szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orosz katonák ezrei estek a fogságba, az éhező Péterváron még az uralkodóház mérsékelt hívei is összeesküvést szőttek a cár lemondatására. 1917 elején már majdnem mindenki érezte a forradalom előszelét. Kivéve II. Miklóst és a Svájcban meghúzódó Lenint. Mementó-sorozatunkban most a forradalom közvetlen előzményeit idézzük fel.

Száz évvel ezelőtt az első világháború esztelen tombolása az addiginál is értelmetlenebb fordulatot vett. A németek 1917. február elsejétől újból kiterjesztették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, ez felgyorsította az USA hadba lépését az antant (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) oldalán, ami meg is pecsételte a központi hatalmak (a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia) sorsát.

Eközben az orosz válság is kritikus fázisba lépett. Bár globálisan nem rendítette meg az antant pozícióit, a tengeralattjáró-háború kiterjesztése a már korábban is óriási problémákkal küzdő orosz hadianyag-ellátást nehezítette. Ennél még súlyosabb probléma volt, hogy ekkor már lakossági fogyasztásra mindössze 490 vállalat dolgozott. 1916-ban bevezették a jegyrendszert és a kötelező gabonabeszolgáltatást. 1916-ban a sztrájkok száma 1284 volt, közel egymillió munkás vett bennük részt.

Romló gazdasági helyzet és drámai veszteségek a fronton

A német és az osztrák-magyar haderő 1915-ben elfoglalta Oroszország nyugati tartományainak egy részét, így az orosz ipar egyötöde, és fontos mezőgazdasági területek is elvesztek. A háború a teljes nemzetgazdaság felét emésztette fel. A kormányzatnak fogalma sem volt, hogy mit tegyen: a taskenti főkormányzó például szombatonként kiment a piacra, és megbotoztatta azokat, akik szerinte túl drágán kínálták áruikat.

©

A gabonatermő vidékek központjaiban, Kijevben, Harkovban, Odesszában a „liszt- és mindennemű élelmiszerkészlet” teljesen kifogyott – írta 1917. február közepén a Pesti Hírlap. „Az országszerte uralkodó rendkívüli hideg csak fokozza a lakosság szenvedését. Pétervárott mínusz 29 Celsius-fokot mutat a hőmérő. A külvárosok nyomora leírhatatlan: az egész fővárosban nincs se szén, se fa. Menedékhelyek és a vasúti épületek előtt megfagyott emberek holttestét szedik föl.”

Paradox módon a cár birodalmának összeomlásához a háború egyik legnagyobb katonai győzelme is hozzájárult. Az 1916-os Bruszilov-offenzívában mintegy 800 ezer orosz katona vesztette életét. S itt aligha csak közkatonák haláláról van szó: az 1914-es összecsapások utáni első évben 60 ezer orosz tiszt halt meg. Vagyis a háború előtti 40 ezres tiszti állomány „teljes egészében odaveszett”.

Kivéreztették a hadsereget

A birodalom kivéreztetésével az orosz elit egy része tisztában volt. Már 1915 óta(!) titokban tárgyaltak a németekkel a különbékéről, mert látták Oroszország sérülékenységét. Angol és francia szövetségeseiknek viszont létfontosságú volt a német haderő lekötése keleten, ezért igyekeztek az „antantpártot” erősíteni Péterváron. A megosztott orosz elit végül is a háborút folytatta.

A cári haderő moráljának csökkenését mutatják az egyre-másra foglyul ejtett oroszokról, elfoglalt hadállásokról, zsákmányolt ágyúkról, géppuskákról szóló hírek. A Pesti Hírlap korabeli cikkeire alapozott adatgyűjtésünk szerint a központi hatalmak több mint 3300 foglyot ejtettek 1917 februárjának közepétől márciusig. A nagyszámú legénységgel együtt csak 49 tiszt esett fogságba, vagyis ami a professzionális katonákat illeti, komoly hiány volt belőlük a cár seregében.

Élelmiszerhiány: növekvő elégedetlenség a fővárosban és Moszkvában

A háború elleni sztrájkok, lázadások már 1914 őszén elkezdődtek Oroszországban. Az élelmiszerhelyzet viszont 1917 elejére valóban válságosra fordult.

A Pesti Hírlap február közepén ezt írta: az orosz közlekedési miniszter Közép- és Dél-Oroszországban korlátozta a vasúti „személyforgalmat, hogy február végéig csak egy-egy vonat közlekedik ellenkező irányban, hogy ily módon a teheráruforgalmat szabályozzák és élelmiszereket szállíthassanak a frontra és később a polgári lakosság számára is a legínségesebb vidékeken, köztük Szentpéterváron és Moszkvában”.

Bomladozó orosz csúcselit

Közben az orosz elit a háború céljáról vitatkozott. A németbarát, különbékét szorgalmazó vonalat képviselte a híres-hírhedt cári tanácsadó, Raszputyin, akit 1916 végén meggyilkoltak. A német származású balti bárók is ezt a politikát támogatták, néhány befolyásos udvari személyiséggel, Anna Virubova udvarhölggyel és magával a cárnéval egyetemben.

Ezzel az „udvari párttal” szemben az antant hívei, tehát az angol-francia szövetséggel rokonszenvezők képviselték a háborús pártot. Közéjük tartozott Szazonov, akit a németekkel kötendő különbéke ellenzése miatt váltottak le a külügyminiszteri posztról 1916 júliusában.

Az orosz forradalom kitörése előtti 12 hónapban egymást váltották a németbarát (Stürmer) és a németellenes (Trepkov) kormányfők Péterváron.

