Hogy egyből a közepébe vágjunk, nem az van, hogy 1967 előtt minden smafu volt, ami a gitáron történt, sőt, elég, ha csak a Shadows-t, Chuck Berry-t, Eric Claptont vagy George Harrisont említjük. Na, de mégis, amit Jimi Hendrix művelt a hathúros hangszerrel, az azért akkor egészen elképesztő, földönkívüli volt – s persze még mai szemmel is az –, és gyorsan hozzátesszük, nem csak, sőt talán nem is feltétlenül a virtuozitásra gondolunk, vagy a gitár addig nem pont jellemző, fokozottan szólisztikus szerepére, hanem arra a döbbenetes, erőteljes, pszichedelikus, gyakran nem evilági hangzásra, amit Hendrix hangszeréből kicsalt.

Hendrix, mint sokan mások is a könnyűzene történetében, először nem saját hazájában lett próféta. New York átnézett rajta, a Stones menedzsere, Andrew Loog Oldham, amikor Keith Richards barátnője, Linda Keith beajánlotta, nem látta meg benne a potenciált, ahogy a legendás lemezkiadós, Seymour Stein sem. Végül az Animals volt tagja, a zenész helyett a menedzser pályát választó Chas Chandler vette a szárnyai alá, átvitte Londonba, és zenekart szervezett neki. Ez lett a Jimi Hendrix Experience – Hendrix, Noel Redding basszusgitáros és Mitch Mitchell dobos.

Az Are You Experienced szűk fél év alatt készült Londonban, több felvételi körben, (és részben anyagi okokból) több stúdióban, miközben a zenekar Angliában és Európában turnézott, és bemutatkozott a brit televízióban is. A stúdiósok hátast dobtak a dupla Marshall-cuccot használó Hendrix elképesztő hangerejű és stílusú gitárjátékától. „Annyira hangosan játszott, hogy nem bírtál megmaradni a stúdióban – soha az életben nem hallottam ilyet”, mesélte az egyik felvételi helyszín, a londoni CBS stúdió hangmérnöke, Mike Ross.

Ami azt illeti, valóban nem nehéz elképzelni, összességében milyen hatást gyakorolhatott a kortárs zenefogyasztókra Hendrix mint gitáros, maga, meg egyáltalán, a teljes zenekar és a dalok. Nem véletlen az sem, hogy a korszakalkotó Are You Experienced, bővebben meg Jimi Hendrix teljes munkássága egyszerre volt hatással a kortárs rockra (távlatosan a hard rockra és a későbbi heavy metalra), soulra, funkra és jazzre, sőt a hiphopra is. Mindenre. Ott halljuk a hatását a Sonic Youth-ban és Prince zenéjében, hogy csak két, egymástól igen távoli példát vegyünk, és az sem véletlen, hogy Miles Davisszel közös lemezt terveztek (mi több: a városi legenda szerint egyenesen egy szupergruppot Paul McCartney bevonásával).

A poptörténelem úgy meséli, hogy amikor a menedzser, Chandler elvitte a kész lemezanyagot az albumot terjesztő Polydor lemezcég új kiadványokért felelős vezetőjéhez, Horst Schmaltzéhez, a zeneipari szakember, miután némán végighallgatta a lemezt, csak annyit mondott: „Ez a legnagyszerűbb dolog, amit valaha hallottam”. A többi meg történelem.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!