Állunk a Puskás Ferenc Stadionban, végre láthatjuk élőben a Stonest. 2007-et írunk (az első, 1995-ös budapesti koncertről lecsúsztunk), a Bigger Bang-turnéval kereseték fel másodszorra Magyarországot. A gigakivetítőn „Big Bang” szétszórta a világba a bolygókat, sziklákat, autókat, repülőket és persze a kinyújtott nyelvet és a Rolling Stones tagjait. A robbanás alatt hallható többperces ütemes zajt végül Keith Richards törte meg, aki tüzijátékkal körítve belekezdett a Start Me Up-ba.
Óriási kezdés, de még ugyanebben a számban szólózni kezd. És a hangnemet sem találja! Le kell keverni, illetve átveszi a szólót tőle Ronnie Wood. És tudják, mit? Neki ez is jól áll. Kijön, mint egy karib-tengeri kalóz (egyébként játszott is A Karib-tenger kalózai című film negyedik részében), és ő még úgyis maga a rock and roll, ha időnként ilyeneket téveszt. Maximum mosolygunk egy jót, ő pedig majd csak rátalál a hangnemre.
Ez is Keith Richards, meg az a szenzációs, műfajteremtő zeneszerző is, aki Jaggerrel közösen olyan életművet írt, ami példátlan a poptörténetben. (Több száz dalt jegyeznek, ezek közül 14 szerepel a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb dalát összegző listáján.)
És akinek az élete is maga volt a sex & drugs & rock and roll, ezt nem is titkolja az önéletrajzában sem.
Most, hogy 75 éves lett, mint bejelentette felhagy még a piával is, a többi szerrel már régen végzett (mondjuk, három éve még marihuanás cigivel indította a napokat).
Most már csak a zenére koncentrál, mondja, mert amíg élnek (Jagger kolléga szintén elmúlt 75), addig játszanak – ezt két éve ígérte meg a rajongóknak.
Richards Dartfordban született, a zene iránti fogékonyságot anyai ágról hozta magával: nagyapja egy dzsesszzenekarral járta Angliát, anyjától Billie Holiday-, Louis Armstrong-, Duke Ellington-lemezeket kapott, és egy gitárt, amin autodidaktaként tanult meg játszani. Gyerekkorában egy kórusban énekelt, még II. Erzsébet királynő előtt is felléptek a Westminster Apátságban.
Középiskolai tanulmányaival nem sokat bajlódott, inkább a gitárt nyúzta, az amerikai blues- és rock and roll-számokat gyakorolta. 1961. október 17-én a dartfordi vasútállomáson összefutott egykori iskolatársával, Mick Jaggerrel, s a találkozás mérföldkőnek bizonyult a rock történetében. Jagger Chuck Berry és Muddy Waters Angliában akkor nehezen beszerezhető lemezeit szorongatta a hóna alatt, s a közös zenei érdeklődés hosszú beszélgetéshez, majd kapcsolatuk felújításához, végső soron a Rolling Stones megalapításához vezetett.
A banda 1962. július 26-i első fellépését 1963. június 7-én követte az első lemezfelvétel, diadalútjuk több mint fél évszázada tart. Richards szavaival 70 év fölött is úgy tolják, mint a 40 évesek. Még mindig rendszeresen fellépnek, soron következő, No Filter elnevezésű amerikai koncertkörútjuk 2019. április 20-án Miamiban kezdődik, sőt állítólag egy új albumon is dolgoznak.
Richards nem csupán az együttes alapító tagja, hanem igazi motorja, míg Jagger, akihez a rövidebb-hosszabb "haragszomrád-időszakok" dacára is eltéphetetlen kötelékek fűzik, a banda arca. A gitár mellett szükség esetén basszusgitáron, billentyűs és ütős hangszereken játszik, vokálozik, sőt néhány számban a szólóéneket is bevállalta.
Richards számos zenésszel (John Lee Hooker, B. B. King, Alexis Korner, a Beatles, Chuck Berry, Bo Diddley, Jerry Lee Lewis, Billy Preston, a Faces, Peter Tosh, Tom Waits, Sheryl Crow, a Neville Brothers) koncertezett vagy készített lemezt, fellépett Leonard Cohennel és Willie Nelsonnal, mert a rocktól távolabbi műfajok is érdeklik. Három szólólemezt is kiadott, az utolsó, szerintünk nagyszerűt, 2015-ben.
Túlélte a kemény drogokat, túlélte, hogy leesett egy pálmafáról, túlélte a fél évszázada kisebb szünetekkel gördülő turnékat. Csak túléli, hogy mostantól nem iszik.
