Kárpátalja: háború a mindennapokért

Kárpátalján, Ukrajna Magyarországgal határos régiójában a kelet-ukrajnai harcok kezdete óta folyamatosan folyik a hadseregbe sorozás. A behívók elől már ezrével menekültek el a magyar nemzetiségű férfiak – nagyrészt Magyarországra –, komoly megélhetési problémákat hagyva hátra az otthon maradókra. Azok a családok sincsenek jobb helyzetben, amelyekben a férfiak katonai szolgálatot teljesítenek – a nagyrészt a 128-as számú dandárban harcoló magyar nemzetiségű katonák ukrán társaikkal együtt többnyire akkor mehetnek haza a frontról lakóhelyükre, ha ugyanonnan biztosítható is az utánpótlásuk. Közben az államcsőd szélére sodródott ország óriási gazdasági gondokkal küzd, pénzneme, a hrivnya rohamtempóban inflálódik, a földgázellátás is akadozik. A szerdán megkötött és vasárnap életbe lépett fegyverszüneti egyezmény a múlt szeptemberi minszki megállapodás felújítása: nagyon bizonytalan, hogy mennyire sikerül a határokat rögzítő megállapodásnak érvényt szerezni.

Szerdán Kárpátalja több városában (Beregszász, Munkács, Tiszakeresztúr, Nagyszőlős) osztott szét három kisbusznyi tartós élelmiszert, orvosi és ápolási felszerelést a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) 108 gyülekezetével viszonylag jól kiépített humanitárius infrastruktúrával bír a térségben – Kárpátalján ugyanis a magyar lakosság nagy része református felekezetű. Az ukrán válság kezdete óta az állami fenntartású intézmények nagy része a működésképtelenség határára sodródott. A Kárpátaljai Beregszászi Mozgáskorlátozottak Egyesülete például a fűtés-, villany- és telefonszámla kifizetésén kívül semmilyen állami forráshoz nem jut, a Máltai Szeretetszolgálat, az MRSZ és néha magánvállalatok adományai tartják életben az összesen 90 tagot számláló egyesületet – mondta el önkéntes munkában dolgozó könyvelőjük, Orosz Ilona. Az egyesület klubhelységében érkezésünkkor úgy 15-20 fős, főleg idősebbekből álló csoport várta az adományokat. Főként élelmiszert, mert Ukrajnában most erre van a legnagyobb szükség. Az átlagnyugdíj tíz-tizenöt ezer forintnak megfelelő hrivnya, nagy részét a gyógyszerek viszik el.

A Kárpátaljai Református Egyházkerület beregszászi diakóni központja komplett önálló gazdálkodási egység: saját sütödét tart fent, a központhoz tartozó gazdaságban pedig zöldséget termesztenek, sertést és szarvasmarhát tartanak. Mindebből kétszáz fős kapacitású ingyen konyhát működtetnek rászorulóknak.

A 69 éves Makó Mihály (középen) 14 éve gerincsérült, ennyi ideje tagja az egyesületnek is. Születése óta Beregszászon él, de nővérén kívül senki nincs, aki segítené őt. A klubba - amellett, hogy beszélgetni, sakkozni, pingpongozni szoktak a tagtársakkal – azért is jár, mert tízezer forintnak megfelelő nyugdíja nem elég a fűtésre, és a villannyal is spórolnia kell. A beregszászihoz hasonló közösségek sokszor az egyetlen kapcsolódási pontot jelentik a depresszióval vagy alkoholizmussal fenyegetett elszegényedők számára.

Ha helyre is áll Kelet-Ukrajnában a béke, az ukrán gazdaságot aligha lesz egyszerű talpra állítani. Közel egymillió ember vált otthontalanná, a szociális háló szertefoszlott, a közszolgáltatások akadoznak, az egészségügyi ellátás a padlón. A közszférában dolgozók fizetése alig éri el a 20 ezer forintnak megfelelő hrivnyát, a kifizetések pedig egyre akadoznak.

