Tetszett a cikk?

A basszus- és basszbariton szerepek mellett szinte nincs olyan műfaj, amelyben ne kalandozna a klezmertől a musicalig. Leonard és a többiek című estjén a Spinoza fesztiválon eredeti nyelven eleveníti meg Leonard Cohen, Jacques Brel, Paolo Conte szerzeményeit.

hvg.hu: Mi hozta önnél közös nevezőre Cohent, Brelt, Contét?

Fellegi Balázs: Énekes előadóként apafiguráimnak tekintem őket. Univerzális zsenik, a dalszövegeik valóságos költemények. Conte írta például az egyik legnagyobb olasz sláger szövegét. Az Azzurro nem csak az, amit a német turisták részegen gajdolnak Ibizán, hanem finom képekkel élő költemény. Cohen repertoárjába korábbi koncertek kapcsán sodródtam bele. Az A38-beli koncertemen Cohen The Gipsy's Wife című balladája Balogh Kálmán cimbalomművész hangszeres bevezetőjével hangzott el. És olyan jól sikerült, hogy a felvételt elküldtük Cohen ügynökségének. A mester is meghallgatta, bátorító, meleg hangvételű válaszlevelet írt. Nyilván számára is különlegesség volt a cimbalom kíséret. Ami Brelt illeti, évek óta énekelem az ő dalait.

Fazekas István

hvg.hu: Az operairodalom jelentős basszus-és basszbariton szerepei után a klezmer, a jiddis dalok, az etno, a jazz, a blues irányába indult el. Szűknek vélte a műfaji kereteket?

F.B.: Egy idő után úgy éreztem, hogy távol áll tőlem az operaházi öltözők világa. Főszerep esetén is erősen behatárolt a hangok mennyisége. Például ahogy egy kollégám lemérte, az öt órás Parsifalban a címszereplő összesen tizennyolc percet énekel. A Magyar Virtuózok Zenekarral is fel szoktam lépni a Mátyás templomban. Mozart Requiemjében basszus szólistaként nagyjából ötven hangot kell énekelni. Nagyon beosztott feladatok ezek, nem arról szólnak, hogy enyém a pálya, a pódium. Ennek ellenére nem akarok elszakadni az operaénekléstől, a mai napig vannak felkéréseim. Zenei kalandozásaim másik oka, hogy elkezdtek érdekelni más műfajok. A gyökereim miatt elsősorban a jiddis, a zsidó zenei világ. Az operaszínpadról elszármazott tenor kollégámmal, Nógrádi Gergellyel, akit a Jewish Pavarottinak hívnak, legközelebb Szabadkán lépünk fel egy kántorkoncerten. Manapság egyre inkább a one-man show felé szeretnék elmenni zongora és hegedű kísérettel. Eddig is gyakran beszálltam a színpadi zongorázásba. Most éppen Bach Wohltemperiertes Klavier sorozatán csiszolgatom magam, mert olyan zenei univerzalitást ad, ahonnan már minden könnyű és elérhető.

hvg.hu: Milyen igényből alakította meg annak idején a Fellegini KlezmerGipsy Bandet, a cigány és a zsidó népzene világviszonylatban is ritka fúzióját?

F.B.: A személyes vonatkozása ennek, hogy édesapám, Fellegi Ádám zongoraművész Szenthelyi Miklós mellett elsőként kezdett komolyan odafigyelni a hazai cigányzenei tehetségekre. A cigány és a zsidó zene fúziójának egyébként történelmi hagyománya van, az erdélyi és a román fejedelmek udvarában együtt muzsikáltak romák és zsidók. Számottevő zsidó zenei társadalomról már nem beszélhetünk, maximum egyes hangszeres zenészekről a történelem szörnyűsége, a Soá miatt. A roma zenészek maradtak, akik magukban hordozzák ennek a letűnt világnak a hangjait. A Fellegini KlezmerGipsyhez csodálatos művész kollégák csatlakoztak, egy időben Palya Beával, Balogh József klasszikus- klezmer klarinétossal, Balogh Kálmánnal, Lukács Miklóssal, Fekete Kovács Kornéllal is koncerteztünk.

Fazekas István

hvg.hu: A különböző formációk, mint a Fellegini Multikulti Session, a Fellegi Balázs és barátai egyben zenei korszakváltást is jelölnek az életében?

