Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám
Tetszett a cikk?

Ha valaki évtizedek múltán szeretné tudni, milyen volt kiemelkedő művésznek lenni a XX. és a XXI. század Magyarországán, akkor ezt a könyvet kell elolvasnia. Törőcsik Mari kötélnek állt, és Bérczes Lászlónak szinte a teljes életét elmesélte egy könyv kedvéért. Sörözés és kertben üldögélés közben olyan nevek és sztorik röpködnek, hogy szinte mindegyik külön kötetet érdemelne. Nem túlzás: ez a könyv az örökkévalóságnak készült.

Képtelenség lenne Bérczes László és Törőcsik Mari november 3-án megjelenő beszélgetőkönyvét érvényesen összefoglalni, mert a két beszélgetőpartner (nagyon helyesen) nem is akar semmiféle idő vagy más elrendező elv mentén végighaladni egy élet történetén. Csaponganak, és ez kifejezetten jót tesz a könyvnek, amely így nem a szokásos, súlyos életműösszegző kötet, hanem egy beszélgetés legépelt változata, így viszont az olvasó is többet tudhat meg Törőcsik Mariról. A színészről, akit kicsit a hétköznapjaiban is megismerhetjük, ahogy telefonál, ügyeket intéz, híradót néz. Egyetlen dologról panaszkodik csak, de a 2008-as klinikai halálból visszatérő színésznő azt is humorral teszi:

"ha ez a kurva kezem nem fájna folyamatosan, hát én virágoznék, mint a bazsarózsa!"

De emellett hol élvezettel, hol a megfelelő szavakat keresve beszél pályatársakról, szerelmekről, összeveszésekről, drámákról. Összefogaló helyett, így most mi is csak felvillantunk néhány megható vagy zseniális történetet a könyvből. A többi úgyis kötelező olvasmány.

Nyilas Misiként
©

Az első szerep a nagyapa mozijában

Törőcsik Mari Pélyen nőtt fel, ahol nagyapja keze is alaposan benne volt abban, hogy már korán színpadra állhatott. "Kovács nagyapám ügyes ember volt. Lett neki fűszerüzlete, kocsmája, szikvízüzeme, földje… És ami a legfontosabb: lett neki mozija! Olyan mozi, ahol színpad is volt!" - meséli a könyvben Törőcsik, aki aztán kifejti, hogy az egész család részt vett a színdarabok alkotásában. Nem csak a nagyapa, hanem később a színésznő szülei is rendeztek darabokat. Az egyik ilyen, a Légy jó mindhaláig volt, amelyben Törőcsik Nyilas Misit alakította. De még mókásabb egy másik színdarab története, amelyben a hivatalosan a Törőcsik Marián nevet viselő gyerek különleges szerepet kapott.

"Sok-sok év múlva pedig kaptam az unokaöcsémtől egy bekeretezett plakátot, most nem tudom, hogy hova raktam el, pedig egy darabig őrizgettem. Elmondom, mi van rajta: valami operett szerzője meg a címe, erre már nem emlékszem, alatta: Rendezte Törőcsik Joáchim, az apám, ugye, Főszereplő Törőcsik Teréz, a nővérem, aztán szerepelt még Dragony Olga, Jankovics Olga, Kácsor Béla… Szóval minden, ahogy egy rendes plakáton kell.

És középen, jókora betűkkel: Ritmikus táncot bemutat: Törőcsik Marián. Ez vagyok én. Hát ezen annyit röhögtünk, hogy nem igaz!

Édesanyja szülés közben ment meg egy zsidót

A XX. századról egyszer nagyon találóan fogalmaz a színésznő, amikor azt mondja, az öt percig tartó ideák korszaka volt ez, amikor minden nézetről hamar kiderült, hogy jobb megszabadulni tőlük. Életét így is végigkísérték ezek az ideák, de családja megőrizte az emberségét, valószínűleg ezért van az is, hogy Törőcsik sem családja, sem saját életének megkeserítőinek nem árulja el nevét a könyvben. Mert "nagyvonalúnak kell lenni". Egy történettel jól érzékeltethető, milyen családi örökséget vitt később magával a színésznő:

"Jött a háború, apám a második magyar hadseregben szolgált, kapott egy hónap szabadságot – és anyám teherbe esett. Aztán az ötödik vagy hatodik hónapban elvetélt. Súlyos helyzet volt akkoriban, már nem lehetett bejutni Egerbe, a kórházba, mert a közlekedés leállt. Orvos sehol, de egy közeli táborból kihoztak a csendőrök egy zsidó orvost. Láttuk, rajta volt a sárga csillag. Minket, gyerekeket kiküldtek a házból. Túl messzire persze nem mentünk, elbújtunk a ház mögött, és hallottuk, hogy azt ordítja anyám: Papírt és ceruzát kérek! Doktor úr, le akarom írni, hogy maga nem hibás, ha én most meghalok. Az a csoda, ha életben tud tartani.

