Vannak sztárok, akik kétségbeesnek az öregedéstől, és felismerhetetlenné plasztikáztatják magukat, másokat (ők vannak kevesebben) kifejezetten felszabadít az évek múlása. Így van ezzel az 57 éves Hugh Grant is, aki arról beszélt a Radio Timesnak, hogy így “öregebben és rondábban”, már sokkal jobb és változatosabb szerepekkel keresik meg, mint korábban. Nem is akar többet romkomokban szerepelni.
Grant erről annak kapcsán beszélt, hogy hosszú idő óta először ismét tévéfilmben játszik, a brit liberális Jeremy Thorpe-ot alakítja az A Very English Scandal című BBC-s drámában.
Grant azt is üdvözli, hogy elmúltak azok az idők, mikor a filmsztárok sznob módon felhúzták az orrukat a televíziós lehetőségek említésére. “Még Robert De Niro is tévézik.”
Az elmúlt években Grant nem nagyon filmezett, az erejét inkább arra fókuszálta, hogy a sajtószabályozás reformja mellett kampányoljon.
2011 nyarán a News of the World nevű brit bulvárlapot meggyanúsították, hogy engedély nélkül tör fel és hallgat le telefonokat. A botrány akkor tört ki, mikor kiderült, hogy a lap egy magánnyomozó segítségével hozzájutott a 2002-ben elrabolt és meggyilkolt, 13 éves Milly Dowler mobiltelefonjának üzeneteihez. A meghallgatott üzenetekből töröltek is, hogy elférjenek rajta újabbak, amivel bizonyítékokat tüntettek el. Hamarosan kiderült, hogy a lehallgatási ügy ezreket érint: hírességektől kezdve elesett katonák és gyilkosságok áldozatainak családtagjaiig, és ez hatalmas politikai és társadalmi felháborodást váltott ki az Egyesült Királyságban. A botrány a News of the World megszűnéséhez vezetett, és erőfeszítések történtek a brit médiaszabályozás szigorítására. |
Az A Very English Scandal Grant első tévéfilmje a kilencvenes évek óta. A háromrészes dráma arról szól, mikor Thorpe-nak bíróság elé kellett állnia, mert azzal vádolták meg, hogy szervezőként részt vett korábbi szeretője, Norman Scott (Ben Whishaw) meggyilkolásában.
Grant szerint a botrány története még most, Thorpe felmentése után 40 évvel is érdekes. “Az elmúlt hat évben közelebbről is megismertem a politika világát. Találkoztam politikusokkal, és ő motivációik nem különböznek attól, mint ami a hatvanas-hetvenes évek politikusait hajtotta. Attól tartok, a legfontosabb számukra mindig önmaguk és a karrierjük volt. ‘Hogy juthatok előrébb? Hogy kapaszkodhatok feljebb a westminsteri ranglétrán?’ És ebben Thorpe nagyon kegyetlen volt. Elképesztően ambiciózus figura.”
