2017-ben elcsépelt fordulat, hogy a tévé (mintha ez még jelentene valamit) csúcskorszakában élünk. Jó sorozatévadból ma már megszámlálhatatlan létezik – ilyen volt A hátrahagyottak első szezonja. Zseniális sorozatévadból már kevesebb, de azért ebből sincs hiány – ilyen volt a második. A tökéletes sorozatévad viszont még mindig olyan kincs, amiért bárki összeteheti a két kezét, ha néhány évente elkap egyet. Damon Lindelof és Tom Perrotta szériájának harmadik, egyben utolsó évada pedig minden túlzás nélkül ebbe a kategóriába tartozik.

Ha a konvenciókat kerülő történetmesélése, a semmihez nem fogható hangulata és a mesterien megírt karakterei miatt a jelenlegi kínálat talán legambiciózusabb sorozatának neveztük a szintén harmadik szezonját futó Fargót, akkor ugyanezeket nyugodtan süssük el A hátrahagyottakra is. Ahogy az FX-széria a thriller és a skandináv krimi műfaját keveri a fekete humorral, úgy a könyvadaptációnak indult, de korai önmagát többszörösen kinőtt HBO-sorozat a depresszív, rejtélyközpontú világvégedráma zsánerébe tud olyan pillanatokat csempészni, amelyek a legtöbb szitkomnál is viccesebbek tudnak lenni.

Carrie Coon, aki A hátrahagyottak mellett a Fargóban is remekelt idén

HBO

De mit is várunk egy olyan szériától, amely az első évadában elmélyül abban a kérdésben, hogy a megmagyarázhatatlan katasztrófa (a népesség 2 százaléka egyik pillanatról a másikról eltűnik) vajon az élet értelmetlenségét vagy Isten létezését bizonyítja, és hogy van-e élet a halál után, majd a másodikban egy kaotikus luxushotelként ábrázolja a purgatóriumot, ahonnan egy Simon & Gafunkel-dal karaoke-verziója jelenti a szabadulást? Vagy amely azzal válaszol a könnyű megoldásokat követelő nézők lehetetlen elvárásaira, hogy a második évada intrózenéjének a Let the Mystery Be című country-számot teszi meg?

Innentől lehet, hogy előfordulnak kisebb spoilerek, de semmi olyan, ami elrontaná a sorozatélményt.

Nagy kérdés volt, hogy meddig lehet húzni ilyen szinten a rajongókat, akik közül még a legkeményebb vonalasak is kezdtek kissé belefáradni a Liv Tyler vezette fehérköpenyes nihilistákba, a Bűnös Maradékba, de az ismét elképesztő, totálisan váratlan nyitány gyorsan el is varrja ezt a szálat, hogy ez az utolsó nyolcas csomag már tényleg csak az igazán érdekes karakterekre fókuszáljon. Közülük is a legjobb a Fargóban is hatalmasat alakító Carrie Coon által játszott Nora Durst, akit a második évadban méltatlanul hanyagoltak, de az új történetek a maximumot hozták ki a lehet-hogy-megváltó Kevinből (Justin Theroux), a hithű lelkészként blaszfémiába hajló Mattből (Christopher Eccleston) és még a magát törzsi világvédelmezőnek vizionáló idősebb Kevinből (Scott Glenn) is.

HBO

A hátrahagyottak legnagyobb erénye, hogy miközben a közelgő világvégéről nem mint történelmi eseményről, hanem annak az egyes szereplők életére gyakorolt hatásáról beszél, és emiatt nyilván nagy százalékban feszeget vallási, hitbeli kérdéseket, ezt úgy teszi, hogy közben nem sérti senki meggyőződését. A keresztény elragadtatás, Isten haragja, az univerzum véletlenszerűségének manifesztációja, egy különleges neutronsugárzás – ezek mind felmerülnek a Hirtelen Eltávozás lehetséges okaiként, és egészen az utolsó pillanatig úgy kezelik az írók az összeset, hogy bármelyiket igaznak hihetjük.

Bibliai képekben nem szenved hiányt az utolsó felvonás, bár ezt már a Lostban megszokhattuk Lindeloftól. Az egész évad egy nagy visszaszámlálás: közeleg október 14-e, az eltűnés hétéves évfordulója – és mint tudjuk, ha van olyan szám, aminek bármilyen jelentősége lehet, az a jelenések könyvében kimondottan sűrűn előforduló hetes. Pedig a texasi Jarden már nem Miracle, vagyis Csoda néven fut, és az elmúlt három évben mindenki visszatért a földi hétköznapokba, de a jeles dátum közeledte ismét felforgatta a várost: egyesek szerint most térnek majd vissza az eltűntek, mások szerint pedig a megvadult kutyák emberi formát öltöttek, beszivárogtak a kormány legfelsőbb köreibe, és október 14-én lecsapnak az emberiségre.

HBO

A magánéleti válságba került, hitével egyfolytában hadakozó Matt Jamison most épp a reményteljes vonalat követi: az utóbbi években írásos formába öntötte Kevin Garvey hihetetlen, életet és halált megcáfoló történetét, a nyitóepizód címéül is szolgáló Kevin könyvét. „Kurvára nem vagyok Jézus” – feleli erre a főhős, de hát pont ezt mondaná a kiválasztott is, nem? Az alkotók sajátos humorát talán semmi sem mutatja jobban, mint hogy természetesen húsvét vasárnap került adásba az első rész.

A mellékszereplők közül ebben a szezonban egyedül saját epizódot kiérdemlő idősebb Kevint viszont már korántsem zavarja annyira ez a megváltó-komplexus. A sokáig őrültnek hitt, hangokat halló öreg önként vág neki Ausztrália pusztáinak, hogy apokaliptikus Kodályként illegalitásban gyűjtse össze a bennszülöttek kántálásainak részleteit, amelyeket egyberakva reményei szerint összejön egy dal, amit ha elénekel, megmenti a világot a pusztulást hozó vízözöntől.

De az egész évadban nincs két ugyanolyan hangulatú rész, és először érezhettük azt, hogy bárki legyen a középpontban, szívesen követjük a sztoriját. Nora utolsó, kétségbeesett próbálkozásai, hogy újra láthassa két gyermekét, Matt „Istennel” való beszélgetése a Tasmaniába tartó orgiahajón, Kevin halálfétise és hallucinációi vagy a hitevesztett Laurie (Amy Brenneman) és a hitet nyert John (Kevin Carroll) különös kapcsolata olyan pillanatokat tartogatnak, amelyek, ha ma állítanánk össze, simán az új évezred legjobb sorozatai közé lőnék a katartikus, ezúttal válaszokkal sem fukarkodó szériát.

A hitkérdés ráadásul nemcsak természetfeletti szempontból fontos, hiszen az alternatív valóságok, az igazság és a tények fogalmának átértékelődése már hosszú hónapok, lassan évek óta meghatározza a való életünket is. „El kéne hinnem, hogy meghalt, csak mert azt mondják, hogy egyezik a fogminta?” – teszi fel a kérdést John, Kevin arcára pedig azon nyomban kiül az értetlenkedés és az ilyen gondolatmenet okozta félelem. Mert ki tudja, meddig képes elmenni az, akit a nyilvánvaló tények sem győzik meg.

Ahogy a Lost, úgy a Leftovers is igényli az utánaolvasgatást a teljes hatás érdekében. Én legalábbis már nem emlékeztem például arra második évados poénra, hogy a Perfect Strangers című szitkom színésze, Mark Linn-Baker féltékenységből megjátszotta a saját eltűnését, mivel a négy főszereplő közül csak ő maradt a Földön október 14-én – ebből az eldobható gegből viszont a harmadik évad egyik legerősebb jelenete és történetszála kerekedett ki. De az is a most tudatosult bennem, hogy egy szem Emmyre és Golden Globe-ra sem jelölték még a sorozatot, és ha ez idén is így marad (egy hónap múlva jelentik be a jelöléseket), akkor bátran fel lehet oszlatni a tévés akadémiát, legalább Carrie Coon, Justin Theroux és Christopher Eccleston hármasának ott a helye.

Már korábban is nagy erénye volt A hátrahagyottaknak a zenei válogatás, de talán sosem volt nagyobb szükség ellensúlyozni Max Richter gyönyörű, de nagy dózisban hatását vesztő vonós-zongorás szerzeményeit, mint a lezárást sürgető, eposzi utolsó évadban. Ennek megfelelően a Wu-Tang Clantól és Simon & Garfunkeltől, francia sanzonokon és rabszolgaénekeken keresztül, a Take on Me-ig és a Metallicát játszó Apocalypticáig minden lehetőséget kihasználtak, hogy elsüssenek egy-egy zenei poént vagy zseniálisan odaillő dalszövegekkel támasszák alá a cselekményt.

És igen, tökéletes évadhoz tökéletes finálé is jár. Bár én továbbra is kiállok amellett, hogy a Lost valóban elég szentimentális befejezése méltó volt a sorozathoz, Lindelof láthatóan tanult az egész életét meghatározó blamából: úgy ad választ egyes rejtélyekre, hogy közben másokat nyitva hagy. És mi ez, ha nem életszerű?

A hátrahagyottak mindhárom évada megnézhető az HBO GO szolgáltatásán.

A Lost óta vár az új kedvenc sorozatára? Van egy jó hírünk

A rejtélyekre és a természetfeletti misztikumra építő, a tévésorozatok világát örökre megváltoztató Lost két kiötlője 2015 legfontosabb figurái közé tartozik: J.J. Abrams épp a Star Wars 7 bemutatójára készül, Damon Lindelof pedig épp most tette le az utóbbi évek egyik legjobb sorozatévadát.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!