Na, hát akkor sok mindent megtanultam. Mentette a zsidót, miközben épp elvetélt.

Kutyanehéz országban élünk

Ha már nagyvonalúság: érdemes figyelni, ahogy Törőcsik többször is arról beszél, hogy össze lehet veszni, de a sértettséget őrizni kár. Például neki nem okoznak morális gondot a Vidnyánszky-Alföldi váltást követő viták a Nemzeti történetében.

Vidnyánszky Attila köszönti a 79. születésnapján
©

"Két éve volt a pályáztatás, hogy ki legyen a Nemzeti igazgatója. Azt, hogy én Alföldire szavazok, Vidnyánszky tudta meg legelőször, amikor egyszer együtt vacsoráztunk. De Alföldinek is tudomásul kell vennie, hogy én Vidnyánszkyba sose fogok belerúgni. Annak idején miatta mentem el Gyulára játszani. (...) Tehát tiszteletben kell tartani, hogy mindkét ember a barátom.

Sok ilyen van: emberek, akik egymásnak tán nem is köszönnek, és nekem jó barátaim. Amikor tudok, közvetítek köztük. De nehéz, kutya nehéz. Ilyen országban élünk.

"Volt négy-öt jó estém"

Visszatérő mondat a könyvben Törőcsiktől, hogy szerinte egész színészi pályája során igazából négy-öt igazán jó, megismételhetetlen teljesítménye volt színpadon. Az egyik ilyenhez egy Cannes-i meghívás és kiutazás is kellett. Akkoriban Magyarországon még nem volt természetes, hogy a stáb tagjai nyugati filmfesztiválokra utazhattak. Törőcsik azonban egy idő után már visszatérő vendégnek számított, életműdíjat is kapott, a legendás filmrendező, Francois Truffaut ódákat zengett róla a francia sajtóban.

"Kivételes este volt az a bizonyos Magyar Elektra-előadás is, amihez furcsa módon „kellett” a cannes-i Arany Pálma. Zajlik kinn a fesztivál, én itthon vagyok,egyszer csak felhívnak, hogy azonnal vigyem az útlevelemet a francia követségre, gyorsan beütik a vízumot, megnyertem az Arany Pálmát, utaznom kell. Díjátadás, fogadás, rohanás vissza, hiszen nekem este Magyar Elektrám van Székesfehérváron. A színházban bemondják, hogy most vettem át a díjat, fél hétkor száll le a repü­lőm, kicsit késve kezdődik az előadás. A nézők nagy része pedig,ahogy később megtudtam, kiszaladt, hogy valahogy virágot szerezzen. Leszállok Ferihegyen (...) hajtunk Fehérvárra. Megérkezünk, kiugrok, rohanok, öltözök, be a színpadra! Halálosan fáradt voltam és halálosan feldobott. Ezért életemben először ott fent tudtam elkezdeni, ott, ahol egy Elektrát kezdeni kell. Aztán a végén a nézőtérről zuhognak felém a vörös rózsák. Ez egy ilyen este volt. Egy a kevés közül, amit életem végéig őrizek a szívemben."

Kiröhögték a Színművészeti felvételijén

Ez a történet talán ismertebb, de továbbra is nagyon szórakoztató. Törőcsiket az első sikertelen felvételi után szinte be kellett rángatni másodjára a Színművészeti felvételijére. De akkor példátlan dolog történt.

Törőcsik Mari a ''Reflets de Cannes'' interjújában 1959-ben.
©

"Eszembe jutott, hogy van olyan, hogy Csárdáskirálynő, és hogy abból el is kezdtem tanulni egy dalt… Mi lenne az?, kérdezi Gellért (Gellért Endre, színész, rendező, főiskolai tanár - a szerk.).Szilvia belépője, mondom, és állok ott sötétkék szoknyában, fehér, csíkos kis blúzban. De Gellért elvtárs, majd meg kell állni közben, mert nem tudom végig. Azt mondja, Hát akkor kezdje el dalolni. Rákezdek. Hajhó, hajhó… Messze délen, zordon hegyek ölén… Képzelje el, rémes. Jó, köszönöm szépen. Fáradjon ki. A második fordulóban már ült benn néhány főiskolás, köztük Pethes Gyuri, ő mesélte később, hogy ilyen még soha nem történt: kiléptem, és Gellért hanyatt vágta magát. Úgy kacagott, hogy nem bírta abbahagyni, de nem csak ő, mindenki. Elkezdtek engem visszaidézni, tájszólásban persze. Hogy mit hordtam össze ott… De mindezt szeretetből! Odakint senki nem értette, mi van. Már egy fél órája nem hívtak be senkit. Pethes Gyuri mesélte, hogy egyszerűen nem tudták összeszedni magukat, valaki mindig elkezdett röhögni, és az hullámzott tovább.A végén eredményhirdetés, és nem hiszi el, azt mondják, jöjjek a harmadik fordulóra. Ott már meg se kellett szólalnom. Gellért fölvett."

