89 éves korában elhunyt Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író, akinek művei főként a totalitarizmus gonoszságairól szóltak.

„Mély fájdalommal jelentjük be, hogy édesapánk, Mario Vargas LLosa ma békésen elhunyt Limában, családja körében” – áll a közleményében, amelyet fia, Álvaro Vargas Llosa osztott meg vasárnap. Hozzátette, reméli, hogy ahogyan az író gyermekei, úgy az olvasói is „vigaszt találnak majd abban, hogy hosszú, kalandos és gyümölcsöző életet élt, és olyan műveket hagyott maga után, amelyekre sokáig emlékezni fognak”.

A közlemény szerint családja és közeli barátai szűk körben vesznek majd tőle búcsút.

Vargas Llosa, aki 1936. március 28-án született ötéves korára tanult meg olvasni, és főleg olyan szórakoztató irodalmi nagyágyúkon nőtt fel, mint Alexandre Dumas, Karl May vagy Victor Hugo. A latin-amerikai irodalommal csak hazájától távol, 1958-as Európába érkezése után ismerkedett meg igazán.

Legismertebb, itthon is megjelent művei közé tartozik a Négy óra a Catedralban (1969, Conversacion en la catedral), a Háború a világ végén (1981, La guerra del fin del mundo), a Pantaleón és a hölgyvendégek (1973, Pantaleón y las visitadoras), a Júlia néni és a tollnok (1977, La tía Julia y el escribidor), a Mayta története (1984, Historia de Mayta), a Ki ölte meg Palomino Molerót (1986, Quien mato a Palomino Molero?), a Halál az Andokban (1993, Lituma en los Andes), a Don Rigoberto feljegyzései (1997, Los cuadernos de don Rigoberto), a Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997, Cartas a un joven novelista), A rossz kislány csínytevései (2006, Travesuras de la niña mala), az Utazás a fikció birodalmába – Juan Carlos Onetti világa (2008, El viaje a la ficción – El mundo de Juan Carlos Onetti). Vargas Llosát 2015-ben az irodalomtudományok díszdoktorává avatta az Eötvös Loránd Tudományegyetem.

A szerző, akinek végül 2010-ben ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, korábban is megkaphatta volna az elismerést, ám tény, hogy a kilencvenes években inkább politikai aktivitása miatt került reflektorfénybe: indult az 1990-es perui elnökválasztáson, amelyet végül a japán származású Alberto Fujimori nyert meg. A díjat – az akadémia indoklása szerint – Llosa a hatalmi berendezkedések élethű bemutatásáért és az egyén ellenállásának és kudarcának képszerű ábrázolásáért kapta.