világszemlélet ma is szerepet kapjon az oktatásban és a hétköznapi gondolkodásban.

Ellenpedagógia a tóparton címmel nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban
©

Persze megijedni nem kell, a Bánkitó az idén is leginkább a tömeges fogyasztásra szakosodott fesztiválokhoz képest kínál alternatívát a civil szervezetek jelenlétével és a szokásos fesztiválkínálathoz képest jóval koncepciózusabb színházi és zenei programmal. De a pedagógia az idén egyfajta tematikus jelszóként szerepel a fesztivál programjában, így aztán adta magát a kérdés, miért pont most lett ilyen fontos a téma a szervezők számára.

Közösséget építeni egyéniségekből

Gottfried Juli, a fesztivál civil-kulturális programszervezője szerint az idén tűnt fel igazán, milyen sok szervezet foglalkozik alternatív pedagógiai módszerrel. A Bánkitó szervezői ugyanis a program tervezésekor először a civil szféra által aktuálisnak tartott témákat figyelik, majd ezekben keresnek olyan közös pontokat, amelyeket a fesztivál is a zászlajára tűzhet, és fontosnak gondol.

Nem tucatfesztivál
©

Volt már több próbálkozás is arra, hogy az 1938-tól szerveződő, majd az idővel kultikussá, később egyre exkluzívabbá váló nyaraltatások emlékezete markánsan megjelenjen a fesztiválon: a Néprajzi Múzeum mostani kiállításának előfutára volt például egy 2012-es minitárlat, amely az AnBlokk egyesület kutatását, Kovai Melinda és Neumann Eszter munkáját mutatta be. Ebből a kutatásból nőtte ki magát még több szakember bevonásával a Néprajzi monstre Ellenpedagógia a tóparton című kiállítása, amely a tárlat forgatókönyvében közreműködő K. Horváth Zsolt, az ELTE oktatója szerint "kész csoda, hogy létrejöhetett".

K. Horváth saját pedagógiai elveit a gyakorlatban is továbbvitte a tömegegyetemi képzéshez képest valódi szellemi műhelyként, közösségként működő Mérei Ferenc Szakkollégiummal. Szerinte egy elvet kell ma is aktualizálni a bánki nyaraltatás szellemiségéből: "Leveleki Eszter úgy akart közösséget formálni, hogy az egyéniségeket, a másságot is tiszteletben tartotta. A szabályokat is közösen alakították, cserébe sokkal könnyebben lehetett ezeket a szabályokat betartani."

Banális, ám elég jellemző példa volt erre az a kiállításon is kiemelt történet, hogy Leveleki, megelégelve a gyerekek finnyásságát, kialakította az ún. nemszereti-rendszert: minden gyereknek ki kellett választania egy ételt, amelyet a legjobban utál. Ha ez a fogás került az asztalra, akkor az a gyerek kérhetett csak mást, aki a nemszereti listára már felvezette az adott ételt.

A ''nemszereti-lista''
©

De jól jelzi a Bánkon uralkodó világszemlélet hatékonyságát, hogy a szabadidejét még ma is egy itteni víkendházban töltő Háber Ferenc, Pipecland egykori polgára elsőként arról mesélt nekünk, hogy a háromhetes nyaralás alatt tényleg megvalósult az integráció: a fogyatékkal élő gyerekek is együtt fociztak a többiekkel, ahogy ő fogalmaz, "ebből soha nem volt probléma". A közösségépítés is sikeres volt, hiszen az egykori táborozók még ma is összegyűlnek évente kétszer, és Háber szerint még olyanok között is van valamilyen, nehezen megfogható kapocs, akik nem is egy időben nyaraltak a helyszínen. A kiállítás megnyitójára  a Néprajzi előtere simán megtelt a gyerekként Bánkon nyaralókkal, és az is elképesztő élmény volt a szervezők számára, hogy idős emberek énekelték könnyek között a bánki himnuszt.