Mariánból Mari

Eredetileg, tévedésből Marián szerepelt  a hivatalos irataiban, de egy szerencsés találkozásnak köszönhetően a névváltoztatás is elintéződött. Először a Liliomfi forgatásán merült fel, hogy a Mari nevet vegye fel. "Fábri (Fábri Zoltán, rendező -  a szerk.) morog, az egyikben Krencsey, a másikban Törőcsik, két „cs” betű, ráadásul mindkettő Mariann. Változtasd már meg a nevedet! Nekem se kell több: Én a Törőcsikhez ragaszkodom! Hegyi Barna, az operatőr megszólal: Tudod, hogy kéne téged hívni? Átok Marinak. Tényleg, ha Jászainak jó volt a Mari, legyen az jó neked is! Legyél Törőcsik Mari."

"Soha nem álltam meg egy helyben" - Törőcsik Mari 80 éves

Ha más országok film- és színházrajongó közönségét kérdeznék meg arról, hogy nevezzék meg a szerintük legjobb magyar színésznőt, a válaszadók döntő többsége Törőcsik Marit mondaná. Példátlan karrier az övé: szinte az összes fontos és meghatározó magyar filmben szerepelt. Ki ne emlékezne a Körhintában, a Szerelemben vagy az Édes Annában nyújtott alakítására?

Hegyi Barna javaslata annyira bevált, hogy innentől kezdve a színház és filmes világ is áttért a Marira a feliratokon, plakátokon. "De hát a hivatalos irataimban mindenütt Marián szerepelt. Bemegyek a rendőrségre, várakozok a kisablaknál, megszólal a mögöttem ülő hölgy: Nem ismersz meg? Együtt jártunk az Alkotmány utcai középiskolába! Örültem. Mondom is neki, hogy ha már érvényesíti a személyit, nem lehetne valamit kezdeni a nevemmel? Egyszerű, beírom, hogy Törőcsik Mari. Nem szabályos, de kit érdekel?! Így lettem hivatalosan is Törőcsik Mari. Hogy a kisablak mögött az osztálytársam ült."

Elintézi apja rehabilitálását

Törőcsik apját rengeteg megpróbáltatás érte a második világháború után. Verték hamis vádak miatt, hogy beszervezhessék. De ő ellenállt. Végül Sztálin halála után, amikor a levegőben volt a változás, Törőcsik Mari, aki – a könyvből világosan kiderül –, szeretett és tudott ügyeket intézni, maga járt el apja ügyében.

"Még gimnazista voltam. (..) Megyek hát a Parlamenthez. De hogyan jussak be?! Ott az a sok kapu, mindegyiknél két-két géppisztolyos katona. Elkezdem a bal oldali kapunál, és megyek sorra. Persze mindegyiktől elzavarnak. Visszakerülök oda, ahol kezdtem. Te lány, te lány, hát te nem vagy normális, csóválja a fejét az egyik katona. De megsajnálhatott, mert telefonált valakinek, és bekísért. (..) Megérkezünk egy ajtóhoz, azon felirat: Albrecht… A keresztnév talán nem is volt kiírva. Bemegyek, leülök, és mondom egy szuszra apám történetét a Don-kanyartól az ÁVO-ig. Aztán csend lett. Egy… kettő… három. Ennyi telt el. Ezalatt én meghaltam. Akkor megszólalt Albrecht elvtárs: Magának igen nagy szerencséje van. Ha csak egy héttel ezelőtt lép be ide ezzel a történettel, magát elviszik. Apámat egy héten belül rehabilitálták."

Törőcsik Mari a Mérsékelt égöv (1970) című film egyik jelenetében.
©

Az első és utolsó lépés Garas Dezsővel

Garas és Törőcsik pályája sokszor keresztezte egymást, de azt kevesebben tudják, hogy a két legenda együtt lépett a Nemzeti Színpadára, és együtt is búcsúztak. "Dezső már nagybeteg volt, amikor néhány éve a Jó estét nyár, jó estét szerelem című Fejes­ darabot játszottuk. (..) Garas le volt kettőzve Hollósi Fricivel. Egyszer szólt, hogy nem játssza tovább, az orvosa azt mondta, nem lehet. Akkor én átöleltem. Dezső, megbeszéltem Hollósi Fricivel, egy jelenetet csinálj meg velem, a többire bejön ő. Gyere be, hogy utoljára még együtt bemenjünk a Nemzeti színpadára. Garas Dezsővel léptem először – és számára utoljára is – a Nemzeti színpadára."

A Nemzeti társulata letérdepel

Hogy már fiatal korában mennyire kedvelte őt a szakma is, arról egy legendás történet árul el a legtöbbet. Törőcsiket az első, nagyszabású acapulcói filmfesztiválra a hetvenes években hívták két hétre. Csak, hogy közben zajlott egy nemzetis darab próbafolyamata. Kitudódik az ügy, Törőcsiket behívatják a Nemzeti vezetői, Major Tamás és Várkonyi Zoltán.

"Néznek rám szigorú, rideg tekintettel. Kisasszony, így Major, ideje lenne eldönteni, sztárocskák akarunk lenni vagy színészek! Odaállít hozzám ez a Dósai, a Hungarofilm igazgatója, hogy maga Acapulcóba utazik? Ezt mégis hogy képzeli?! Mindezt az ő fojtott, recsegős hangján mondja, amire Várkonyi üvölteni kezd. Maga még nem vette észre, kikkel dolgozik?! Itt már sírok. Ekkor Major szeme olyan huncutul megcsillan. Megfordulok, mert mintha ő is mögém pillantana. Most képzelje el! Ott térdepel Mészáros Ágika, mellette Básti Lajos, a tanárom, és Lukács Margit, aki nem egy térdeplős nőszemély, aztán Gobbi Hilda és így tovább. Térdepelnek, és mondják. Tisztelt igazgató úr, Rendező úr! Vagyis elvtárs, nyilván. Mi egy szocialista brigád vagyunk, és azt a szocialista felajánlást szeretnénk tenni, hogy felváltva próbáljuk a kisszínésznő szerepét azért, hogy ő Acapulcóba utazhasson. Én elkezdtem zokogni, ők elkezdtek röhögni. Hát ezért  ezért üvöltött Várkonyi, ezért térdepeltek ott a legnagyobb magyar színészek, és közben alig tudták megállni, hogy ne röhögjék el magukat."

Egy találkozás a Szerelem forgatásán

A könyvben szinte végig főszereplő a 2013-ban elhunyt férj, a Törőcsik szerint méltatlanul alulkezelt Maár Gyula. Kettejük viszonya a színész szerint több volt szerelemnél, ennek felfogásához mondjuk (és ez a könyv nagy bravúrja) elég elolvasni pár sort azokból a  részekből, ahol Maár Gyula neve felbukkan a visszaemlékezések során. Az is szimbolikus, hogy épp Makk Károly elképesztően erős filmjének forgatásán találkoztak először. Ez a film a Szerelem volt.

Törőcsik Mari és a férfi, akin sohasem tudott továbblépni
©

"A díszletek között állt egy férfi. Állt ott, bámészkodott, hallgatott. Be se mutatkozott, oda se jött. Nem is nézett felém. Én viszont néztem. Kérdezem, Ki ez? Mondják, Maár Gyula, filmrendező, de még nem csinált filmet. Bölcsészkart is végzett, és most megkérték, hogy írjon erről a forgatásról a Filmvilágnak. (..) Ezután kimentünk a Nemzeti Színházzal Moszkvába vendégszerepelni. Visszajövünk, megyek forgatni, Maár Gyulát újra ugyanott látom az egyik hasadékban. Áll, támaszkodik a falhoz, nézelődik. Nem engem néz, hanem csak úgy általában. Én őt nézem. Aztán odamegyek, átölelem. Itt vagyok. Ezt mondtam. Attól fogva a haláláig együtt voltunk. De ő most is itt van velem.

Nem akarok senkit megbántani, higgye el, a magyar színházi világ krémjével összesodort a sors, de Maár Gyula volt az egyetlen férfi, akit soha nem tudtam átlépni.

Kádár és Fellini vitte el előle az Oscart - interjú Makk Károllyal

Cannes-ban visszajáró vendégnek számított, többször is az Oscar-díj közelébe került. Ha kellett a kultúrpápával, Aczél Györggyel is leállt vitázni, míg Kádár János az egyik alkotását a legártalmasabb magyar filmnek titulálta. Makk Károly decemberben ünnepelte 90. születésnapját, megkérdeztük szerteágazó pályafutása néhány fontosabb pillanatáról.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szén-monoxid-mérgezés gyanúja miatt három gyerek kórházba került Budapesten

Szén-monoxid-mérgezés gyanúja miatt három gyerek kórházba került Budapesten

Továbbjutott a magyar férfi kézilabda-válogatott a világbajnokságon

Továbbjutott a magyar férfi kézilabda-válogatott a világbajnokságon

Késnek az oltások Olaszországban

Késnek az oltások Olaszországban