A képen látható tabló a Beregszászi Járási Hivatal előcsarnokában állít emléket a 2013. november-decemberi kijevi Felszabadulás téri tüntetések forradalmárként tisztelt áldozatainak. „A helyi magyarság inkább úgy értékeli a Majdant, hogy ha az nem lett volna, a fiaiknak és a férjeiknek sem kellene most a háborúban harcolnia” – írta le a közhangulatot Beregszász polgármestere, Babják Zoltán. „A forradalom óta olyan, mintha két idióta összefogott volna, hogy szétverjék még azt is, ami eddig egyben volt” - hallottuk máshol.

„Mindenki tudja, aki itt él, hogy a rendszer mennyire hiányos” – magyarázta a hvg.hu-nak Babják Zoltán polgármester, aki Beregszászon fogadta az MRSZ delegációját. Arról beszélt, hogy a szociális ellátórendszert, de legfőképpen az egészségügyet úgy kell megerősíteni, hogy az államtól függetlenül is biztosított legyen a lakosság ellátása. Babják a saját lábra állás szükségességét hangsúlyozta, mondta: benne és kollégáiban már felmerült egy – a református egyházzal közösen üzemeltetett – külön a beregszásziakat kiszolgáló élelmiszerbolt ötlete is.

A katonák besorozása az országban itt, Kárpátalján zajlik a legnehezebben – mondta a hvg.hu-nak a polgármester. A hadköteles férfiak nagy része, ha teheti, elhagyja a várost – Babják szerint eddig akár több ezer fővel is csökkenhetett így a kárpátaljai magyarság száma. „Ezt persze csak akkor lehet pontosan megmondani, ha leáll a mozgósítás – tette hozzá Babják, aki bízik abban, hogy a háború véget értével ezek az emberek visszatérnek a városukba. Az MRSZ tájékoztatása szerint a 150 ezres határon túli magyar lakosságból eddig több ezer férfit soroztak be.

Munkácson működik egy katonai kórház is, ahová takarókat, orvosi és gyógyászati segédeszközöket szállított az MRSZ. A kórház parancsnoka, Beker Jarema Romanovics alezredes elmondta: a kórháznak most 201 betege van, akiket főleg Odesszából, Harkivból, Luhanszkból és Donyeckből szállítottak repülővel vagy vonattal Ungvárig vagy Lviv-ig, majd onnan Munkácsra. A háború kezdete óta nagyjából 700 sebesült fordult meg ebben a kórházban, köztük magyarok. A kórházban meglehetősen jó körülmények között gyógyulnak a sebesült katonák, akiket a helyi lakosság – legfőképp az iskolások – folyamatosan látogatnak. A falon látható rajzokat is ők készítették ennek a hivatásos katonának, aki Luhanszkban sebesült meg.

Igor Vojtovics lábát egy mesterlövész lőtte el 12,7-es kaliberű golyóval. Igor félig mosolyra hajló szájjal, fejcsóválva tette hozzá, hogy valószínűleg egy nő találta el, mert közvetlenül előtte kapott el egy rádióbeszélgetést az ellenséges oldalról, hogy nők érkeznek a figyelőállásokba. Szobatársához hasonlóan Igor is kész lenne visszamenni a frontra, amint felépül. „Meg kell védeni a szabadságunkak”- mondja.

Nem hivatalos források – főleg szolgálatból hazatérő katonák – szerint az ukrán hadseregben nagy az élelmiszer- és lőszerhiány, és a katonák 3 havonta esedékes rotációja sem működik, mivel hiányzik az utánpótlás. A háború halottainak és sérültjeinek száma is több ezerre rúg már – azt nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora részük magyar nemzetiségű. Babják Zoltán három beregszászi magyar halottról számolt be, akik még tavaly nyáron estek el. Mindegyiküket kiemelt városi szertartás keretében temették el.

