Murányi Gábor
Murányi Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Freudi elütések, mosolyfakasztó félrehallások, tudatos betűmerényletek tárháza az írott sajtó története, melynek XX. századi eseteiben a hatalomgyakorlók gyakorta nem ismertek tréfát.

„Mély megrendeléssel” értesült a szegedi önkormányzat és Botka László polgármester a város díszpolgárának, Solymosi Frigyes akadémikusnak a haláláról – adta tudtul tavaly júliusban az MTI híre nyomán a magyar sajtó. Több lap és internetes hírportál ugyan észrevette a kínos betűcserét, s „megrendüléssel”-re javított, ám még több olyan orgánum akadt, amely a kopizott szöveg sajtóhibáját beengedte a felületére.

Így járt az a Népszava is, amely 65 évvel korábban, 1953-ban egyszer már belefutott ebbe az akkor még főben-, egyszersmind súlyos következményekkel járó bakiba. Merthogy a napilap március 5-én, amikor a magyar sajtó először adott hírt arról, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin, a népek atyja, „súlyosan megbetegedett”, a megrendülésben lévő „ü” betű helyett bizony „e”-vel nyomtatta ki az ominózus szót. A hibát szinte rögtön, már az úgynevezett pesti mutációban javították, a freudi elütést még az Arcanum digitális periodika egyébként bámulatos adatbázisában is hiába keresné az olvasó, ma már csak néhány könyvtárban lelheti meg.

Miután a kommunista pártvezetés, élén Rákosi Mátyással, az ügyet azonnal politikai síkra terelte, az Államvédelmi Hatóság számos „letartóztatást eszközölt”, s bűnbakká a Népszava olvasószerkesztőjét ütötték. Fogságából Bodó Béla bő fél évvel később szabadult csak, a sajtónak örökre hátat fordíttatva a gyermekirodalomba „emigrált”, s páratlan népszerűségű Brumi-könyveivel egy új, még romlatlan olvasóközönséget hódított meg.

Az eset igen hamar bekerült a sorsfordító vagy nevetséges volta miatt nevezetes sajtótörténeti bakik legendáriumába, amely – friss példánk is bizonyíték rá – folyamatosan gyarapszik. Az alábbiakban – évtizedekre is visszatekintve, időrendet felrúgva, önkényes válogatásként – azokból a históriákból szemelgetünk, amikor az elleplezni/elfeledni vágyott melléfogásokat, sajtóhubaságokat a szemfüles olvasó észre is vehette.

A tetten érhető félregépeléseknek persze se szeri, se száma; voltak, vannak – s bizonyosan lesznek is – olyasfajta árulkodó példák, amilyeneket egykoron a sokat megélt szerkesztők a lapzárták utáni szusszanáskor osztottak meg az újdondászutódokkal. Az egykor patinás, mára beszántott Magyar Nemzetnél például még az 1960-as, 1970-es években is gyakorta emlegették Dodó, vagyis Szabó József kálváriáját, merthogy 1950. október 19-én egy általa leszignált cikkben az szerepelt, hogy „milliók olvasták Rákosi Mátyás vasárnapi cikkét... De nemcsak olvasták és megtárgyalták, hanem tanultak is belőle, és megtagadták útmutatásait.” Véletlen melléütést, szerkesztői figyelmetlenséget fel sem tételezve rögvest szabotázsnak nyilvánították azt a tényt, hogy a „megfogadták” szóból „megtagadták” lett, a szétszórtságáról közismert újságíró állítólag csak Mihályfi Ernő főszerkesztő hathatós közbenjárásának köszönhette, hogy elkerülte a letartóztatást, s „csupán” az állásából bocsátották el.

Azokon a bizonyos szerkesztőségi folyosókon vidámabb s pikánsabb legendáriumok is felemlítődtek, hogy például egyszer az Operaházban leszakadt a csillár, s a tudósítás címe Hatalmas pánik volt, lett volna, ám a második szóban a kéziszedő felcserélte a két magánhangzót. Hogy ez pontosan mikor történt, s melyik lapban jelent (volna) meg, azt senki nem tudta megmondani (corpus delicti máig sem került elő), de hogy megtörtént, arra a mesélők letették a nagyesküt. Viszont ha nem is címben, de a Haladás című radikális hetilapban – ahogy az az Arcanumban ma már könnyen ellenőrizhető – 1947. június 26-án nyomdafestéket látott egy ehhez hasonlatos szófűzés: „a kollegisták telesírták a várost pinaszaikkal”. Erre egyébként tavaly, nem sokkal a második „mély megrendeléssel” megjelenése után éppen a Népszavában emlékeztetett az olvasói levelek írásában utolérhetetlen Del Medico Imre. E mosolyogtató félreszedés alighanem végképp a feledés homályába veszett volna, ha a Haladás cikkírója, Gogolák Lajos két hónap múlva egy újabb cikkében nem utal vissza a „pikáns sajtóhibára”, annak „véletlenül” találó voltára. Így aztán az utókor még azt is találgathatja, hogy valóban „a szedőszekrény pajkos koboldja” volt-e a csínytevő, vagy maga a szerző próbálkozott ekképp tágítani a sajtó illemszabályait.

Politikai pikantériaként tartja számon a köz-, de legalábbis a sajtóberki emlékezet, hogy amikor a magyar mozikba is elkerült a minden alkotásában a szabadság kérdéseit feszegető Elem Klimovnak a Hurrá, nyaralunk! című, „ifjúságiként” tálalt filmszatírája, a Fővárosi Moziműsor 1972. november 3-ai számában a nyaralunk szó nyalunkra rövidült. A főszerkesztő elleni fegyelmi eljárásba torkolló ügy azért vált „nagy horderejűvé”, mert az áthallásra alkalmas skandalum A szovjet filmek műsora cím alatt jelent meg.

