Homok a szélben, Kölykök a hátsó udvarból, Ne állj meg soha, A csönd éve volt – Balázs Fecó szerzeményeiért több generáció rajongott. Önmagát mindig is „szomorú zenésznek” tartotta, már fiatalon is sok lírai szerzeménye volt, és ez végig jellemző volt a pályájára.
Imádta a színpadot, és majdnem szó szerint bekövetkezett az az önpróféciája, hogy onnan fogják levinni, ugyanis élete végéig aktív maradt. „A koncertezés az orvosságom” – mondta, és ezt orvosai is elfogadták.
Életéről és lebilincselő pályájáról itt írtunk bővebben, most emlékezzünk rá az egyik utolsó koncertjén rögzített dalával:
2020 végén olyan pótolhatatlan zenészek hagytak itt minket, akik nélkül a magyar könnyűzene története értelmezhetetlen lenne, akik súlyos fejezetekkel töltik meg a rocklexikonokat. Nagy űrt hagytak maguk után, de dalaikban tovább élnek.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: