Az 1936-ban kihalt faj példányai emberi beavatkozás nélkül is küzdöttek volna a fennmaradásért. Az ok egy sajátos gén.

A BBC híre szerint az erszényes farkas vagy thylacine néven is ismert emlős egyébként is rendkívül érzékeny lenne a betegségekre, és különféle betegségekkel küzdene.

Az ok a faj limitált genetikai diverzitása. A tasmán tigrisek száma először akkor kezdett csökkeni, amikor sok tízezer évvel ezelőtt az ember megjelent Ausztráliában, másodszor pedig a dingók megjelenésekor.

Wikipedia / Baker; E.J. Keller.

Végül visszaszorultak Tasmánia szigetére, ahol a 19. és 20. században a kipusztulásig vadásztak rájuk. Az, hogy izolált helyre kerültek, felelős a faj limitált génállományáért, mondják tudósok.

A tasmán tigrisnek a kenguruhoz hasonlóan erszénye volt, de inkább a kutyával mutatott komoly hasonlóságokat, s bár csak nagyon-nagyon távoli közös ősökkel rendelkeznek, koponyáik alapján nem áll távol a szürke farkastól és a rókától sem.

A tudósok ezt a konvergens evolúció (amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki) kivételes példájának nevezik.

Földünk legnagyobb testméretű erszényes ragadozói voltak: a hosszuk 100–200 cm között volt, amiből a farkuk több mint az egyharmadát tette ki; a marmagasságuk pedig kb. 60 cm. A testtömegük 20–30 kg között változott.