K. Horváth és a kiállításban szintén fontos szerepet vállaló Hermann Veronika szerint azonban nem szabad túlmisztifikálni Bánk múltját. Hiszen a nyaraltatás szellemisége a hetvenes években hanyatlani kezdett, megjelent a klikkesedés, és az egyre rosszabb egészségi állapotba kerülő Leveleki Eszter sem tudta már kordában tartani a háttérben zajló hatalmi visszaéléseket. A bánki nyaraltatást idővel már csak jómódú családok engedhették meg maguknak.

K. Horváth Zsolt és Hermann Veronika
©

A kiállításon dolgozók szerint csak nagy lóugrással lehetne felfedezni a folytonosságot a Bánkitó Fesztivál céljai és az egykori bánki vakációk között. "A hivatalos oktatáspolitikához képest biztosan mást, alternatív megoldásokat kínál a fesztivál is, szóval lehet ellenkulturálisnak nevezni a programot, de azért demagóg lenne összemosni a két dolgot" – fejtette ki kérdésünkre Hermann Veronika, akinek szavaira K. Horváth hamar le is csapott, szerinte ugyanis ma már ebben az értelemben hülyeség ellenkultúráról beszélni.

"Korábban minden vonzó volt, ami előtt ott szerepelt az ellen- under-, alter- előtag. Mi még a rendszerváltás előtt és a kilencvenes években így szocializálódtunk, de a mai fiataloknak ez már elég keveset jelent. Nem mintha ma nem lenne mi ellen lázadozni, csak ezek az előtagok elvesztették a vonzerejüket. Az ellenpedagógia sem helyes kifejezés, hiszen egy pedagógia akkor működik, ha nem valami ellen, hanem valamiért küzd."

Civil kurázsi, sörrel a kézben

A fesztiválra élő példaként érkezik az idén a már említett Mérei Szakkollégium vagy a Fórum Színház, amely a fiatalokat önreflexív gondolkodásra késztető beszélgetésekre készül a helyszínen. A Romakép Műhely és a Független Színház egy az egyész fesztiválon zajló workshopot tart, amelynek eredményét a zárónapon mutatják be..A Tünet együttes direkt a fesztiválra készül egy közösségi társasjátékkal a városi létről, míg a Néprajzi Múzeum leköltöző munkatársai a kiállításhoz és a nyaraltatások tárgyi kultúrájához passzoló játékra invitálják majd a fesztiválozókat. A HVG szervezésében az egyik este "Van-e szeretetteljes szegregáció?" címmel L. Ritók Nórával (a berettyóújfalui Igazgyöngy Művészeti Iskola vezetőjével) és Lányi Mariettával (a pesthidegkúti Gyermekek Háza vezetőjével) lesz beszélgetés az integrált nevelésről és Balog Zoltán "találmányáról", a beszélgetés címében megfogalmazott szeretetteljes szegregációról.

A programok többsége azonban nem csak a fesztivál kedvéért jött létre: a Bánkitó szerepe ebben a történetben az egybeterelés és az, hogy a tó partján szórakozó fiatalok ne direkt, hanem művészeti, kulturális programok közvetítésével találkozzanak aktuális társadalmi témákkal. Ne hallgatók, hanem résztvevők, beszélgetőpartnerek legyenek. Magyarán, senki sem fogja kivenni a sört a fesztiválozók kezéből, hogy most akkor tessék fontos dolgokkal is foglalkozni, ugyanakkor kikerülni is nehéz lesz a tóparton koncentrálódó civil kurázsi bűvköréből.

K. Horváth Zsolt némileg párhuzamot is vont a fesztivál és a bánki nyaralások története között: szerinte a Bánkitónak nagyon oda kell figyelnie arra, hogy ne csak a Gólyában, az Aurórában mozgolódók nyári tábora legyen. A bánki nyaraltatás is ebbe fulladt bele a hetvenes években: egyre inkább kiváltság lett, és a sokszínűség helyett a családi háttér, a vagyoni helyzet döntött arról, ki mehetett Bánkra.