F.B.: Valóban, de úgy látom, hogy a multikulti zenekaroknak leáldozott. Négy- öt évvel ezelőtt még hatalmas pezsgés jellemezte a világzenét, ami mára visszaszorult az országok bezárkózása, a nemzetállamok miatt. Időnként harci készültségbe helyezzük a Fellegini formációkat egy-egy fellépésre főleg német területen, de erre nem lehet egzisztenciát alapozni. Bécsben kisebb, ám nagyon ikonikus helyeken léptem fel, mint a liberális zsidó kultúra intézményének számító Café Prückel. Mindig az volt a nézet, hogy Bécs gazdagabb, de unalmasabb, mint Budapest. Ez most kevésbé igaz, mert az osztrák főváros hihetetlen makacssággal ragaszkodik a hagyományaihoz. Nagyon vigyáznak az egyénre, az egyén által létrehozott értékekre.  Egy apró példával élve, a Konzerthaus, a Musikverein és az Akademietheater építésekor 120 évvel ezelőtt a terep parcellázása közben beszorult egy pár soros szőlőkert, amire ma is úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Jó volna egy olyan világban élni, ahol ez a fajta hagyományértéket jelent. Itthon könnyen elengedjük az értékeket, minden szabad préda.

hvg.hu: Édesapja, Fellegi Ádám közönségnevelő előadásaival sokat tesz azért, hogy – az ő szavaival élve - a zenei értelemben vett „vademberekkel” megértesse a klasszikus zenét. Követendő példának tartja?

Fazekas István

F.B.: Apám szép szólista karriert tudhatott a magáénak bő húsz éven keresztül. A Zeneakadémia nagytermében, a Vigadóban koncertezett, az Országos Filharmónia szólistájaként bejárta a világot. Amikor megváltoztak a viszonyok, és nyugdíjazták, csendes levezetésként elkezdett misszió-szerű koncerteket, lakáskoncerteket adni. Jelenleg ezres nagyságú azoknak a listája, akik meghívásra várnak. Több mint két müpányi közönség jelenik meg hétről-hétre a lakásán. Apám alkalomadtán angol, francia nyelvű előadások kíséretében tart koncerteket, a magyar közönségnek elmond egy oda tartozó verset mondjuk Faludytól vagy Tóth Árpádtól. Sajnos én nem vagyok ennyire közösségi lény, másfelől nincs meg ez a fajta univerzális tudásom.

hvg.hu: Soha nem tartott attól, hogy a rétegműfajok képviseletével, egyfajta külön utassággal kiírja magát a hazai zenei élet fősodrából?

F.B.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már nem foglalkoztat a megítélésem. Elértem valamit a hivatásomban. A szakma krémjével jó viszonyt ápolok, úgy érzem, alapvetően elismernek. Szabad, vagabond lénynek tartom magam. Ízlésbeli problémáim vannak azzal, hogy saját magamat toljam előre. Ebből a szempontból szeretnék visszafogott, rokonszenves lenni.  Ijesztőnek tartom, hogy ebben a Megasztár szinten felgyorsult világban hangjuk erejében lévő énekeseket „hibernálnak”, tesznek talonba. Az éppen felkapott tehetséges énekesnők közül pedig szinte senki nem éli túl a négy évadot. Sajnálatos leépülésben van a klasszikus kultúra. Ennek oka talán az, hogy a globalizált világban mindenki hallatja és hallathatja is a hangját. Egy koreai gangnamtáncos milliárdos nézettséget érhet el az interneten.

Névjegy

Fellegi Ádám zongoraművész és Lázár Eszter kórusvezető, rádiós zenei szerkesztő fia beleszületett a magas kultúrába. Hangszeres tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Ezzel párhuzamosan indult operaénekesi pályája olyan nagyhírű külföldi intézményekben, mint a Rubin Academy of Music Tel-Aviv, a philadelphiai Curtis Institute, a salzburgi Mozarteum. A budapesti Operaház és a Kamaraopera mellett éveken keresztül szerepelt a vidéki magyar színházak operatársulatában csakúgy, mint a Kolozsvári Magyar Opera énekesgárdájában  A Tel Aviv- i Opera, a berlini Deutsche Oper mellett a szakmai csúcsot a Metropolitan Opera jelen-tette számára;  a 2000-es évek elején a  Saloméban és a Bohéméletben lépett fel  kisebb szerepekben. Emellett számos musical- és magyar nyelvű színházi előadásban is bemutatkozott, és folyamatosan vállalt klasszikus dalesteket, valamint templomi-oratorikus esteket.


Kivételes  hangterjedelmét, szenvedélyes előadásmódját idővel a jiddis dalok és a klezmer szolgálatába állította. Belz, mein Heimele címmel saját jiddis dal-lemezt jelentetett meg. A zsidó zenei világ egyik első számú hazai tolmácsolójaként szellemi atyja, vezetője és szólistája a 2005-ben alapított Fellegini KlezmerGipsy Bandnek és a 2011-től összeállt Fellegini Multikulti Sessionnak.

2017-re egy vadonatúj Fellegini formációval, hegedű, zongora, ének trióval készül előállni.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!