A megtagadott Rákosi, az elgépelt pánik és a három pont
Freudi elütések, mosolyfakasztó félrehallások, tudatos betűmerényletek tárháza az írott sajtó története, melynek XX. századi eseteiben a hatalomgyakorlók gyakorta nem ismertek tréfát.
„Mély megrendeléssel” értesült a szegedi önkormányzat és Botka László polgármester a város díszpolgárának, Solymosi Frigyes akadémikusnak a haláláról – adta tudtul tavaly júliusban az MTI híre nyomán a magyar sajtó. Több lap és internetes hírportál ugyan észrevette a kínos betűcserét, s „megrendüléssel”-re javított, ám még több olyan orgánum akadt, amely a kopizott szöveg sajtóhibáját beengedte a felületére.
Így járt az a Népszava is, amely 65 évvel korábban, 1953-ban egyszer már belefutott ebbe az akkor még főben-, egyszersmind súlyos következményekkel járó bakiba. Merthogy a napilap március 5-én, amikor a magyar sajtó először adott hírt arról, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin, a népek atyja, „súlyosan megbetegedett”, a megrendülésben lévő „ü” betű helyett bizony „e”-vel nyomtatta ki az ominózus szót. A hibát szinte rögtön, már az úgynevezett pesti mutációban javították, a freudi elütést még az Arcanum digitális periodika egyébként bámulatos adatbázisában is hiába keresné az olvasó, ma már csak néhány könyvtárban lelheti meg.
Miután a kommunista pártvezetés, élén Rákosi Mátyással, az ügyet azonnal politikai síkra terelte, az Államvédelmi Hatóság számos „letartóztatást eszközölt”, s bűnbakká a Népszava olvasószerkesztőjét ütötték. Fogságából Bodó Béla bő fél évvel később szabadult csak, a sajtónak örökre hátat fordíttatva a gyermekirodalomba „emigrált”, s páratlan népszerűségű Brumi-könyveivel egy új, még romlatlan olvasóközönséget hódított meg.