De a cári elit megosztott volt abban is, hogy mit tegyen az elégedetlen tömegekkel. Már 1915-ben megalakult a törvényhozáson, a Dumán belül a Progresszív Blokk, amelyet az Utro Rossziji („Oroszország reggele”) című lap támogatott, és amelynek legerősebb eleme a liberális jellegű Alkotmányos Demokrata (kadet) Párt volt. A cár autokratikus uralmát támogatók viszont igyekeztek akadályozni a Duma működését, szerepét, nehogy a Progresszív Blokk ott is ki tudja fejteni az álláspontját.

Folytatódik a belharc Péterváron

A Pesti Hírlap szorgalmasan beszámolt az orosz elitet bomlasztó újabb és újabb vitákról is. A „Harc az orosz haladó és reakciós párt között” című, február 12-i keltezésű hírükben azt írják: „a kulisszák mögött folyó harc a mérsékelt irányzat győzelmével végződött, melyet Galicyn herceg képvisel. Protopopov a reakciós párt élén a duma feloszlatása, illetőleg össze nem hívása mellett volt, és mikor javaslata megbukott, benyújtotta lemondását. Ennek sorsa még bizonytalan. Nyilvánosságra csak annyi jutott, hogy röviddel azután a cár fogadta Protopopovot, később pedig a volt miniszterelnököt, Stürmert.”

RIA Novosti / Sputnik
©

A németbarát Borisz Stürmerrel szemben Protopopov a reakciós erőket képviselte, aki a Duma ellen fellépve nyilvánvalóan a reformokat támogató Progresszív Blokk térnyerését akarta megakadályozni. A hírben említett Galycin pedig az a Golicin herceg, aki a cár utolsó miniszterelnöke volt, s Krausz Tamásék őt – a korabeli Pesti Hírlappal ellentétben – a szélsőjobb képviselőjének minősítik.

Golicin 1916 végén került hatalomra. Követelte Protopopov leváltását – ám hozzá a cár ragaszkodott –, így más miniszterek távozásával kellett beérnie.

A helyzet romlik, közeleg a forradalom, még a monarchisták is a cár ellen szervezkednek

A Pesti Hírlap hamarosan „Forradalmi összeesküvés Oroszországban” címmel ír cikket. A konspiráció miatt „Péterváron és Moszkvában a legelőkelőbb állású személyiségek egész sorát letartóztatták”, s „a munkásság körében nagy propaganda folyik az általános sztrájk kikiáltása érdekében”.

Február 18-án a Pesti Hírlap azt írja: „a forradalmi szellem elterjesztése Oroszországban nagyon előrehaladt. (…) A hatóságilag engedélyezett munkásszövetségekben a legmesszebbmenő előkészületeket tették meg a forradalomra, amelynek célja az lett volna, hogy Oroszországot szociáldemokrata köztársasággá változtassa át.”

A „szocialisták elhatározták, hogy a forradalom megkezdését nem halasztják a háború utánra, hanem már a jövő hónapban támadnak. Jeladás erre a háború elleni tömeges tüntetés lett volna. Több polgári képviselő is tudomással bírt az összeesküvésről és előmozdította azt. Gucskov, a hadbizottság elnöke, és a kadétpárt több tagja részt vett a forradalmi mozgalomban.”

Gucskov valóban szervezkedett a cárizmus ellen. Vidéken a nemesi gyűlések, a „zemsztvók” készülődtek: „felelős kormányt követelnek, hangsúlyozzák, hogy a helyzet egyre súlyosodik, és hogy a kormány kötelessége intézkedéseket tenni”.

1917. február 19-én a Pesti Hírlap már arról ír, hogy „elsimultak az ellentétek Galicyn és Protopopov között”, ami nyilván a cár hatását jelenti: a jobboldali kormányfő kiegyezett a konzervatív belügyminiszterrel.  Így a „kormány elhatározta, hogy elrendeli az új dumaválasztásokat”. Mindez a reformerők javára szolgáló lépésnek minősült.

A cár és Lenin sem látta előre a forradalmat

A kormány a Duma ülését február 27-ére tűzte ki. E napokban találkozott Rodzjanko Duma-képviselő és a cár. Ez már a forradalom közvetlen előzménye, hiszen Rodzjanko beszámolt II. Miklósnak a tarthatatlan helyzetről. Figyelmeztette az uralkodót, hogy ne oszlassa fel a Dumát, mert akkor kitör a forradalom.

II. Miklós erre így válaszolt: „Nos, majd megsegít az Isten.” Később ugyan nem oszlatta fel, hanem csak felfüggesztette a Duma működését, de mint sorozatunk következő részében látni fogjuk, ez is elég volt a cár bukásához.

A birodalom kormányzásának fenntarthatatlanságát egy másik politikus sem látta előre: ő Svájcban élt ekkor. Leninről van szó, a bolsevik vezetőről, aki Krausz szerint 1916 végén „arról beszélt, hogy a forradalom mégsem robban ki a közeli jövőben”.

Vlagyimir Iljics ebben nagyot tévedett.

(A szerző az OSZK – 1956-os Intézet munkatársa.)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Merkel: Még semmit nem tettek, hogy a szegény országok is kapjanak a koronavírus elleni oltásból

Merkel: Még semmit nem tettek, hogy a szegény országok is kapjanak a koronavírus elleni oltásból

Egy sofőr képes volt az M3 metrópótló előtt büntetőfékezni – videó

Egy sofőr képes volt az M3 metrópótló előtt büntetőfékezni – videó

5 pont katásoknak: ezekre mindenképpen figyeljen év végén!

5 pont katásoknak: ezekre mindenképpen figyeljen év végén!