Valószínűleg aki nem internetezik túl sokat, az is hallott már a webes naplókról, a blogokról. A még mindig meglehetősen fiatalnak számító műfaj az internetes elérés terjedése következtében egyre népszerűbb és nézettségüknek köszönhetően egyes bloggerek valódi véleményvezérekké váltak, akiknek szavát nem csak olvasóik, rajongóik, de a média egésze lesi. A divatblogok esetében a folyamat ugyan lassabbnak mondható, mint a hír- vagy pletykablogok esetében, mostanra azonban kitermelődtek a divat iránt érdeklődő közösség sztárjai, akiket már a tömegtájékoztatás és a szakma is kénytelen (kelletlen) komolyan venni.

Art of the Trench

Egy más szemében

Bár a divattal foglalkozó blogok nagyon sokfélék lehetnek, azért legtöbbjüket be lehet sorolni bizonyos kategóriákba, az egyik legjellemzőbb típus az úgynevezett streetstyle blog.

A blogger az utcán saját ízlése alapján jól öltözöttnek tartott járókelőket szólít és fotóz le, majd publikálja az amatőr modellek képeit. Az utcai stílust művészi formában megörökítő blogok az inspirációra épülnek – a fotós lefényképezi, ami neki tetszik, annak reményében, hogy az másoknak is tetszeni fog. Az ilyen jellegű blogok tulajdonosaira főleg fotósként tekintenek, ezért komolyabban is veszik őket.

Scott Schuman

fashionista.com

A divatfotó új, kötetlenebb formáját képviselik, tárgyuk mindig egy “valódi ember”, ami azt jelenti, hogy az illető nem olyan mesterséges képződmény, mint a színészek és a modellek, inkább átlagosnak tekinthető. Persze kérdés, hogy mennyire tekinthető általánosnak a külsőnek szentelt akkora figyelem, ami egy öltözék megörökítéséhez vezet. Ennek ellenére ez a stílus a magazinoknál határozottan személyesebb és közelebbi képet közvetít, hiszen a modellek minden szempontból sokkal változatosabbak, mint a megszokott.

A streetstyle kategória, de minden bizonnyal az egész divat-blogoszféra abszolút sztárja is fotósnak mondható, bár mára inkább szimbólumként tekintenek rá. A The Sartorialist (szabómester) nevű oldalt Scott Schuman 2005-ben kezdte el, mert úgy érezte. nem elég változatos a divatos férfiak reprezentációja a médiában. New York utcáin számtalan átlagos, de egyedien öltözött férfit látott, és egy idő után úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást, erre a “blog-platform tűnt a legideálisabbnak”.

Schuman gondosan megkomponált, igényes képekkel dolgozik, nem véletlen, hogy több divatcég foglalkoztatja fotósként. Nézettsége is kiemelkedő, napi 250000 látogató kíváncsi rá, ezzel a számmal magasan vezet az egy személy által működtetett divatblogok között. Kevesebb, mint egy évvel oldala elindulása után a style.com (a Vogue amerikai kiadásának internetes portálja) felkérte, hogy készítsen képeket a divatbemutatók közönségéről. A blogger 2008-ban a Gap amerikai ruhagyártó modellje volt, majd 2009-ben fotói könyv formában is megjelentek, úgyhogy a személyes hobbinak indult fotózgatás meglehetősen sikeresnek mondható tevékenységgé nőtte ki magát. Arról már nem is beszélünk, hogy micsoda diadal a divatrajongók körében a thesartorialist.com oldalára felkerülni.

Tommy Ton

cbc.ca

A Sartorialisthoz hasonló utat járt be a Jak and Jil-t üzemeltető Tommy Ton, aki blogja 2008 szeptemberi indulása óta eltelt rövid időben igen messzire jutott. A többi hasonló fotós közül egyedi stílusa emelte ki, védjegye, hogy képei mindig horizontálisak, így általában részleteket ábrázolnak. A háttérben az áll, hogy Ton saját magára inkább szerkesztőként tekint, a fontos elemeket akarja kiemelni. Műfajt teremtett drága cipőket ábrázoló közeli fotóival, melyeket sokan csak “cipőpornónak” neveznek, hiszen olyasvalamit ábrázolnak, ami a blog olvasói számára az esetek többségében elérhetetlen az ára miatt. Bár az ábrázolt lábbelik valóban megfizethetetlenek, a képek célja Ton hitvallása szerint nem a vágykeltés vagy irigység kiváltása, a cipőkre művészi alkotásként tekint és formájukat hivatott ünnepelni. Végül is, ha festményeket nézhetünk pusztán a szépségükért, amikor ugyanezt tesszük cipőkkel, talán nem feltétlenül (csak) a fogyasztást támogatjuk. Tommy Ton 2009-ben átvette Schuman helyét, mint a style.com hivatalos utcai fényképésze.

