„Senkire sem hasonlítok” – ma 65 éve indult a poptörténelem egyik legcsillogóbb karrierje
Elvis Presley, egy 18 éves teherautósofőr bement egy stúdióba, csak, hogy ajándékot készítsen az édesanyjának. A többi meg történelem.
Németh Róbert
65 éve, 1953. július 18-án történt, hogy egy fiatal, 18 éves teherautósofőr, bizonyos Elvis Presley bement a memphisi Union Avenue 706 alatti Memphis Recording Service nevű stúdióba, azaz Sam Phillips Sun Records kiadójának helyiségébe, hogy ajándékdalokat vegyen fel az anyukájának. Egy szál gitárral két dalt rögzített.
A My Happiness és a That’s When Your Heartaches Begin című számok felvételéért és a két 10 inches acetátlemezért összesen 3,98 dollárt fizetett. A következmények ismeretében, azon túl, hogy örömet szerezhetett a dalokkal, megérte a befektetés.
A történet csavarja, hogy maga Sam Phillips, a stúdió- és kiadófőnök azon a napon nem volt a házban; asszisztense, bizonyos Marian Keisker vezette a felvételt. Megkérdezte Elvist, hogy milyen zenét játszik – „Mindenfélét éneklek”, mondta Elvis –, és kihez hasonlít az, ahogy énekel, amire a fiatal énekes azt válaszolta, hogy „Senkire sem hasonlítok”.
És itt indult minden. Keiskernek jó füle volt, elrakta a felvételeket a stúdió és a főnöke számára is, meg is mutatta azokat Phillipsnek, aki korábban már többször kijelentette, hogy az akkoriban még „race musicnak” nevezett rhythm and blues – mai fordulattal – áttörhet a mainstreambe, „ha talál egy fehér embert fekete hanggal”.
Hát megtalálta. Elvis Presley első Sun Records-os kislemeze, a That’s All Right majdnem pont egy év múlva, 1954. június 19-én jelent meg.
Budapesten is kitart a jó minőség mellett Wolfgang Puck és fia, Byron Lazaroff-Puck – deklaráltan meg is kérik az árát. A világ egyik legismertebb séfje ma is töretlenül aktív a globális étteremhálózatának ügyeiben, de a Spago éttermeket már fiára bízza. Apát és fiát a menü összeállításáról, az öröklés terhéről, egymással való viszonyukról és arról is kérdeztük, milyen kést használnak. Arról is szó esett, hogy miben erősek a budapesti piacok.
