„Mintha nem kapnánk levegőt” – zenészek, zeneipari szakemberek a rendezvénystopról

A most bejelentett döntés nem valaminek a kezdete, hanem egy újabb stáció a hazai zeneipart már több hete érintő vesszőfutásban. A zenészeket, menedzsereket, szervezőket, turnémenedzsereket, kiadókat és a sokszínű technikai személyzetet, a háttéripart (roadok, szállítók, technikusok, fénytechnikusok, és így tovább) magában foglaló iparág ugyanis a járvány és az abból következő válság első pillanatában omlott össze, vált gyakorlatilag a földdel egyenlővé.

„Reméljük, hogy visszakaphatjuk a régi életünket”

„Az én esetemben a Sziámi AndFriendset és Bródy János zenekarát is súlyosan érinti az összes jelenlegi korlátozás, de nyilván értjük, aggódunk és elfogadjuk” – mondja Kirschner Péter gitáros-producer. „Valójában az ember próbál úgy csinálni, mintha a helyzet elfogadható vagy normális lenne. Ahogyan rövid idő alatt megszoktuk, hogy megváltozott minden és ahogyan egyetlen apró jó hír-morzsa hallatán mind fellélegzünk egyszerre. Az, hogy a fesztiválszezon lényegében elmarad, az körülbelül olyan, mintha nem kapnánk levegőt. Nemcsak egzisztenciálisan, úgy is, de, sőt, inkább spirituálisan. Nem tudom, milyen állapotban leszünk a lelkünkben augusztusban vagy szeptemberben mi, zenészek, színpadmunkások, szervezők, és hogyan fogunk visszatérni a színpadra. Na és persze hogy miről fogunk dalokat írni. Erre kíváncsi is vagyok, hogy ez a trauma mit hoz ki végül belőlünk és az új dalok mit adnak majd a nézőknek. Nyilván ki kell majd írni magunkból, ez művészi kihívás lesz a javából. Ha addig élünk is.”

Koncz Balázs, a 30Y, az Esti Kornél és az Óriás menedzsere szerint „a szakma már régóta várta ezt a bejelentést”. Tervezési szinten is valahogy így kalkuláltunk – mondja Koncz – most, hogy ismert a dátum, újra elképesztő üzenet- és telefondömping indult a programok előkészített áthelyezéséről, ezek bejelentéséről, illetve az újabb alternatívák kidolgozásáról. Izgalmas kérdés, hogy az 500 fő alatti rendezvényekkel kapcsolatban milyen szabályozás lesz érvényben és ez mennyiben rajzolhat új nyarat a könnyűzenei élet szereplőinek.

Van, aki szerint a ma bejelentett korlátozás sem elégséges. Jónás Vera dalszerző-énekesnő azt mondja, „ez egy elég felelőtlen kijelentés volt így”. „Hisz a franciák jövő nyárig tiltották be a fesztiválokat. Nehéz elképzelni, hogy szeptembertől itt újraindulna minden” – mondja. „Másrészt viszont én nagyon-nagyon imádnám, ha a fesztiválok újra picikék lennének. Imádnék kis kertekben, nappalikban emberközeli bulikat játszani, és imádnám a hazai nagy zenekarokat is ilyen közegben hallgatni. Szerintem a nagy fesztiválok már rég nem a zenéről szólnak.”

„A Budapest Bár körülbelül 25 embernek jelent rendszeres jövedelmet, mindenkinek családja, gyerekei vannak és most a legjobb hónapjaink esnek ki. Ez nemcsak anyagi veszteség, hanem a koncertek, az együttlétek tartják össze ezt a közösséget, ami most nagyon hiányzik” – meséli Gáncs Andrea, a Budapest Bár menedzsere. „Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg előkészítő munkánk jórészt kárba veszett. Sokat dolgoztunk az elmúlt években, aminek szerencsére minden szempontból van eredménye. Ugyanakkor mindig benne van egy ilyen "vállalkozásban" az a lehetőség, hogy egyszer csak szünetel vagy vége szakad. Szerencsére vége nem lesz, nagyon reméljük, hogy lassan, de visszakaphatjuk a régi életünket. Mindenesetre legalább elhangzott ma egy konkrét dátum. Én nagyon reménykedem abban, hogy a közönségünk, annak ellenére, hogy talán jobban meg fogja gondolni, mire költi a pénzét, nem az élményeken és a kultúrán fog spórolni. Eddig nagyon kedves és együttérző visszajelzéseket kaptunk: nagyon várják, hogy újra jöhessenek koncertre.”