"A kritikai pedagógiának nem az elitet kell szolgálnia, hanem azon kell dolgoznia, hogy az alternatív, bevált módszereket hogyan lehet a hivatalos iskolarendszerbe vezetni. Az az igazi pedagógia, amely olyanokhoz is eljut, akiknek kevés esélyük van a középiskolai vagy a felsőoktatási rendszerbe kerülni. Nem lehet ezeket a kezdeményezéseket zárványszerűen csinálni, muszáj nyitni a többiek felé."

K. Horváth Zsolt és Hermann Veronika
©

Az indulás óta a Bánkitóra kilátogató közönség is átalakult, változott, így a szervezők sokszor párhuzamosan találkoznak a fenti és egy másik kritikával is. Egyrészt sokak szerint felhígult a fesztivál, már nem olyan fontos a civil, kulturális vonal, azaz ez is csak egy tucatrendezvény lett. A másik oldalról viszont az a fent már taglalt igény merült fel, hogy miért nem nyit szélesebb tömegek felé.

Gottfried Juli szerint mindkét hangra odafigyelnek, és megpróbálnak ügyesen egyensúlyozni: kedvezni a civil, kulturális programokat, illetve a zenei fellépőket előnyben részesítő közegnek is. "A cél persze az, hogy aki lejön, találkozzon a fesztivál mindkét oldalával. Ezért is figyelünk arra, hogy a zenei fellépők is passzoljanak a fesztivál szellemiségéhez" – árulta el a szervező a program összeállításának fő kritériumait.

Mit érdemes ma átvenni a bánki nyaraltatásokból?

Azt a kiállításon dolgozó mindkét interjúalanyunk hamar megválaszolta, hogy miért rendkívül aktuális ma a bánki nyaraltatás története. "A legfontosabb dolog, amit átmenthetünk ebből a történetből, a gyermekközpontú oktatás. Az a pedagógia, amely nem a gyereket szoktatja hozzá az iskolarendszerhez, hanem a gyerekek eltérő képességeinek fejlesztésén alapszik. Ezt láthattuk a harmincas-negyvenes években is Bánkon: a gyerekből próbálták meg kihozni a legtöbbet. Nem a korlátlan szabadságra nevelték a gyerekeket, hanem olyan szabadságra, amelynek a kitágításában érdekeltek lehettek" – fogalmazott K. Horváth Zsolt, aki szerint a mai közoktatási rendszer köszönő viszonyban sincs ezzel a felfogással.

A felelős gondolkodás és a szórakozás egyensúlyára törekszenek
©

"Nagyon sokat elmond a mai állapotokról, hogy köznevelésnek, és nem közoktatásnak hívjuk hivatalosan az oktatási rendszert” – mutatott rá egy lényegi különbégre a Mérei Szakkolégium alapítója. Hermann Veronika szerint a mai hivatalos oktatási koncepció arra épül, hogy a társadalmunkban lévő normákat a gyereknek az iskolarendszerben kell adaptálnia. A baj az, hogy ez a rendszer azzal már nem törődik, milyen áron éri el ezt. "Nagyon atavisztikus normákban gondolkodik ez a rendszer. Ma egy iskola feltesz öt-hat kikezdhetetlen fogalmat a falra, és arra tanít, hogy ezek jó dolgok. Azonban a pedagógia már évtizedek óta arról szól, hogy a gyerekeket ne arra tanítsuk, hogy miket tartottak fontosnak náluk ötven-hatvan évvel idősebb emberek, hanem arra, hogy számukra melyek a legfontosabb értékek."

K. Horváth Zsolt szerint a magyar oktatási rendszert már nagyon régóta rossz felfogásban alakítják az épp hatalmon lévő politikusok. "A bajok nem négy-öt éve, hanem már a rendszerváltás után elkezdődtek. Soha egyetlen politikus sem tartotta igazán fontosnak, hogy a kritikus gondolkodást az iskolában kell megtanítani. 25 év telt el, és ebben egy jottányit sem léptünk előre."

A Bánkitó Fesztivált az idén július 16–19. között rendezik, a jegyekről, a szállásról és a programokról a hivatalos oldalon tájékozódhat.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!