Sorban állnak a látogatók a katonai kórház előtt. Pál Sándor kuratóriumi elnök az út során beszámolt róla, hogy az MRSZ 2014 szeptemberében indította el Kárpátaljai Cselekvési Tervét, ami közel 100 millió forint értékben nyújt segítséget a rászorulóknak 2015 őszéig. A mostanihoz hasonló segélyszállítmányok mellett szeptember óta az egyik legnagyobb projektjük 60 vegyes tüzelésű kazán szétosztása volt intézmények és rászoruló családok között, felkészülve az esetleges gázhiányra.

A segélycsomag összeállítását minden esetben konzultáció és igényfelmérés előzi meg – magyarázta Pál Sándor. A mostani látogatás alkalmával egy beregszászi intézmény kivételével csak olyan szervezeteknél jártunk, akik először kaptak adományt az MRSZ-től – vélhetőleg nem utoljára.

Tiszakeresztúron működik a Fogyatékos Gyerekek Bentlakásos Iskolája, amelynek ez a kislány is a lakója. Az intézményben 6-18 éves korú gyerekek élnek, akiknek a nyilvántartás szerint sérült a központi idegrendszerük, ezért speciális fejlesztésre van szükségük. Az ukrán egészségügyi viszonyok miatt ennél differenciáltabb diagnózist nem nagyon kaphatnak a szegényebb családok gyerekei, pedig a nevelők szerint is vannak az otthon lakói között könnyebben fejleszthető tanulók.

A keresztúri iskolába szociális alapon is kerülnek be gyerekek. Vannak köztük árvák, félárvák, vagy olyanok, akik a testvéreikkel kerültek az intézménybe, mert az otthoni körülmények között nem maradhattak tovább. Az intézmény munkatársai a környékbeli településeken, vagy Keresztúron laknak, és bár az iskola tanítási nyelve ukrán, többen magyarok.

A háború hírei a legkisebbek mindennapjaiba is beférkőznek. Az intézet gyerekei, amikor 18 évesen kikerülnek az intézményből, nagyon nehezen találnak maguknak bármilyen munkát. Noha Ukrajnában nemrég állami kötelezettség lett a munkahely biztosítása fogyatékkal élőknek, a mostani kaotikus helyzetben ez aligha valósul meg. Sikersztorik persze vannak, de a legtöbben napszámosként vagy munkanélküliként lépnek ki a felnőtt életbe.

A bentlakásos iskola a háború és a válság kiéleződése előtt is szerény felszereltséggel működött, de fennmaradása még sosem volt ennyire kérdéses. Az igazgató szerint az infláció miatt még szerződéseket sem tud kötni például az élelmiszer-beszállítókkal – nem biztos ugyanis, hogy tudja majd tartani a feltételeit. Ott jártunkkor puszta vajas kenyeret és émelyítően túlcukrozott menzateát kaptak a gyerekek uzsonnára.

A liszttel, száraztésztával és rizzsel megrakott MRSZ kisbusz utolsó állomása a Nagyszőlősi Fogyatékosok Otthona volt, ahol 6-36 éves fiúk és férfiak oktatása és rehabilitációja folyik. A bentlakásos intézetben jelenleg 150 fiú lakik, mindenki gyerekkora óta fogyatékkal élő. 18 éves korig „a társadalmi viselkedést tanulják”, egyfajta praktikus tudást kapnak, ezután pedig vagy valamilyen könnyűipari szakmát tanulnak, vagy az otthonhoz tartozó gazdaságban növénytermesztést és állattartást.

Közös esti tévénézés. A gazdaságban megtermelt élelmiszerrel nagyjából azt elő tudják állítani, amit étkezésre elfogyasztanak, minden másban azonban külső forrásokra szorulnak. Az ukrán válság miatt viszont nem csak az állami támogatás akadozik, hanem az a holland szervezet is leállította a tevékenységét, amely eddig segítette a működésüket.

Az otthon lakói fogadják az épületet körbejáró vendégeket: ez a fiú épp a miatyánk énekes változatát adja elő ukránul a nevelőnője kérésére.

Hálóterem