„Az enyhítés hatalmas lépés volna”

Lélekben az utolsó pillanatig hittünk abban, hogy nem úgy lesz, ahogy most történt. Tulajdonképpen, mert a szolgáltatóink nagyon szolidárisak voltak, július 1-ig lett volna lehetőségünk várni, de közben, mert azért elképzelhető volt egy hasonló bejelentés, elkezdtük előkészíteni, hogy mi történjen, ha egy ilyen döntés megszületik – ezt Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye általános igazgatója mondja. „Őszre tervezünk négy Völgy-hétvégét, ez persze nem azonos a Művészetek Völgyével, csak egy szűkebb programkínálat. Azok, akik már megvették a jegyüket, a belépőket felhasználhatják ott, de választhatják azt is, hogy elrakják a jegyeket 2021-re. Azoknak, akik kérik a jegy árát, természetesen visszafizetjük, ha van olyan, aki támogatásnak felajánlaná az általa kifizetett összeget, azt nagyon megköszönjük. Mondanom sem kell, a szervezőcsapatot nehéz helyzetbe hozza az, ami most történik és megszakad a szívünk, hogy elmarad a kedvenc fesztiválunk, de megértjük a döntés szükségszerűségét. Próbálunk új megoldásokat találni és egyben marad a csapatunk.”

A ma bejelentett intézkedések adnak némi támpontot és okot a bizakodásra – ez Soós Balázsnak, az A38 programszervezőjének az álláspontja. „Egy esetleges júniusi enyhítés, ami lehetőséget adna szabályozott étterem- és terasznyitásra és kislétszámú szabadtéri koncertek megtartására, hatalmas lépés lenne a normalizálódás felé. Bármilyen formában is lépnek életbe az enyhítések, a legrövidebb időn belül tudunk rá reagálni a biztonság maximális szem előtt tartásával. Nálunk is, mint más iparágban, minden szereplő várja az újraindulást – de még egyszer és hangsúlyozottan: a biztonság a legfontosabb.”

A külföldi produkcióink 90 százalékával sikerült már új dátumról megállapodni – teszi hozzá Soós – szinte minden ügynökségnél érzékelhető az, hogy a korrekt, mindenki számára előnyös helyzetet keresik. A hazai és nemzetközi szabályozásokat figyelembevéve igyekszünk naprakészek lenni, de a helyzet bonyolult, napról napra változik. Látni kell, hogy egy kisebb produkció is 20-30, sokszor tengerentúli zenészt és személyzetet utaztat, s ennek nemcsak a költsége magas, de jelen pillanatban fizikailag sem lehetséges az utazásuk. Személyes véleményem szerint a nemzetközi turné-üzletág 2021 első fele előtt nem igen indul újra. Sok az iparági szereplőkön kívül álló tényező.

Pukkad a fesztivállufi? És mi lesz a rengeteg háttérben dolgozó emberrel?

Azért egy ideje már lehetett minimum sejteni, hogy ez lesz, vagy valami hasonló – mondja Rónai András zenei újságíró. „Fontos látni azt is, hogy augusztus 15. után sem megy majd minden úgy, ahogy amúgy ment volna, és nemcsak a feltorlódó, halasztott eseményekre gondolok, hanem például arra, hogy a Reuters közvéleménykutatásában 40 százalék azt mondta, hogy amíg nem lesz oltás vagy egyéb gyógymód, addig ő nem megy koncertre, színházba, moziba. Lehet, hogy nálunk nem lesz ilyen mértékű a közönség csökkenése (ez egy amerikai felmérés volt), és a fesztiválok jellemzően fiatal látogatóira talán kevésbé jellemző ez az attitűd. Meglátjuk, hogy a félelem lesz erősebb, vagy a "végre bulizzunk egy nagyot, most, hogy végre lehet". Én inkább arra számítok, hogy kisebb közönségen kell több eseménynek osztoznia – bár arra van esély, hogy akik elmennek fesztiválozni, azok viszont többet költenek az élményszegény idők után.”

Rónai szerint „amúgy is már évek óta mondogatják, hogy ki fog pukkadni a fesztivállufi, ez most nyilván meg fog történni. Nemcsak a fesztiválpiacon, hanem általában a zenében (és ezen túl is) a legnagyobbak vannak a legjobb helyzetben, mert vannak tartalékaik, van felépített, erős brandjük. Másik oldalon arra számítok, hogy a nagyon kicsi, elsősorban lelkesedésből, és csak másod- vagy sokadsorban anyagi okokból működő események megtalálják a módját, hogy fennmaradjanak valamilyen formában. A közepes események közül annak van a legjobb esélye, hogy túlélje a válságot, amelyiknek van valamilyen nagyon erős arculata, sajátos hangulata (pl. Fishing On Orfű), meg persze az anyagi feltételei”. 

Kérdés még az is, hogy mi lesz azzal a rengeteg, a háttérben dolgozó emberrel, akiknek a több hónapi munkája szükséges ahhoz, hogy a pár napos események létrejöhessenek – emeli ki Rónai a jelenlegi szorongató helyzet egyik fontos aspektusát. „Az ő szempontjukból nyilván az a szerencsés kimenetel, ha találnak állást valahol máshol, egy válságállóbb szektorban, de a fesztiválok szempontjából pedig pont ez a veszély, hogy a munkaerőpiacon legjobb helyzetben lévő munkatársaikat és azok szaktudását elveszíthetik, amit szintén nehéz lesz pótolni, hiszen a zeneipari működésbe általában évekig tart beletanulni.”