Az internet népe természetesen azonnal lecsapott arra az angol nyelven érthető szójátékra, ami azt használta ki, hogy röviddel az amerikai hálaadásnap előtt Oroszország és Törökország között légi incidens zajlott le. November negyedik csütörtökjén ugyanis az amerikai családi otthonokban hagyományosan pulykát tálalnak fel, amelynek az angol neve turkey, ami nagy betűvel Törökországot is jelenti. Így azonnal megjelent a mém, amelyen Barack Obama amerikai elnök kérésére Vlagyimir Putyin orosz államfő azt válaszolja: természetesen nála is Turkey lesz vacsorára.

A pulyka és Törökország nem véletlenül áll ilyen szoros kapcsolatban az angol nyelvben, ami meglepő, hiszen a testes szárnyas jószágnak semmilyen köze nincsen Törökországhoz, annál inkább Észak- és Közép-Amerikához, mert ott őshonos. Az aztékok és elődeik szelídítették meg a vad változatát, legalább ezer évvel az előtt, hogy Kolumbusz Kristóf hajói kikötöttek volna az Újvilágban. (Az aztékok egyébként huehxolotlnak hívták a pulykát.) Az 1978-ban, 77 éves korában elhunyt, olasz származású amerikai nyelvész, Mario Pei elmélete szerint öt évszázada konstantinápolyi török kereskedők Európában Nyugat-Afrikából származó gyöngytyúkot kezdtek értékesíteni. (Amit angolul hivatalosan Guinea fowlnak neveznek, és ez is földrajzi eredetű, a madár ugyanis az annak idején Guineaként is emlegetett Nyugat-Afrikában volt honos.) A szárnyast Angliában török kakasnak (turkey cock) kezdték hívni, majd ez turkey-vé egyszerűsödött. Az első angol telepesek aztán az Újvilágba érkezve ugyanezt a nevet akasztották rá az ott látott madárfélére, a pulykára.

Barack Obama ünnepélyesen megkegyelmez Abe-nek, a hálaadásnapi pulykának a washingtoni Fehér Házban 2015. november 25-én. Balról Joe Hedden elnöki pulykafelelős, jobbról Jihad Douglas, a Országos Pulykaszövetség elnöke.

AFP / Nicholas Kamm

És vajon a törökök hogyan hívják a pulykát?

Hindinek, azaz indiainak, ami nyelvészek szerint elismeri a pulyka észak-amerikai eredetét, de egyben rögzíti Kolumbusz téveszméjét is, miszerint hosszú hajózás után tulajdonképpen Indiába érkezett el. (Ezért hívják az amerikai bennszülötteket is indiánoknak, és Nyugat-Indiát nem Ázsiában, hanem a karibi térségben kell keresni.) A franciák hasonló okból eredetileg poulet d’Inde (indiai csirke) néven emlegették a pulykát, ebből lett a dinde, majd dindon, amit számos nyelv átvett, és a magáéra formált, megtartva az Indiára utalást.

A következő etimológiai kanyart India nyújtja, ahol természetesen nem „indiai” jelzővel illetik a pulykát, aminek hindi megfelelője, latin átírással, tarki – ez gyanúsan hasonlít a turkey kiejtésére, amire pontos magyarázat nem született. Bizonyos indiai nyelvjárások ugyanakkor a piru vagy peru szót használják, ami nyelvészek szerint az Újvilágban szintén gyarmatosító spanyolok közvetítésével keveredhetett oda, és a konkvisztádorok által meghódított Perura utalhat.

A gyarmatosítás más elnevezéseket is meghatároz. Az egykori Holland Kelet-India befolyásának tulajdonítják, hogy maláj nyelven a pulyka ayam blander, azaz holland csirke, míg a csaknem egy évszázadig Franciaország protekturátusaként létezett Kambodzsában moan barang, vagyis francia csirke. A koreai és japán nyelvben viszont a pulyka hétarcú madár, ami állítólag a sokszínű tollazatára utal.

A Tótfalusi István-féle etimológiai nagyszótár szerint a magyar pulyka alighanem az állathívogató puj, puly, pul szavakból alakult ki kicsinyítő képzővel, mint a csirke is. A fácánfélék családjába tartozó madár tudományos neve is tartogat rejtélyeket. A vadpulyka Meleagris gallopavo, ahol az első szó a görög mitológiából ered: Artemisz, a vadászat istennője úgy könyörült meg a halott Meleagrosz királyt gyászoló lányain, hogy gyöngytyúkokká változtatta őket (a gyöngytyúk latin neve Numida meleagris). A gallopavo viszont latin szóösszetétel, amelynek első fele (gallo) kakast, a második (pavo) pávát jelent.