Furcsa módon az egyetlen igazán sikeres nő a streetstyle fotósok között a francia Garance Doré, napi 50000 látogatóval. Lévén grafikus, rajzok és fényképek egyaránt megtalálhatóak a blogján, ahol ezek segítségével dokumentálja mindennapjait. Schumannal és Tommy Tonnal ellentétben rendszeresen ír hosszabb, kötetlen témájú szövegeket. Saját személye ezért sokkal hangsúlyosabban jelen van, ebből kifolyólag blogját rendszeresen szemlézik nem csak a szaklapok, de napi- és hetilapok is a világ minden táján. Webes naplója sikerének köszönhetően Doré dolgozik a francia Vogue-nak, a Gap nevű amerikai ruházati lánc számára pedig pólókat tervezett.

Tizenéves megmondók

Jane Aldridge

kenyasstyle.com

A véleményüket elsősorban szövegesen prezentáló bloggerek sem panaszkodhatnak, némelyikük komoly befolyásra tett szert zsenge kora ellenére. Jane Aldridge 15 évesen kezdett el blogot írni 2007-ben és saját magát divatgyűjtőként határozza meg. Mind a seaofshoes címen futó blog és a blogger személye heves érzelmeket képes kiváltani az olvasók körében, mivel Aldridge a szülei által szolgáltatott pénzből elképzelhetetlen mennyiségű cipőt és ruhát vásárol. Ilyen módon blogja kivétel, hiszen rendkívül távol áll az átlagember fogalmától, nem feltétlenül illeszekedik a demokratizáló hatásról alkotott tudományos elképzelésekbe. A nagy számú ellenlábas ellenére naplója igen sikeresnek mondható a maga napi 75000 látogatójával, még ha az olvasók jelentős része inkább szörnyűlködni is jár a cipőmániás lány blogjára, nem pedig azért, mert valóban kedvelné a szerzőt. Aldridge a Vogue meghívására részt vett a 2009-es Crillon bálon Párizsban, ahol a Chanel öltöztette, szintén tavaly cipőkollekciót tervezett az Urban Outfitters nevű fast fashion üzletláncnak, valamint egy ballonkabátot a Gryphon cégnek. 2009-ben szerepelt a Vogue-ban, 2010 februárjában pedig a patinás, amerikai Vanity Fair magazinban.

Tavi Gevinson

thestylerookie.com

A legnagyobb hisztériát mégis Tavi Gevinson váltja ki, aki 2008-ban, amikor elkezdett blogolni, mindössze 12 éves volt. A thestylerookie.com ifjú szerzője azóta szerepelt a Pop magazin Damien Hirst által tervezett címlapján, a francia Vogue-ban és a Love magazinban, valamint beszámolót készített a New York-i divathétről a Harper's Bazaarnak. Kora miatt folyamatosan támadják, többen azt sem hiszik el, hogy ő maga írja a blogját, Anne Slowey, az Elle újságírója egyenesen azt állította, hogy egy egész csapat van mögötte. Tavi egyre csak növekvő népszerűsége, amely 2010 februárjában napi 29000 látogatót eredményezett, mesés hatalmat ad az apró termetű tizenéves kezébe. A legnagyobb tervezők keresik kegyeit, a divatbemutatókat az első sorból élvezheti, amikor kékesszürkére festette a haját, még Kate Moss is utánozni próbálta. Ha egy termékről blogjában jót mond, az előfordulhat, hogy a fizetős hirdetéseknél is jobb hatással van az eladásokra, így a cégek ajándékokkal halmozzák el. A korához képest igen csak felelős gondolkodású Tavi azonban erősen igyekszik megőrizni függetlenségét és hitelét, nem fél a kényes témáktól sem. Nemrégiben például határozottan kiállt a Terry Richardson nevű, sikeres fotóst zaklatással és perverzióval vádoló modellek mellett. Egy interjúban azt nyilatkozta, a blogolást még mindig csak jó mókának tartja, amit akkor is csinálna, ha csak a barátai olvasnák. Mindez azonban csak illúzió, nehéz elképzelni, hogy ilyen mértékű sikerek után Tavi Gevinson egyszer csak visszavonulna a divatipartól.

Bár tulajdonképpen csak egyvalami biztos mostanában. Hogy bármi megtörténhet.