Nem félreszedésről, hanem bájos félrehallásról tanúskodik a Magyar Nemzet 1980. november 5-ei számának sportrovata. Az előző napon a továbbjutásért hajtott a Honvéd a Népstadionban, ám a Real Madrid 2:0-ra leiskolázta a magyar focistákat. A késő esti, vagyis a lapzárta előtti percekben véget ért meccsről Zsolt Róbert és Malonyai Péter telefonon adott tudósítást, s a szerkesztőségben gépbe vert kézirat már átolvasás nélkül került a nyomdába. Az utolsó bekezdésben az újságírópáros arról diktált pár érdes szót, hogy elég volt már a balszerencsére való hivatkozásokból és az olyan latolgatásokból, mint hogy „Ha Garaba csúsztatott fejese bemegy...” Továbbgondolásra késztető, félbehagyott gondolataikat a sportban, mondjuk úgy, tájékozatlan gépírónő így rögzítette: „Ha Garaba csúsztatott fejese bemegy 3 pont, ha szorosan fog embert a Honvéd 3 pont, ha 11-est ad a bíró 3 pont.”

Alighanem ugyanilyen harsányan nevettek volna fel sokan normál körülmények között azon az ironizálásra késztető járatlanságon, amely 1944. április 22-én a Székely Szó című marosvásárhelyi napilap egyik címébe került be. „Tizenhét marosvásárhelyi zsidót ítéltek el a morgendávid nem viselése miatt” – adta tudtul egy bírósági tudósítás, amely a sárga csillag (más elnevezéssel Dávid-csillag, illetve Mógen Dóvid) kitűzését elrendelő jogszabály hatálybalépése után két héttel született.

Számos olyan esetet tárt fel a sajtótörténet, amikor „a súlyos politikai hibát” az éber hatalom az utolsó utáni pillanatban (értsd: a kinyomtatás után, ám még az országos terjesztés előtt) kiszűrte, s bezúzatással, majd újranyomtatással korrigált. A Kádár-kor két, alighanem legnagyobb visszhangot keltő, korábban a HVG-ben is ismertetett ügye a História 1983. áprilisi és a Könyvvilág 1984. márciusi számának bedarálása volt. A könyvújdonságokról tudósító lap 70 ezer példányát azért kellett papírmalomba küldeni, mert a Pergőtűz című, a Don-kanyari tragédiáról szóló dokumentumfilm szövegét közreadó, ám szovjet nyomásra eltüntetésre ítélt kötetről közölt (volna) ismertetőt. A történelmi magazint pedig azért kellett újranyomni, mert a Rajk-perről szóló cikk illusztrációjaként a bíróság fotóját is közölték, melyen ülnökként látható volt Kádár János bizalmi embere, Barcs Sándor, az MTI exelnöke, a formálisan legfőbb államhatalmi intézménynek, az Elnöki Tanácsnak a tagja. Más, nem mellékes kérdés, hogy a Könyvvilágnak néhány tíz, a Históriának pedig körülbelül másfél ezer kuriózum száma fennmaradt, s ma a gyűjtők féltett kincse.

Kevésbé ismert, hogy évtizeddel korábban a kompromisszumos kádári politikát támogató Valóság című folyóiratot is be kellett zúzni. A lapban kritika jelent meg az egykor nem a hajbókolásáról ismert Gyurkó László író Arcképvázlat, történelmi háttérrel című Kádár-kötetéről, s miként a „belügyi szervek által különösebb feltűnés nélkül lefolytatott vizsgálat” megállapította, a „Kádár nem államférfi” megállapítás végső soron egy téves szerkesztői húzásra vezethető vissza. S noha a külföldre szánt cserepéldányokat, a könyvtári köteles példányokat, mi több, a szerzők tiszteletpéldányait is sikerült begyűjteniük a szerveknek, az áruspéldányokból 1500 már elfogyott.

Az „első ember” (sajtó)védelmére a tekintélyuralmi rendszerekben különös gondot fordítanak. Ezt nemcsak az elmúlt napok bizonyítják, de a két évvel ezelőtti mikrofonállványos Orbán-interjú emlékezetes meghackelésének máig lezáratlan, feltáratlan utóélete is, amelyben csak egy állomás, hogy a két kirúgott bűnbak szerkesztő november végén másodfokon is munkaügyi pert nyert. Mint ismert, 2016 karácsonyán a kormányzat sajtóközpontjából ünnepi interjú változtatás nélküli közlésére utasították a központi ellenőrzés alá vont (akkor még csak) 13 megyei lapot.

A szolgálatkész, arcukat vesztett egyenlapok közölték is a miniszterelnöki szózatot, a Fejér Megyei Hírlapban azonban egy máig ismeretlen csínytevő négy olyan pluszmondatot adott a miniszterelnök szájába, amelyet Orbán soha ki nem mondana. Viszont cinikus politikájával visszaigazolja, merthogy nagyon is szájába illik: „Kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket.”

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi

Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi

Tilos lesz cirkusznak vagy állatkertnek eladni befogott elefántokat

Tilos lesz cirkusznak vagy állatkertnek eladni befogott elefántokat

Kánikulai augusztusi nap következik

Kánikulai augusztusi nap következik

900 ezer forint az a speciális kerekesszék, amivel segíteni lehetne egy súlyos sérült fiún

900 ezer forint az a speciális kerekesszék, amivel segíteni lehetne egy súlyos sérült fiún

A szír macskamentő és Thürmer Gyula egy dalban - itt a megzenésített hírek 2. része

A szír macskamentő és Thürmer Gyula egy dalban - itt a megzenésített hírek 2. része

Gyilkosság Polgár főterén – szúrt a haragos

Gyilkosság Polgár főterén – szúrt a haragos