Azok után, hogy a Vígszínház néhány korábbi alkalmazottja nyilatkozatban állította, hogy Eszenyi Enikő vezetői kommunikációja nagyban hozzájárult a szerződésbontásukhoz, a hvg.hu-nak pedig a nyílt levelet aláíró Hevér Gábor, Molnár Áron és Mészáros Máté is a színészek megalázottságról, takarásban síró kollégákról és súlyos szakmaiatlanságról számoltak be, megszólalt a Vígszínház igazgatója is, és az ATV-nek reagált a vádakra.

Eszenyi Enikő hangsúlyozta, hogy a levél egy nappal a szakmai bizottsági meghallgatás előtt jelent meg, "olyan kollégáktól, akik már nem a Vígszínház tagjai".

Kritikai megjegyzéssel élnek, én ilyet soha nem tennék, és nem is tettem. Igen, határozott vezető vagyok, de minden döntésemet a Vígszínház érdekében hozok, és soha nem vezetett semmi más.

– mondta az igazgató. Azzal kapcsolatban, hogy miért születhetett meg a nyilatkozat, nem kíván találgatásokba bocsátkozni. "Színházcsináló ember vagyok, a színházért élek, és remélem, hogy tudom folytatni azt a tízéves megkezdett utat, ami nagyon jó eredményeket mutat, és remélem, hogy a jövő évadban is nagyszerű előadásokkal újra és újra ki tudjuk vívni a Vígszínház nézőinek szeretetét, ahogyan most is, hiszen nagyon sokan szeretnek bennünket" – tette hozzá.

Mészáros Máté színész a kedd este megjelent cikkünkben elmondta, Eszenyi Enikő irodájába nem lehetett csak úgy bekopogni. Az ATV megkérdezte az igazgatót arról, hogy leülne-e valakivel az aláírók közül beszélni a nyilatkozatról.

Az az igazság, hogy én mindig mindenkivel mindent szeretek megbeszélni, az én irodám nyitott, mindig akkor jöhet be valaki, amikor akar, és én szívesen meghallgatok bárkit, akinek ilyen problémája van. Az elgondolkodtató, hogy az elmúlt években erről miért nem beszéltek nekem

– mondta. Eszenyi szerint a fluktuáció világjelenség, az, hogy a Vígszínházból tíz év alatt évente elment négy ember, nem szokatlan, mert az előző érában is ugyanígy volt. "Nem tudom, hogy készült-e összehasonlítás arról, hogy melyik színházban arányában hányan mentek el. Ezt össze lehet hasonlítani, de nem tudom, hogy van-e értelme, hiszen mozgás van, új dolgok vannak, minden eset más, van, aki filmezni akar, van, aki sorozatban akar lenni, van, aki másik közösségben él, van, aki gyermeket szül, szóval sok lehetőség van.

Fenyvesi Lili állításait az igazgatónő nem szerette volna kommentálni (ahogy Molnár Áron verbális abúzusról szóló vádját sem), bár hozzátette, hogy az eset tíz évvel ezelőtt történt, és ő az alkotókkal – ott éppen Presser Gábor volt a zeneszerző – mindent meg szokott beszélni, és ha probléma van az előadásban, akkor neki az a feladata, hogy ott helytálljon, és úgy koordinálja a dolgokat, hogy utána azt az előadást a nézők nagy szeretettel fogadják.